BEVEZETÉS AZ ELSŐ KORINTHUSI LEVÉLHEZ

A VÁROS

Korintus az ókor egyik legérdekesebb és legfontosabb városa. Hogy Pál (és Isten) is érdekesnek és fontosnak tartotta, azt bizonyítja egyrészt a relatíve hosszú idő, amit Pál ott töltött (minimum másfél év, lásd Csel.18:1-11), másrészt a ránk maradt két levele. Ha ehhez a két levélhez még hozzávesszük a többi, korintusiaknak szóló levelét, melyek nem maradtak ránk, de melyekre találunk utalásokat a bibliai levelekben, akkor látszik, hogy Pál mennyire a szívén viselte ennek a gyülekezetnek a sorsát. De miért volt ilyen fontos Korintus és a korintusi gyülekezet?

• Mert a város elképesztően gazdag volt. Két nagy kikötője volt: Kenkrea, ahonnét keletre, Ázsia felé és Lekéum, ahonnan nyugatra, Itália felé lehetett könnyen kihajózni. A két kikötőt mintegy hat kilométeres szárazföldi út kötötte össze, mely a Peloponnészoszi félszigetet a görög szárazfölddel összekötő földszorost szelte át. A kereskedők gyakran inkább ezen a szárazföldi úton szállították át termékeiket egyik kikötőből a másikba, így elkerülve a tengeri szállítás egyik legveszélyesebb szakaszát. Ennek következtében a város kereskedelme rendkívül élénk volt. A város lakói között sok kereskedő volt, akik rengeteget utaztak, és a város mindig tele volt átutazó kereskedőkkel. Az intenzív kereskedelemnek köszönhetően sokan viszonylag gazdagok voltak a városban (de a sok gazdag ember persze mindig vonzza a szegényeket is, akik a gazdagok pénzéhez akarnak valahogy hozzájutni). Mindezek miatt az evangélium terjedése szempontjából stratégiailag az egyik legfontosabb hely: ha itt alakul egy gyülekezet, akkor az nagy összegekkel tudja támogatni az evangélium ügyét, és a sok átutazónak és a gyülekezet utazgató tagjainak köszönhetően ezer kilométerekre is éreztetheti hatását.

• A város az ókori világ egyik legfontosabb kulturális központja: Kr.e. 44-től római kolónia, rengeteg itáliai származású lakóval, görög földön, sok ázsiai kereskedővel. A három legfontosabb kultúrkör (római, görög, ázsiai) találkozóhelye. Sok templom, műemlék, (vallási) prostituált, zsibongó nagyváros. Ha az evangéliummal különböző kultúrköröket akarunk elérni, akkor nincs ennél ideálisabb hely. A nagyvárosi forgataghoz hozzájárultak még a város kétévente megrendezésre kerülő híres sportjátékai (egyike a kor három vagy négy legnevesebb sportjátékainak, melyek közül az egyik volt az olimpiai játékok). Erre az eseményre mindig rengetegen érkeztek. Pál apostol nem sokkal a 49-es játékok után érkezhetett a városba és az 51-es játékok idején még valószínűleg a városban tartózkodott (talán nem véletlen az 1Kor. 9,24-27 képe). A sportjátékok mellett számtalan kulturális esemény várta a városba látogatókat (költők vetélkedése, zenei versenyek, kocsiversenyek stb.).

Korintus tehát a lehetőségek városa volt, de nemcsak az evangélium, hanem az egyének számára is. Aki tehetséges, nagy munkabírású, esetleg jó kapcsolatokkal rendelkező, vagy egyszerűen csak szerencsés volt, az könnyen meggazdagodhatott. Sokan mehettek szerencsét próbálni Korintusba. Hely mindig volt a viszonylag gyakran ismétlődő járványoknak köszönhetően. Rohanó nagyvárosi élet pezsgő kultúrával, kereskedelem, sok újgazdag, sok kísértés, erős versenyhelyzet, kulturális pluralizmus. Nem emlékeztet ez feltűnően bennünket a XXI. sz.-ra?

