BEVEZETÉS ÁMÓSZ PROFÉTA KÖNYVÉHEZ
A PRÓFÉTA SZEMÉLYE
Ámószról, az Ószövetség úgynevezett klasszikus prófétáinak első alakjáról1 valójában csak annyit tudunk, amennyit a róla elnevezett könyv közöl. A feliratnak tekinthető első vers – az ókori izraelita névhasználattól meglehetősen eltérően – nem hozza tudomásunkra apja nevét, viszont megjelöli lakóhelyét és foglalkozását. Egyébiránt az Ámósz nevet az Ószövetségben csak ő viselte, amit a revideált Károli-fordítást olvasóknak jó tudni, hiszen ott Ámósz “Ámós” alakban szerepel, csakúgy, mint Ézsaiás próféta apjának neve is “Ámós”-ként áll az olvasó előtt. Az újabb fordítások már helyesen “Ámóc” írásképpel adják vissza az utóbbit, érzékeltetve, hogy a két név a héberben két teljesen különböző tőből származik és kiejtésében is eltérő. Magyarán a két ószövetségi próféta között semmilyen rokoni kapcsolat nem állt fenn.
Az 1:1 Tékóát nevezi meg Ámósz lakóhelyeként, mely a Kr.e. 930-920 között szétszakadt királyság déli részén, tehát Júda területén feküdt, Jeruzsálemtől délre 15-20 km-nyire. 2Krón 11:6-ból tudjuk, hogy dél első uralkodója, Roboám katonapolitikája nyomán Tékóa is a déli védelmi vonal részeként kisebb erőddé épült ki. Ámósz tehát a júdai puszta eme részén élt, s folytatott mezőgazdasági, állattartási munkákat, nevesen pásztor és fügetermesztő volt 7:14-ben megörökített önjellemzése szerint. Mindebből egyszerű, alacsony sorú ember képe rajzolódik ki előttünk, és sok magyarázó e felfogás mentén halad kommentárjában, ugyanakkor a könyv első versében használt “pásztor” szó sokkal inkább juhtenyésztőt jelent, vagyis saját nyájjal rendelkező vagyonosabb gazdát.2
A PRÓFÉTA KORA
Ámósz szolgálatának évei Uzijjá júdai (786-744) és II. Jeroboám izráeli (788-746) királyok uralmi idejére esett. Az 1:1 egy bizonyos földrengésre utal, amely előtt két évvel kezdett prófétálni, ám sajnos e földrengésről semmi közelebbi adat nem áll a rendelkezésünkre. Egy támpontunk van még Ámósz fellépése idejének a pontosabb meghatározásához, ez pedig az, hogy próféciáiban három helyen is – 5:8.18; 8:9 – a napfogyatkozás képével illusztrálja az Úr napjának félelmes voltát. E szabatos leírásokból úgy tűnik, hogy maga is élt át napfogyatkozást. A kérdéses időben pedig valóban volt egy ilyen természeti jelenség az ókori Keleten, amit asszír feljegyzések igazolnak is: Kr.e. 763. június 15-én. Ezekből az adatokból kiindulva valamikor 760 és 750 között lett Isten prófétája Ámósz, otthagyta hazáját, otthonát, biztos megélhetést adó foglalkozását és, elindult a szomszédos testvérországba, Izráelbe.
Ez a történelmi kor az északi ország fénykora volt. II. Jeroboám jelentős külpolitikai sikereket ért el, az ország területe is gyarapodott a győztes háborúk nyomán. Ezt természetesen gazdasági felvirágzás is követte, aminek azonban haszonélvezője csak egyetlen réteg lett, amelynek tagjai azt is megengedhették maguknak – a samáriai ásatások régészeti leletei ezt igazolták – hogy faragott kőből építették házaikat (5:11) és elefántcsontburkolatú lakásokban éltek (3:15). Ám ezzel párhuzamosan sokak lába alól kicsúszott a talaj, mindennapos megélhetési gondokkal küszködtek (2:6-7), s a prófétai igehirdetés rávilágított arra is, hogy számos esetben ezen emberek elszegényedése a korrupt vezetőréteg ténykedésének volt köszönhető, akiknek a törvényesség látszatát fenntartva a jog képviselői nyújtottak támogatást, pénzért adva el az igazságot (5:12). Mindeközben a vallásos élet egyre virágzott, az istentiszteleti helyek látogatottak voltak, akik tehették bőkezűen hozták az áldozatot (4:4-5; 5:21-23), végig sem gondolva, hogy hétköznapi életük és vallásos cselekedeteik gyökeres ellentmondásban vannak egymással. Ámósz küldetése – többek között – erre kellett, hogy ráébressze őket.
