BEVEZETÉS SÁMUEL KÖNYVEIHEZ

A KÖNYV HATÁRAI

Sámuel könyve(i) azon kevés írásos mű közé tartozik, melyek esetében még az sem egészen biztos, hogy hol kezdődnek, ill. végződnek. A LXX-ban[6] a Királyság első és második könyvének nevezték Sámuel első és második könyvét, a királyság harmadik és negyedik könyvét pedig az 1-2Királyok alkották. Vagyis már igen korán tudtak arról, hogy Sámuel könyvei szoros egységet alkotnak az utána következő alkotásokkal. Sokak szerint ez a (mi Bibliánkban) négy könyv valójában egy egységes alkotást képez. Sajnos a helyzet még ennél is bonyolultabb, mert sokak szerint a Bírák könyve is része ennek a nagy történeti műnek, mások szerint már Józsué könyve is része, megint csak mások szerint már 5Mózessel elkezdődik a mű, sőt, vannak olyanok is, akik szerint az 1Mózes-2Királyok valójában egy nagy történeti alkotás, amit csak az utókor osztott „alfejezetekre”.

Akárhol is kezdődött, ill. végződött ez a hatalmas mű, az bizonyosnak mondható, hogy 1-2Sámuel egy nagyobb egység részét képezi. Ugyanakkor témájánál fogva 1-2Sámuel jól láthatóan el is különül a nagy mű többi részétől: annak a történetét beszéli el, hogy Izrael hogyan tért át teokráciáról (Isten közvetlen uralma) királyságra. Ezt a történetet három ember életútjának bemutatásán keresztül mondja el: Sámuel, Saul, Dávid.

A KÖNYV SZÖVEGE

A kínos az, hogy nem hogy a történet elejét és végét nem ismerjük pontosan, de, legalábbis Sámuel könyvei esetében, sok részlettel kapcsolatban is bizonytalanok vagyunk. A legújabb kutatási eredmények fényében bizonyosnak látszik, hogy az ókorban Sámuel könyveinek több változata volt használatban párhuzamosan. A LXX szövege több ponton eltér a héber bibliában található szövegtől és már régóta feltételezték, hogy a LXX mögött egy olyan héber változat állhat, ami nem egyezik meg az általunk ismerttel. A Holt tengeri felfedezések óta már tudjuk, hogy a LXX és a mi általunk használt változatok mellett voltak még egyéb változatok is.

Természetesen nem arra kell gondolni, hogy a szöveg mondanivalója gyökeresen eltérne ezekben a különböző változatokban. Az eltérések zöme csupán abból áll, hogy egyes szavak, esetleg mondatrészek nem, vagy nem pont olyan alakban szerepelnek az egyik szöveghagyományban, mint a másikban. Ugyanakkor néhány esetben az eltérések jelentősek. Ezekben a legfontosabb esetekben a jegyzetekben ismertetjük a különböző variációkat.

A KÖNYV MONDANIVALÓJA

Az tehát világos, hogy miről szól a sztori. De mi az író véleménye a kérdésekről, amiket a történet felvet? Ő szerette, vagy gyűlölte a királyság intézményét? Helyes volt rá áttérni szerinte? Mit gondolt az író a három főszereplőről? Szerette őket? Szerinte ki a rossz fiú és ki a jó fiú?

Látszólag egyszerű kérdések. De ez csak a látszat. A szomorú valóság azonban az, hogy például a királyság kérdésével kapcsolatban a kutatóknak kb. 50%-a úgy látja, hogy a könyv a királyság intézménye ellen, a másik 50% pedig úgy, hogy a királyság mellett íródott. Sok olyan szakasz van, ami mintha a királyság ellen íródott volna (pl. 1Sám.8), mások meg mintha éppen a királyságot állítanák be pozitív fénybe (pl. 2Sám.7).