Természetesen egy ilyen város tele van kísértésekkel is. Nem csak a szerencsejátékra és a testi vágyakat kielégítő lakomákra, prostituáltakra kell gondolni (bár ezek sem lehettek teljesen veszélytelenek). Még csak nem is feltétlenül a sok, egymás mellett élő vallásra, eszmerendszerre. Talán még ezeknél is veszélyesebb volt a város “mentalitása”. Sokan lehettek, akik alacsony sorból származtak, viszont magasra jutottak. Ezek az újgazdagok éppen elég kompenzálandó kisebbrendűségi érzéssel rendelkeztek múltjukból fakadóan. Valószínűleg fokozottan hajlamosak lehettek a dicsekedésre, mások elnyomására, hatalmuk, intellektusuk, pénzük, tehetségük fitogtatására. Sokan hozzá lehettek szokva ahhoz, hogy a talponmaradáshoz így vagy úgy, de harcolni kell egymás ellen. Az ember teljesítménye nagyon is számít. Ha valamit csinálunk (teherhordás, kereskedés, politika, nyelvekenszólás), fontos, hogy a többieknél jobban, látványosabban, gyorsabban és nagyobb mennyiségben tudjuk csinálni. Egy nyüzsgő nagyvárosban, ahol hatalmas üzletek múlnak a megjelenésen, a fellépésen, nincs fontosabb a látszatnál. Nagyon fontos, hogy az embernek befolyásos barátai legyenek, a megfelelő társaságban mutatkozzék. Nem fedezhetünk fel ebből a mentalitásból valamit a korintusi gyülekezetben is (és magunkban)?

KI, HOL MIKOR ÉS MIÉRT ÍRTA A LEVELET

A tudósok gyakorlatilag egyöntetűen elfogadják a levél állítását, miszerint a levél szerzője Pál apostol. Azzal kapcsolatban, hogy mikor és miért írta a levelet, természetesen már vannak viták. Bár a Pállal kapcsolatos kronológiai kérdések vitatottak, abban a tudósok többsége egyetért, hogy Pál valószínűleg Kr.u. 50 tavaszán érkezhetett a városba, amit aztán 51 második felében-végén hagyott el. Miután eltávozott Korintusból, egy rövid időt töltött Efézusban, majd Caesareába hajózott, ahonnan elutazott Antiochiába, a kiküldő gyülekezetébe. Míg ő úton volt, Priscilla és Aquilla találkoztak Apollóssal Efézusban, ahol kiképezték őt. 52-ben Pál ismét elhagyta Antiochiát és elutazott Galáciába. Ugyanekkor Apollós elhagyta Efézust és elutazott Korintusba. Ezután Pál Efézusba érkezett és a következő másfél évet ott töltötte. Nem elképzelhetetlen, hogy 53-ban Apollós visszatért Korintusból Efézusba és híreket hozott onnét Pálnak. Egészen biztos, hogy mások is hoztak híreket (Khloé emberei, 1Kor. 1,11), sőt, valaki még egy Pálnak szóló levelet is hozott Korintusból (1Kor. 7,1). Pál, még mielőtt megkapta volna a korintusiaktól a levelet, már írt egy levelet nekik (1Kor. 5,9), ami sajnos nem maradt ránk. Annak a levélnek a megírására nyilván különböző, korintusból érkező hírek késztethették, melyek vagy Apollóson, vagy valaki máson keresztül juthattak el hozzá. Látszik tehát, hogy Pál, efézusi tartózkodása során, rendkívül intenzív kapcsolatot ápolt a korintusi gyülekezettel. A Bibliában is megtalálható Első Korintusi Levél megírását a legtöbben 54-re teszik. Természetesen az ebben a bekezdésben található évszámok és néhány esemény csupán találgatásokon alapszik. Nem biztos, hogy minden pont így történt, a kronológiában is lehetnek kisebb eltérések, mindazonáltal valahogy így történhettek a dolgok.

