455. nap

1 Krónikák 17

¹ Amikor Dávid már a palotájában lakott, ezt mondta Dávid Nátán prófétának: Nézd, én cédruspalotában lakom, az ÚR szövetségládája pedig sátorlapok alatt. ² Nátán ezt mondta Dávidnak: Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az Isten! ³ De még azon az éjszakán az történt, hogy így szólt Isten igéje Nátánhoz: ⁴ Menj, mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondta az ÚR: Nem te építesz nekem házat, hogy abban lakjam, ⁵ hiszen attól fogva, hogy fölhoztam Izráel fiait, nem laktam házban mindmáig, hanem sátorból sátorba, egyik hajlékból a másikba mentem. ⁶ Amíg együtt vándoroltam egész Izráellel, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik bírájának, akit népem, Izráel pásztorául rendeltem: Miért nem építettetek nekem egy házat cédrusfából? ⁷ Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek URa: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek. ⁸ Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előled minden ellenségedet. Olyan nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön. ⁹ Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben, ¹⁰ attól az időtől fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és megaláztam minden ellenségedet. Azt is kijelentettem neked, hogy az ÚR akarja a te házadat építeni. ¹¹ Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, az egyik fiadat, és szilárddá teszem az ő királyságát. ¹² Ő épít nekem házat, én pedig megerősítem a trónját örökre. ¹³ Atyja leszek, és ő az én fiam lesz. Nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam elődödtől, ¹⁴ hanem házam és királyságom szolgálatába állítom örökre, és trónja örökké szilárd lesz. ¹⁵ Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal. ¹⁶ Ekkor bement Dávid király az ÚR színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, URam, Istenem? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? ¹⁷

Sőt még ezt is kevesellted, Istenem, és a távoli jövőre nézve is tettél ígéretet szolgád házának, és megmutattad nekem azt az embert, akit még nálam is magasabb méltóságra emelsz majd, URam, Istenem!

¹⁸ Mit is mondhatna még Dávid, ha ennyire megtisztelted szolgádat? Hiszen te ismered szolgádat! ¹⁹ URam, a te szolgádért és a te szándékod szerint vitted véghez mindezt a hatalmas dolgot, hogy megismertesd e hatalmas dolgokat. ²⁰ URam, senki nincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül isten, egészen úgy, ahogyan magunk is hallottuk. ²¹ Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment az Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának nagy és félelmetes tettekkel, mint ahogyan te nemzeteket űztél ki néped elől, amelyet kiváltottál Egyiptomból? ²² Így tetted népedet, Izráelt a magad népévé örökre, te pedig, URam, az Istenük lettél. ²³ Most azért, URam, maradjon meg örökre az az ígéret, amelyet szolgádnak és háza népének tettél, és tégy úgy, ahogyan ígérted! ²⁴ Akkor megmarad és nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A Seregek URa Izráel Istene, ő az Istene Izráelnek! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt. ²⁵ Te, én Istenem, azt a kijelentést adtad szolgádnak, hogy megépíted házát. Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy így imádkozzék hozzád. ²⁶ Valóban, URam, te vagy az Isten, és te ígérted szolgádnak ezt a jót. ²⁷ Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökre színed előtt legyen! Mert ha te, URam, megáldod, örökre áldott lesz!

Megfigyelés: Mi Dávid szándéka? Milyen tanácsot ad neki Nátán?
Következtetés: Miért mondja azt Isten, hogy ‘nem te építesz nekem házat’? Milyen alternatívát állít fel e helyett az ÚR?
Megfigyelés+Személyes: Ki lesz Dávid leghíresebb leszármazottja? Adj hálát azért, hogy Jézus vállalta a földi életet!
Megfigyelés: Mi Dávid válasza erre a próféciára?