12. nap

1 Mózes 20

¹

Azután elindult onnan Ábrahám a Délvidék felé, letelepedett Kádés és Súr között, és jövevényként élt Gerárban.

² Ábrahám azt mondta Sáráról, a feleségéről, hogy a húga, ezért Abímelek, Gerár királya érte küldött, és elvitette Sárát. ³ Isten azonban eljött Abímelekhez éjjel álmában, és azt mondta neki: Meg fogsz halni az asszony miatt, akit elvitettél, mert férjes asszony! ⁴ Abímelek azonban még nem közeledett hozzá, ezért azt mondta: Uram, az igaz népet is megölöd? ⁵ Hiszen ő mondta nekem, hogy a húga, az asszony meg azt mondta róla, hogy a bátyja! Én tiszta szívvel és ártatlan kézzel tettem ezt. ⁶ Akkor ezt mondta neki álmában az Isten: Én is tudom, hogy tiszta szívvel tetted ezt. Ezért óvtalak magam is attól, hogy vétkezzél ellenem, ezért nem engedtem, hogy érintsd őt. ⁷ Most tehát add vissza annak az embernek a feleségét, mert próféta ő, és imádkozik érted, hogy életben maradj! Ha azonban nem adod vissza, tudd meg, hogy meg kell halnod neked és mindenkinek, aki hozzád tartozik! ⁸ Fölkelt azért Abímelek reggel, hívatta valamennyi udvari emberét, és elbeszélte nekik mindezt. Az emberek nagyon megijedtek. ⁹ Ekkor hívatta Abímelek Ábrahámot, és ezt mondta neki: Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened, hogy ilyen nagy vétekbe akartál belevinni engem és országomat? Olyan dolgokat tettél velem, amilyeneket nem szabad megtenni. ¹⁰ Majd ezt kérdezte Abímelek Ábrahámtól: Mire gondoltál, hogy ezt tetted? ¹¹ Ábrahám ezt felelte: Azt gondoltam, hogy nincs istenfélelem ezen a helyen, és megölnek a feleségemért. ¹² De ő valóban a húgom is, az apám leánya, csak nem az anyám leánya; így lett a feleségem. ¹³ Amikor vándorútra indított engem Isten apám házából, ezt kértem tőle: Azzal mutasd meg szeretetedet irántam, hogy bárhová megyünk, mindenütt azt mondod rólam, hogy a bátyád vagyok! ¹⁴ Akkor Abímelek juhokat és marhákat, szolgákat és szolgálóleányokat hozatott, és Ábrahámnak adta, Sárát, a feleségét pedig visszaküldte hozzá, ¹⁵ és ezt mondta Abímelek: Itt van előtted az országom, lakj ott, ahol jónak látod! ¹⁶

Sárához pedig így szólt: Íme, ezer ezüstöt adtam a bátyádnak, ez felment téged mindazok előtt, akik veled vannak, mert így minden tekintetben igazolva vagy.

¹⁷ Ábrahám pedig imádkozott Istenhez, és meggyógyította Isten Abímeleket, feleségét és szolgálóleányait, úgyhogy ismét szülhettek. ¹⁸ Mert az ÚR meddővé tett minden nőt Abímelek házában Sárának, Ábrahám feleségének az esete miatt.

1 Mózes 21

¹ Azután meglátogatta az ÚR Sárát, ahogyan megmondta, és úgy cselekedett az ÚR Sárával, ahogy megígérte. ² Sára teherbe esett, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára, abban az időben, amelyet megígért neki Isten. ³ Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát, akit Sára szült neki. ⁴ Azután körülmetélte Ábrahám a fiát, Izsákot nyolcnapos korában, ahogyan megparancsolta neki Isten. ⁵ Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett. ⁶

Akkor ezt mondta Sára: Nevetségessé tett engem az Isten, kinevet mindenki, aki csak hallja.

⁷ Ezt is mondta: Ki jósolta volna meg Ábrahámnak, hogy fog még Sára fiakat szoptatni? Mert fiút szültem öregkorára. ⁸

Amikor a gyermek nagyobb lett, elválasztották. Ábrahám pedig nagy lakomát készített azon a napon, amelyen elválasztották Izsákot.

⁹ Amikor Sára nevetni látta az egyiptomi Hágár fiát, akit Hágár szült Ábrahámnak, ¹⁰ ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálóleányt és a fiát, mert nem örökölhet együtt egy szolgálóleány fia az én fiammal, Izsákkal! ¹¹ Ez a beszéd Ábrahámnak igen rosszul esett, a fia miatt. ¹² De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne bánkódj a fiú és a szolgálóleányod miatt! Bármit mond neked Sára, hallgass a szavára, mert Izsákot fogják a te utódodnak nevezni. ¹³ De a szolgálóleány fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik. ¹⁴ Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és odaadta Hágárnak. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában. ¹⁵ Amikor kifogyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket az egyik bokor alá, ¹⁶ maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek! Ott ült vele szemben, és hangosan sírt. ¹⁷ De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan, ahol fekszik! ¹⁸ Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle! ¹⁹ És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút. ²⁰ Isten pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett. ²¹ Párán pusztájában lakott, anyja pedig Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget. ²² Történt abban az időben, hogy Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól azt mondta Ábrahámnak: Isten van veled mindenben, amit cselekszel. ²³ Esküdj meg nekem most Istenre, hogy nem csalsz meg sem engem, sem a fiamat, sem az unokámat, hanem olyan hűségesen bánsz velem és azzal a földdel, ahol jövevény vagy, ahogyan én bántam veled! ²⁴ Ábrahám így felelt: Megesküszöm. ²⁵ De Ábrahám szemrehányást tett Abímeleknek amiatt, hogy Abímelek szolgái erőszakkal elfoglaltak tőle egy kutat. ²⁶ Abímelek ezt mondta: Nem tudom, ki tette ezt. Te sem szóltál nekem, én sem hallottam róla, csak ma. ²⁷ Akkor Ábrahám juhokat meg marhákat hozatott, és Abímeleknek adta. Majd szövetséget kötöttek egymással. ²⁸ De Ábrahám különállított a nyájból hét bárányt. ²⁹ Abímelek megkérdezte Ábrahámtól: Mire való ez a hét bárány, amelyeket különállítottál? ³⁰ Ő azt felelte: Fogadd el tőlem ezt a hét bárányt, annak bizonyságául, hogy én ástam ezt a kutat. ³¹

Azért nevezték el azt a helyet Beérsebának, mert ott tettek esküt ők ketten.

³² Miután megkötötték a szövetséget Beérsebában, fölkelt Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól, és visszatértek a filiszteusok földjére. ³³

Ábrahám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában, és segítségül hívta ott az ÚRnak, az Örökkévaló Istennek a nevét.

³⁴

Azután még hosszú ideig élt jövevényként Ábrahám a filiszteusok földjén.

Következtetés: A 21,33-ban hogyan értékelhette Ábrahám az addigi életét és mit gondolhatott a jövőjéről? Hogyan változtathatták meg ezt az értékelést a későbbi események?