345. nap

2 Királyok 1

¹

Aháb halála után Móáb elpártolt Izráeltől.

²

Ahazjá Samáriában leesett felső szobájából a korláton keresztül, és megbetegedett. Ekkor elküldött néhány követet ezzel az utasítással: Menjetek, és kérdezzétek meg Baalzebúbot, Ekrón istenét, hogy meggyógyulok-e ebből a betegségből!

³ Az ÚR angyala azonban így szólt a tisbei Illéshez: Indulj, menj el Samária királyának a követei elé, és így szólj hozzájuk: Talán nincs Isten Izráelben, hogy ti Baalzebúbot, Ekrón istenét mentek megkérdezni? ⁴ Ezért így szól az ÚR: Nem kelsz föl többé abból az ágyból, amelyben most fekszel, hanem meg fogsz halni! Ezzel Illés elment. ⁵ Amikor a követek visszatértek a királyhoz, ő megkérdezte tőlük: Miért tértetek vissza? ⁶ Azok így feleltek neki: Egy férfi jött velünk szembe, és ezt mondta nekünk: Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, aki elküldött benneteket, és így szóljatok hozzá: Ezt mondja az ÚR: Talán nincs Isten Izráelben, hogy te Baalzebúbhoz, Ekrón istenéhez küldesz, hogy megkérdezd őt? Ezért nem kelsz föl többé abból az ágyból, amelyben fekszel, hanem meg fogsz halni! ⁷ Ő megkérdezte tőlük: Milyen volt annak a férfinak a külseje, aki szembejött veletek, és ezeket mondta nektek? ⁸ Azok így feleltek neki: Szőrből készült ruha volt rajta, és bőröv övezte a derekát. A király ezt mondta: A tisbei Illés volt az. ⁹ Ekkor elküldte Illéshez az egyik parancsnokát ötven emberével. Ez fölment hozzá – mert Illés a hegy tetején tartózkodott –, és ezt mondta neki: Isten embere! A király azt parancsolja, hogy gyere le! ¹⁰ Illés így felelt a parancsnoknak: Ha én az Isten embere vagyok, csapjon le tűz az égből, és emésszen meg téged ötven embereddel együtt! Ekkor tűz csapott le az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt. ¹¹ A király elküldte hozzá egy másik parancsnokát is ötven emberével, aki ezt mondta neki: Isten embere! Azt üzeni a király, hogy azonnal gyere le! ¹² De Illés így felelt nekik: Ha én az Isten embere vagyok, csapjon le tűz az égből, és emésszen meg téged ötven embereddel együtt! Ekkor Isten tüze lecsapott az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt. ¹³ Még egy harmadik parancsnokát is elküldte ötven emberével együtt. A harmadik parancsnok azonban alighogy fölért, térdre rogyott Illés előtt, és így könyörgött hozzá: Isten embere! Kérlek, kíméld meg az életem és ötven szolgádnak az életét! ¹⁴ Lásd, tűz csapott le az égből, és megemésztette az előbbi két parancsnokot és azok ötven emberét. De most kíméld meg az életem! ¹⁵ Ekkor az ÚR angyala így szólt Illéshez: Menj el vele, ne félj tőle! Elindult tehát, és elment vele a királyhoz. ¹⁶ Így szólt hozzá: Ezt mondja az ÚR: Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Baalzebúbot, Ekrón istenét, mintha Izráelben nem volna Isten, akinek az igéjét megkérdezhetnéd, azért nem kelsz föl az ágyból, amelyben fekszel, hanem meg fogsz halni! ¹⁷ Meg is halt az ÚR igéje szerint, amelyet Illés mondott. Mivel neki nem volt fia, utána Jórám lett a király, a júdai Jórám királynak, Jósáfát fiának a második évében. ¹⁸ Ahazjá egyéb dolgai, amelyeket véghezvitt, meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.

