BEVEZETÉS A TIMÓTEUSHOZ IRT LEVELEKHEZ

A SZERZŐ

A két levél szerzője Pál apostol, a levelek elején – ókori szokás szerint – bemutatkozik. Ezt sokan az alapján vitatják, hogy a levelekben említett eseményeket nem lehet beilleszteni az Apostolok Cselekedeteiből megismert kronológiába. Továbbá a levelek stílusa is mintha elütne Pál sok korábbi levelének stílusától, és mintha a levelekből megismert egyház szerkezete is más, sokkal hierarchikusabb lenne, mint amit Pál többi levelében és az Apostolok Cselekedeteiben látunk. Ezek azonban nem perdöntő érvek. A hagyomány szerint Pál kiszabadult abból a római fogságból, amibe az ApCsel. végén belekerült, majd néhány év múlva ismét fogságba esett. Az tehát nem jelent gondot, hogy ezeket a leveleket nem tudjuk beilleszteni az ApCsel. kronológiájába, hiszen a hagyomány szerint az ApCsel nem írja le végig Pál apostol életét. A stílusbeli különbségek is magyarázhatóak, hiszen Pál gyakran használhatott írnokokat, akiknek több-kevesebb szabadsága lehetett a levelek megfogalmazásában. Vagyis a stílus nem kis részben függhet az írnoktól is. Az egyházszerkezet valóban hierarchikusabbnak tűnik, mint az Újszövetség sok más iratában, de az egyház szervezetének fejlődése más-más területen más-más utat járhatott be, ráadásul az Újszövetségből azt látjuk, hogy ez a fejlődés nagyon gyors is lehetett, vagyis könnyen kialakulhatott még Pál életében, néhány éven belül is egy viszonylag hierarchikus szerkezet.

CÍMZETTJE

A levelek címzettje Timóteus. Timóteus görög apa és zsidó anya gyermeke volt. Édesanyja, Euniké és nagyanyja, Lóisz vallásosan nevelték, már gyermekkorában megismertették vele a Tórát és a zsidó törvényeket (Csel 16,1; 2Tim 1,5; 3,15). Pál második térítői útján figyel fel Timóteusra, mert a lisztrai és ikóniumi testvérek jó bizonyságot tettek róla (Csel 16,2) Pál körülmetélte Timóteust (Csel 16,3), és magával vitte Macedóniába, majd a harmadik missziós útjára is. Efézusból küldte tovább őt Pál Korinthusba, ahová az első korinthusi levél idejében érkezett meg. A második megírásának idejében már ismét az apostollal volt Macedóniában (2Kor 1,1). Később Pál kérésére Efézusban dolgozott, az apostol római fogsága idején pedig mellette volt. A filippi, kolossé és filemoni levelek köszöntéseiben Pál megemlíti Timóteust is, aki vele van. A római szabadulás után Timóteus ismét visszatér Efézusba, ahol folytatja szolgálatát.

A LEVELEK CÉLJA

Pál küldetése Krisztus Testének, a Gyülekezetnek a felépítése volt, elsősorban Palesztinán kívül. Az apostol ezeket a leveleket fogságából írta, amikor ő már nem tudott tevékenyen részt venni a gyülekezetek életének szervezésében és felügyeletében. A stafétabotot át kellett adni olyan fiatal, krisztusi szolgálóknak, akik tovább építik azt a munkát, amit Isten Pálon keresztül elkezdett a pogány világban. Timóteus ennek a munkának a folytatásával lett megbízva, mindkét levélben Pál erre igyekszik felkészíteni ifjú barátját és szolgatársát.

E levelek sok tekintetben – főként az első levél – a házi kötelességek szabálygyűjteményének tűnnek, amely a pogány, zsidó és keresztény irodalomban általánosan elterjedt buzdító forma volt. A pasztorálisok ezen kívül, mint a leghagyományosabb erkölcsi anyagok gyűjteménye, nemcsak az evangéliumi eredetet, hanem az egyházainak nyújtott páli tanácsokat és péteri anyagokat is visszatükrözik. A legfontosabb azonban, hogy mindhárom levelet, mint hivatalos írásos dokumentumot is láthatjuk, amely azt bizonyítja, hogy Timóteus és Titusz állnak az akkori egyház vezetői posztján, mint Pál utódai, és amely a későbbiekben hitelesíti örököseiket.