603. nap

Ezsdrás 4

¹ Amikor Júda és Benjámin ellenségei meghallották, hogy a fogságból hazatértek templomot építenek Izráel Istenének, az ÚRnak, ² elmentek Zerubbábelhez meg a családfőkhöz, és ezt mondták nekik: Hadd építsünk veletek együtt, mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti, és neki áldozunk Észar-Haddón asszír király idejétől fogva, aki idehozott bennünket. ³ Zerubbábel, Jésúa és Izráel többi családfője azonban így felelt nekik: Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Istenünknek, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Izráel Istenének, az ÚRnak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya. ⁴

Ezért az ország népe elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette őket az építéstől.

⁵ Tanácsadókat béreltek föl ellenük Círus perzsa király uralkodásának egész idejében, Dárius perzsa király uralkodásáig, hogy meghiúsítsák szándékukat. ⁶ Ahasvérós uralkodása alatt, uralkodása kezdetén írásban vádolták be Júda és Jeruzsálem lakóit, ⁷ Artahsasztá idejében pedig Bislám, Mitredát és Tábeél, többi hivatalnoktársukkal együtt írtak Artahsasztá perzsa királynak. Levelet írtak arám írással, arám fordításban. ⁸ Rehúm kormányzó és Simsaj kancellár is írt ilyen levelet Jeruzsálem ellen Artahsasztá királynak. ⁹ Jelentést tett Rehúm kormányzó, Simsaj kancellár és többi hivatalnoktársuk, a bírók, tisztviselők, felügyelők és hivatalnokok, az erekiek, bábeliek és súsániak, vagyis élámiak ¹⁰ meg a többi nép, akiket a nagy és dicső Asznappar vitt fogságba, és telepített le Samária városaiba meg a többi városba a Folyamon túl. ¹¹ Ez a szövege annak a levélnek, amelyet Artahsasztá királynak küldtek:„Szolgáid, a Folyamon túli emberek jelentik: ¹² Tudtára adjuk a királynak, hogy a zsidók, akik eljöttek tőled, megérkeztek hozzánk Jeruzsálembe, építik ezt a lázadó és gonosz várost, helyreállítják a várfalakat, és javítgatják az alapokat. ¹³ Most azért tudtára adjuk a királynak, hogy ha ez a város felépül, és a várfalak elkészülnek, akkor nem fognak többé adót, beszolgáltatást és vámot fizetni, és így kár éri majd a királyi kincstárat. ¹⁴ Mivel pedig mi a palota sójával sózunk, és nem illik elnéznünk, hogy becsapják a királyt, ezért küldtük ezt a jelentést a királynak. ¹⁵ Nézzék csak át őseid krónikáit! Megtalálod és megtudod a krónikákból, hogy ez a város lázongó, a királyokat és a tartományokat folyton megkárosító város volt, és régtől fogva pártütések történtek benne; ezért is rombolták le ezt a várost. ¹⁶ Mi tehát tudatjuk a királlyal, hogy ha ez a város felépül, és várfalai elkészülnek, akkor nem lesz birtokod a Folyamon túl.” ¹⁷ A király ezt a határozatot küldte:„Rehúm kormányzónak, Simsaj kancellárnak és többi hivatalnoktársuknak, akik Samáriában meg a többi Folyamon túli városban laknak: Békesség! ¹⁸

A levelet, amelyet nekünk küldtetek, érthetően felolvasták előttem.

¹⁹ Ezért parancsot adtam, hogy nézzenek utána. És úgy találták, hogy az a város régtől fogva lázongott a királyok ellen, lázadások és pártütések történtek benne, ²⁰ és hatalmas királyok voltak Jeruzsálemben, akik urai voltak az egész Folyamon túli tartománynak, amely adót, beszolgáltatást meg vámot fizetett nekik. ²¹ Most azért adjátok parancsba: Meg kell akadályozni ezeket a férfiakat abban, hogy újjáépítsék a várost, amíg tőlem újabb parancs nem érkezik. ²² Ügyeljetek arra, hogy ne történjék hanyagság ebben a dologban, nehogy súlyos kár érje a királyokat!” ²³ Mihelyt felolvasták Artahsasztá király levelének a szövegét Rehúm, Simsaj kancellár és hivatalnoktársaik előtt, sietve Jeruzsálembe mentek a zsidókhoz, és fegyveres erővel leállíttatták a munkájukat. ²⁴

Ekkor beszüntették a munkát Jeruzsálemben az Isten házánál, és szünetelt az Dárius perzsa király uralkodásának a második esztendejéig.

Kronológia: A fejezet olykor előre, majd vissza ugrik időben. Az említett perzsa uralkodók: Darius (521,486), Ahasvérós (=Xerxes, 486,465), Artahsasztá (=Artaxerxes, 465,424)
Következtetés: Az alapkőlerakásnak nem örülhettek túl sokáig, mert áskálódni kezdtek ellenük. Mi volt ennek az oka, és milyen eszközökhöz illetve érvekhez folyamodnak vádlóik?
Következtetés: Jó volt-e az a döntés, amit Zerubbábelék hoztak (3. vers)? Miért igen/nem?
Személyes: Milyen olyan esetekről tudunk saját életünkből, amikor azért kellett „szenvednünk”, mert az Úrért tettünk valamit? És mikor kellett nem azért? Honnan tudhatjuk, hogy az Úrért szenvedünk, vagy csak saját hibánknak köszönhetjük azt?