Ráadásul újabban már azt is megkérdőjelezik sokan, hogy Dávid a jó fiú, Saul pedig a rossz fiú a történet szerint. Nem egy tudós amellett érvel, hogy bizony nagyon is meg lehet érteni szegény Sault. Isten minthogyha nem igazán kedvelte volna őt. Ha valamit csinált (vagy éppen nem csinált szegény), akkor Isten tuti talált valami hibát benne. Hiszen ha Isten valahol hibát keres, akkor ott talál is. Szó se róla, Saul tényleg követett el hibákat, na de Dávid nem követett el kétszer annyit? Ő azonban Isten kedvence volt, így ő viszonylag jól megúszta a kihágásait. Egyáltalán megbízható a narrátor, aki megpróbálja olykor jó fényben feltüntetni Dávidot? A tények nem éppen ellene beszélnek?

A KÖNYV SZERZŐJE

Ki és mikor írta hát 1-2Sámuelt?[7] Meglepő hírünk van: a tudósok nem értenek teljesen egyet ebben. Vannak olyanok, akik szerint először íródott egy szöveg, amit aztán egyszer, vagy többször átírtak és átszerkesztettek a későbbiek folyamán, utoljára valamikor a babiloni fogságban vagy nem sokkal azután a Kr.e.VI-V.sz.-ban. Ezeket a későbbi író-szerkesztőket redaktoroknak nevezzük. Eszerint az elképzelés szerint a különböző íróknak és redaktoroknak más-más elképzelése volt arról, hogy a királyság helyes-e, és így került bele a több, egymással nehezen összeilleszthető nézet a szövegbe.

Mások szerint nem arról van szó, hogy már a kezdet kezdetén volt egy egységes mű, amit aztán a későbbiekben átírogattak, átszerkesztgettek, hanem voltak egymástól eredetileg független történetek, történetcsoportok, amik különböző időpontokból (Kr.e.X.sz. és Kr.e.V.sz. között), különböző helyekről származtak. Ezeket a különböző történeteket (amik értelemszerűen más-más perspektívákból látták, láttatták az eseményeket) azután valamikor valakik összeillesztették¾több-kevesebb sikerrel.

Szép számmal vannak olyanok is, akik szerint nem azzal magyarázandók a történetben található feszültségek, hogy annak sok szerzője volt, hanem inkább azzal, hogy „jó” szerzője volt. Egyesek szerint a szerző egyszerűen csak egy irodalmilag nagyon igényes szöveget alkotott, ami ügyesen van megszerkesztve és így az olvasónak alaposan meg kell dolgoznia azért, hogy fel tudja fedezni a szerző mondanivalóját. Vagy akár az is lehet, hogy a szerzőnek nem is volt egyértelmű mondanivalója, csupán szerette volna elgondolkoztatni az olvasóit.

Végül az is egy elképzelhető megoldás, hogy nem arról van szó, hogy a szerző trükkös, és esztétikai élvezetet jelent a számára, hogy játékos formában elrejtse a gondolatait az olvasó elől, hanem egész egyszerűen az élet ilyen bonyolult. Nincsenek egyértelműen és tökéletesen jó és rossz emberek. A királyságnak vannak jó és rossz oldalai egyaránt. Így aztán ha valami nem teljesen egyértelmű a szövegben, az csak annak a bizonyítéka, hogy jól sikerült ábrázolni az élet összetettségét, hiszen ott sem mindig minden egyértelmű az első pillantásra. Olykor még a másodikra sem.

Kinek van hát igaza? Mi az oka a szöveg rejtélyes feszültségeinek? Ennek a bevezetésnek nem célja, hogy végleges választ adjon ezekre a kérdésekre. Két megjegyzésünk azonban lenne a kérdéshez. Egyrészt a szöveg keletkezésének a történetét csak találgathatjuk. Egyenlőre nincsenek megcáfolhatatlan bizonyítékok egyik olvasat mellett, vagy ellen sem. Másrészt, az bizonyos, hogy a kezünkben lévő szöveg nagyon érdekes, jól van megszerkesztve és elgondolkoztató. Akármi is volt a szöveg előtörténete, a végtermék meglehetősen jól sikerült. Egyszerre provokatív, gondolatébresztő, de ugyanakkor bizonyságot tesz arról is, hogy Isten aktívan beleszól a történelembe és őszinte, mély érzelmekkel viseltetik irántunk, emberek iránt. Hogy aztán ki hogy értelmezi a szöveget, az nem kis részben azon múlik, mit gondol a szövegben megszólaló Istenről magáról.

FELHASZNÁLT IRODALOM