4. nap

1 Mózes 6

¹ Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, ²

látták az istenfiak, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiválasztottak maguknak.

³ Akkor ezt mondta az ÚR: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test! Legyen az életkora százhúsz esztendő! ⁴ Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik – sőt még azután is –, óriások éltek a földön. Ők voltak az ősidők nagy hírű vitézei. ⁵ Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, ⁶

megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében.

⁷ Azért ezt mondta az ÚR: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt a szárazföldi állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy megalkottam őket. ⁸ De Nóé kegyelmet talált az ÚR előtt. ⁹ Nóénak ez a története: Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Nóé. ¹⁰ Nóé három fiút nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. ¹¹ A föld pedig egyre romlottabb lett az Isten színe előtt, és megtelt a föld erőszakossággal. ¹² És látta Isten, mennyire megromlott a föld, mert minden ember rossz útra tért a földön. ¹³ Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Elhatároztam, hogy véget vetek minden élőlénynek, mert megtelt erőszakossággal miattuk a föld. Elpusztítom hát őket a földdel együtt. ¹⁴

Csinálj magadnak bárkát góferfából, készíts rekeszeket a bárkában, és vond be kívül-belül szurokkal!

¹⁵ Így készítsd el: a bárka hossza háromszáz könyök legyen, szélessége ötven könyök, magassága pedig harminc könyök! ¹⁶ Ablakot is csinálj a bárkára: egy könyökre hagyd azt felülről! A bárka ajtaját az oldalára helyezd! Készíts bele egy alsó, egy középső és egy felső emeletet! ¹⁷ Mert én özönvizet fogok hozni a földre, hogy elpusztítsak minden élőlényt az ég alatt. Minden el fog pusztulni, ami a földön él. ¹⁸ Veled azonban szövetségre lépek: menj be a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaid feleségeivel együtt! ¹⁹ És vigyél be a bárkába minden élőlényből, mindenből kettőt-kettőt, hogy életben maradjanak veled együtt: hímek és nőstények legyenek! ²⁰ A madaraknak, a szárazföldi állatoknak és a föld minden csúszómászójának különböző fajtáiból, mindegyikből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjon! ²¹ Vigyél magaddal mindenféle eledelt, ami csak ehető; gyűjtsd be magadhoz, hogy legyen ennivalótok, neked is, meg azoknak is! ²² Nóé így is tett: mindenben úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki.

1 Mózes 7

¹ Az ÚR akkor ezt mondta Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben! ² Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél magaddal, hímet és nőstényt! Azokból az állatokból, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényt! ³ Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész földön! ⁴ Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam. ⁵ Nóé úgy is tett mindent, ahogyan az ÚR megparancsolta neki. ⁶ Nóé hatszáz éves volt, amikor özönvíz lett a földön. ⁷ Bement tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel a bárkába az özönvíz elől. ⁸ A tiszta állatok közül, de a nem tiszta állatok közül is, a madarak és mindenféle földi csúszómászók közül ⁹ kettő-kettő bement Nóéhoz a bárkába: hím és nőstény, ahogyan megparancsolta Isten Nóénak. ¹⁰ A hetedik napon özönvíz lett a földön. ¹¹ Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén: fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, megnyíltak az ég csatornái, ¹² majd negyven napon és negyven éjen át ömlött az eső a földre. ¹³ Ugyanazon a napon bement Nóé és Nóé fiai: Sém, Hám és Jáfet meg Nóé felesége és fiainak három felesége a bárkába, ¹⁴ és velük együtt mindenféle vadállat, mindenféle jószág, mindenféle csúszómászó, amely csak csúszik-mászik a földön, és mindenféle repdeső állat: az összes madár és egyéb szárnyasok. ¹⁵ Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába mindenféle élőlényből. ¹⁶ Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan Isten Nóénak parancsolta. Az ÚR pedig bezárta Nóé mögött az ajtót. ¹⁷ Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy nekifeszült a bárkának, és az fölemelkedett a földről. ¹⁸ A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. ¹⁹ A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is mindenütt az ég alatt; ²⁰ sőt, még tizenöt könyöknyit áradt a víz azután is, hogy elborította a hegyeket. ²¹ Elpusztult minden élőlény, amely a földön mozgott: madár, jószág és vadállat, a földön nyüzsgő minden egyéb élőlény és minden ember. ²² Minden meghalt, aminek orrában az élet lehelete volt, és ami a földön élt. ²³ Eltörölt az Isten minden élőt, ami a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg, és azok, akik vele voltak a bárkában. ²⁴ A víz százötven napig áradt a földön.

