288. nap

2 Sámuel 22

¹ Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el az ÚRnak, amikor az ÚR kimentette őt minden ellenségének és Saulnak a kezéből. ² Így mondta: Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, ³ Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól. ⁴ Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. ⁵ Mert körülvettek a halál örvényei, pusztító áradat rettent engem. ⁶ A sír kötelei fonódtak körém, a halál csapdái meredtek rám. ⁷ Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott. ⁸ Megrendült és rengett a föld, az egek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. ⁹ Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. ¹⁰ Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. ¹¹ Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán jelent meg. ¹² Sötétségből vont sátrat magának, víztömegből, gomolygó fellegekből. ¹³ Fényözön jár előtte, parázsló tűz izzik. ¹⁴ Dörög az ÚR az égben, mennydörög a Felséges. ¹⁵ Kilőtte nyilait és szétszórta, kiröpítette villámait. ¹⁶ Láthatóvá vált a tengerfenék, föltárultak a világ alapjai az ÚR dorgálásától, haragos szelének fúvásától. ¹⁷ Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. ¹⁸ Megmentett engem ellenségem hatalmából, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam. ¹⁹ Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. ²⁰ Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. ²¹ Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. ²² Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül. ²³ Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el. ²⁴ Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. ²⁵ Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, tisztaságom szerint, amit jól lát. ²⁶ A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. ²⁷ A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. ²⁸ Az elesett népet megsegíted, de ha kevély embert látsz, azt megalázod. ²⁹ Te vagy, URam, a mécsesem, az ÚR fénysugarat küld nekem a sötétbe. ³⁰ Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom. ³¹ Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek. ³² Van-e Isten az ÚRon kívül, és van-e kőszikla Istenünkön kívül? ³³ Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent. ³⁴ Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi, magaslatokra állít engem. ³⁵ Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. ³⁶ Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem, és sokszor meghallgattál engem. ³⁷ Biztossá teszed lépteimet, nem inognak bokáim. ³⁸ Üldözöm és elpusztítom ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. ³⁹ Végeztem velük, szétzúztam őket. Nem kelnek föl többé, lábaim elé hanyatlottak. ⁴⁰ Felruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. ⁴¹ Megfutamítottad ellenségeimet, gyűlölőimet elpusztíthattam. ⁴² Széjjelnéznek, de nincs szabadító, az ÚRra néznek, de ő nem válaszol. ⁴³ Összezúzom őket, mint a föld porát, összetiprom, széttaposom, mint az utca sarát. ⁴⁴ Megmentettél lázadó népemtől, megőrzöl, népek fejévé teszel, oly nép szolgál nekem, melyhez nem volt közöm. ⁴⁵ Idegenek hízelegnek nekem, engedelmesen hallgatnak rám, ⁴⁶ mert elepednek az idegenek, reszketve bújnak elő rejtekükből. ⁴⁷ Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék Isten, szabadító kősziklám! ⁴⁸ Bosszút áll értem az Isten, és népeket vet alám. ⁴⁹ Kiszabadítasz ellenségeim közül, támadóim fölé emelsz, megmentesz az erőszakosoktól. ⁵⁰ Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek, ⁵¹ mert nagy győzelmet adtál királyodnak, hűséges maradtál fölkentedhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.

Megfigyelés: Hasonlítsd össze a verset a 18. zsoltárral! Miről szólnak a 8,16. versek?
Megfigyelés: Mivel indokolja az ige Dávid megszabadulását?
Megfigyelés: A 16,23. versek mit árulnak el Isten jelleméről?