Tehát az első három kérdésünkre már megadtuk a választ: Pál, Efézusban, valószínűleg 54-ben írta a levelet. Na, de miért? Egyrészt azért, mert fontosnak tarthatta a korintusi gyülekezetet (lásd fent) másrészt, mert Efézusból valószínűleg könnyű volt tartani a kapcsolatot a korintusiakkal. Bár több száz kilométeres tengeri út választotta el a két várost, sok kereskedő utazott e két jelentős központ között, megkönnyítve így az információáramlást. Ennek fényében tehát egész egyszerűen az is ösztönözhette Pált, hogy sok hírt hallott a korintusiakról/tól. Végül, de nem utolsó sorban, bajok voltak a gyülekezetben. Tulajdonképpen a gyülekezet némileg emlékeztetett ama bizonyos állatorvosi lóra. Ha meghalt volna, nehezen lehetett volna eldönteni, hogy melyik betegségbe is halt bele. Könnyű végeláthatatlan listákat készíteni arról, hogy milyen problémák voltak a korintusi gyülekezetben. Sokkal nehezebb megmondani, hogy mik voltak a fő bűneik, melyekből a többi bűn származtatható. Talán nem járunk nagyon messze az igazságtól, ha a versengésre, a másik lenézésére (mert butább, szegényebb, kevésbé tud nyelvekenszólni, másik frakcióhoz tartozik stb.) való hajlamot tartjuk a fő, vagy legalábbis az egyik fő bűnnek. Figyelemre méltó, hogy manapság a levéllel kapcsolatos viták (karizmatikus jelenségekkel, nők öltözködésével, gyülekezeti viselkedésével, vagy éppen az úrvacsorával kapcsolatban) gyakran éppen a másik fél kifigurázására, a saját teológiai képzettségünk és így Istenhez való közelségünk felmagasztalására adnak okot. Pál valószínűleg nem tudta volna, hogy sírjon vagy nevessen, ha megtudta volna, hogy milyen hatása (is) lesz levelének néhány ezer év múlva.

A LEVÉL

Nos, a levél hosszú. Még a mi mércénkkel is, hát még ókori mércével mérve. Persze Pál alkotott néhány nem rövid levelet, de azért egy ilyen hosszúságú levél megírásához mindenképpen nagyon súlyos ok kellett. Mint az a fentiekből kiderülhetett, súlyos okot éppenséggel nem is nehéz találni. Némelyekben viszont felmerült a gyanú, hogy eredetileg nem is volt ilyen hosszú a levél, hanem a kezünkben lévő írás több, eredetileg különálló levélnek az összeolvasztásából keletkezett. Ezen az ötleten felbuzdulva sok tudós sok, nagyon érdekes, kreatív és bonyolult hipotézist állított fel arról, hogy milyen leveleket kik és mikor olvasztottak össze, és a különböző eredeti leveleknek hol találhatóak a határai. Ezeket az elméleteket egyelőre meglehetősen nehéz megcáfolni, de bebizonyítani teljesen lehetetlen, hiszen gyakorlatilag színtiszta spekulációkról van szó, melyeket nem támasztanak alá rendelkezésünkre álló kéziratok. Így aztán pillanatnyilag az tűnik az értelmesebb megoldásnak, ha nem számolunk ezzel a lehetőséggel, legalábbis addig, amíg valami erre utaló, világosabb jelet nem találunk.

Egy másik spekulatív, ám talán hihetőbb elmélet szerint Pál apostolt a levél megírása közben több, a levél tartalmát befolyásoló hatás érte. Tekintve a korintusiakkal való intenzív kapcsolatot, könnyen elképzelhető, hogy a levélnek még csak egy részével volt kész, amikor újabb hírek futottak be Korintusból, melyek újabb témákat vetettek fel, illetve későbbi módosító megjegyzések váltak szükségessé, vagy esetleg a gondolatmenetet másfelé kellett kanyarítani, mint amerre eredetileg tartott. Ez akár többször is megismétlődhetett.

Mindenesetre akárhogy is volt, Pál írt egy jó hosszú levelet. Ő valószínűleg úgy gondolta, hogy ezzel csak a korintusiaknak fog segíteni. De Isten láthatóan arra gondolt, hogy ha már ennyi energia elment az írásra, inkább publikálni kellene valami jó helyen…

FELHASZNÁLT IRODALOM AZ ELSŐ KORINTHUSI LEVÉLHEZ

Hawthorne, G. F.-Martin R. P.-Reid D. G.: Dictionary of Paul and his Letters

Thisselton, Anthony C.: The First Epistle to the Corinthians

PÁL LEVELEI