1 Mózes 8

¹ Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról a vadállatokról és jószágokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett. ² Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; nem esett több eső az égből. ³ Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz. ⁴ A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegységben. ⁵ A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai. ⁶ Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált, ⁷ és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült és visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről. ⁸ Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről. ⁹ De a galamb nem tudott leszállni, ezért visszatért hozzá a bárkába. Víz borította ugyanis az egész földet. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába. ¹⁰ Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából. ¹¹ Estére megjött hozzá a galamb, és íme, már egy leszakított olajág volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy leapadt a víz a földről. ¹² Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá. ¹³ A hatszázegyedik esztendőben az első hónap első napjára fölszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka fedelét, és látta, hogy már fölszáradt a föld. ¹⁴ A második hónap huszonhetedik napjára felszikkadt a föld. ¹⁵ Ekkor így szólt Isten Nóéhoz: ¹⁶ Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt! ¹⁷ Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, szárazföldi állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön! ¹⁸ Kijött tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt. ¹⁹ Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából. ²⁰ Azután oltárt épített Nóé az ÚRnak, majd vett minden tiszta szárazföldi állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatot mutatott be az oltáron. ²¹ Amikor az ÚR megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az ÚR: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem. ²² Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.

1 Mózes 9

¹ Isten megáldotta Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! ² Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. ³ Minden, ami csak él és mozog, legyen a ti eledeletek! Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt. ⁴ De ne egyétek a húst az éltető vérrel együtt! ⁵ Bizony, számon kérem a benneteket éltető vért! Minden állattól számon kérem azt, és az embertől is számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét. ⁶ Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert. ⁷ Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta! ⁸ Isten azt mondta Nóénak és fiainak: ⁹ Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal, ¹⁰ meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, jószággal és minden szárazföldi vaddal, mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel. ¹¹ Szövetségre lépek veletek, és egyetlen élőlény sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz, hogy elpusztítsa a földet. ¹² Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre: ¹³ szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök. ¹⁴ Amikor felhővel borítom be a földet, és feltűnik a szivárvány a felhőn, ¹⁵ akkor visszaemlékezem a szövetségemre, amelyet veletek és minden élőlénnyel kötöttem, amely testben él, és nem válik többé a víz özönvízzé minden élőlény pusztulására. ¹⁶ Ha ott lesz a szivárvány a felhőn, látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön. ¹⁷ Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet minden földi élőlénnyel kötöttem. ¹⁸ Ezek voltak Nóé fiai, akik kijöttek a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Hám Kánaán ősatyja. ¹⁹ Ezek hárman Nóé fiai, és ők népesítették be az egész földet. ²⁰ Nóé, a földműves volt az első, aki szőlőt ültetett. ²¹ Egyszer bort ivott, megrészegedett, és meztelenre vetkőzött a sátrában. ²² Hám, Kánaán ősatyja meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. ²³ Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. ²⁴ Amikor Nóé kijózanodott, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ²⁵ ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen testvérei között! ²⁶ Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! ²⁷ Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban! Legyen Kánaán a szolgája! ²⁸ Az özönvíz után Nóé még háromszázötven évig élt. ²⁹ Nóé teljes életkora kilencszázötven év volt, amikor meghalt.

“Megbánta azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.”
(6,6 Károli ford.)
“És nevezé azt Noénak, mondván: Ez vígasztal meg minket munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet megátkozott az Úr.”
(5,29 Károli ford.)
Következtetés: Mire jó ez a szójáték? Csak költészet, vagy valamit mondani is akar vele az Ige?
Következtetés: Mit jelenthet Isten esetében a megbánás? (lásd 1Sám. 15,29. 35.)
A történetben szereplő időmeghatározások (pl. 7,11; 8,5 stb.): A pontos időpontok megállapítása ma már lehetetlen. A szöveg adatai alapján Noé egy évet (ami 12 holdhónapot, vagyis 3,4 napot jelent) és 11 napot volt a bárkában (354,11=3,5!).
Megfigyelés: Hasonlítsd össze a 9,1-12-t az 1,26-31-gyel. Mi változott? Mi maradt ugyanaz?