2 Királyok 2

¹ Amikor az ÚR Illést forgószélben az égbe akarta ragadni, Illés és Elizeus elment Gilgálból. ² Illés ezt mondta Elizeusnak: Maradj itt, mert engem Bételbe küldött az ÚR. De Elizeus így felelt: Az élő ÚRra és az életemre mondom, hogy nem hagylak el! Elmentek tehát Bételbe. ³ A bételi prófétatanítványok odamentek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! ⁴ Akkor ezt mondta neki Illés: Maradj itt, Elizeus, mert engem Jerikóba küldött az ÚR. Ő azonban így felelt: Az élő ÚRra és az életemre mondom, hogy nem hagylak el! Megérkeztek hát Jerikóba. ⁵ A jerikói prófétatanítványok odaléptek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! ⁶ Azután ezt mondta neki Illés: Maradj itt, mert az ÚR a Jordánhoz küldött engem. Ő így felelt: Az élő ÚRra és az életemre mondom, hogy nem hagylak el! Így hát együtt, ketten mentek tovább. ⁷ Velük ment ötven prófétatanítvány is, és amikor ők ketten megálltak a Jordánnál, tőlük távolabb azok is megálltak. ⁸ Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre, mire az kettévált, ők pedig mindketten szárazon mentek át rajta. ⁹ Amikor átértek, Illés ezt mondta Elizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadtatom tőled. Elizeus így felelt: Jusson nekem kétszeres rész a benned munkálkodó lélekből! ¹⁰ Ő erre így felelt: Nehezet kértél. Ha látsz engem, amikor elragadtatom tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz úgy. ¹¹ Amikor azután beszélgetve továbbmentek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe. ¹² Elizeus látta ezt, és így kiáltozott: Atyám, atyám, Izráel harci kocsija és annak hajtója! Azután nem látta őt többé. Ekkor megragadta a ruháját, és két darabra tépte. ¹³ Majd fölemelte Illés leesett palástját, és megint odaállt a Jordán partjára. ¹⁴ Fogta Illés leesett palástját, ráütött vele a vízre, és így szólt: Hol van az ÚR, Illés Istene, hol van ő? Amikor ráütött a vízre, az kettévált, Elizeus pedig átment rajta. ¹⁵ Látták ezt a jerikói prófétatanítványok, akik átellenben voltak, és ezt mondták: Az Illésben munkálkodó lélek Elizeusra szállt! És eléje menve a földre borultak előtte. ¹⁶ Majd ezt mondták neki: Van itt a te szolgáid között ötven ember, bátor férfiak: hadd menjenek el megkeresni uradat, hátha az ÚR lelke ragadta el, és letette valamelyik hegyre vagy völgybe. De ő így felelt: Ne küldjetek senkit! ¹⁷ Addig-addig unszolták azonban, míg végül azt mondta: Hát küldjetek! El is küldték az ötven embert; azok három napig keresték, de nem találták meg. ¹⁸ Visszatértek azért hozzá, mert még Jerikóban tartózkodott. Ő így szólt hozzájuk: Mondtam nektek, hogy ne menjetek. ¹⁹ Egyszer a városbeliek ezt mondták Elizeusnak: Uram, magad is látod, hogy ez a város jó lakóhely, de a vize rossz, és a földje terméketlen. ²⁰ Erre ő így felelt: Hozzatok ide egy új tálat, és tegyetek bele sót! Oda is vitték neki. ²¹ Ő pedig kiment a víz forrásához, sót dobott bele, és ezt mondta: Így szól az ÚR: Meggyógyítom ezt a vizet, nem okoz többé halált és terméketlenséget. ²² És a víz meggyógyult, így van ez még ma is, Elizeus szava szerint, amelyet kimondott. ²³ Onnan azután elment Bételbe. Miközben fölfelé ment az úton, kisfiúk jöttek ki a városból, és így csúfolták őt: Menj föl, kopasz! Menj föl, kopasz! ²⁴ Ő azonban hátrafordult, rájuk nézett, és megátkozta őket az ÚR nevében. Ekkor két nőstény medve jött ki az erdőből, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket. ²⁵ Innen fölment a Karmel-hegyre, onnan pedig visszatért Samáriába.

Folytatódik az 1Kir.22,52-54-ben megkezdett beszámoló, amely Aháb idősebb fiának, Ahazjának az uralkodását mutatja be.
Bár ennek az időszaknak a kronológiája nem teljesen bizonyos, Ahazjá valamikor Kr.e. 853,52 környékén uralkodott.
Biblián kívüli forrásokból nem ismerjük ezt az istenséget. Kétféle magyarázat lehetséges: 1. Ez a név szándékos eltorzítása a Baalzebúl (Baal a herceg /uralkodó) névnek Baalzebúbra (Legyek ura/Baalja). A Biblia ily módon is viccet csinál az idegen istenekből. 2. Tényleg létezett egy isten, akit a legyek uraként tiszteltek. Van ebben logika, hiszen a legyeken keresztül sok fertőzés terjedt, és a legyek rossz hatását talán már akkor is gyanították. Így egy ilyen isten a betegségekkel is kapcsolatban állhatott. Az újszövetségi Belzebub is feltehetően erre a titokzatos ószövetségi névre vezethető vissza etimológiailag.
Személyes: Hogyan értékeled Aháb fiának, Ahazjának Istennel való szembeszegülését? Meg fogja-e Isten ítélni azokat, akik ellene szegültek?
Személyes: Hiszel-e Illés elragadtatásában? Hiszel-e saját magad elragadtatásában?