BEVEZETÉS A MÁSODIK KORINTUSI LEVÉLHEZ
Az első korintusi levélhez írt bevezetőből természetesen sok minden érvényes ezzel a levéllel kapcsolatban is.
MILYEN SZITUÁCIÓBAN SZÜLETETT A LEVÉL?
Sajnos az események nincsenek a legapróbb részletekig feljegyezve. Azonban az Apostolok Cselekedetei és a két ránk maradt korintusi levél alapján több-kevesebb bizonyossággal összerakható egy történet. Íme:
Amikor Pál az 1Korintusi levelet írta Efézusból, úgy tervezte, hogy hamarosan ismét meglátogatja a gyülekezetet. Addig is elküldte Timóteust Korintusba (1Kor.16:10-11). Timóteus látogatása során azt tapasztalta, hogy a feszültség a korintusiak és Pál között, ha lehet, még inkább elmérgesedett, nem utolsó sorban annak köszönhetően, hogy olyan tanítók érkeztek a gyülekezetbe, akik azt Pál ellen hangolták. Ezt megtudva Pál azonnal Korintusba utazott. Ez a látogatása azonban meglehetősen szomorú tapasztalat volt számára. A gyülekezet ellene fordult, különösen az egyik gyülekezeti vezető támadhatta, és súlyosan megkérdőjelezték tekintélyét, sőt apostolságát (2Kor.2:1, 5-5, 11:4). Így aztán Pál kénytelen volt elhagyni a várost. Azonban nem adta fel a harcot, hanem elküldte Tituszt egy fájdalommal teli levéllel együtt Korintusba (2Kor.2:3-9, 7:8-12). Pál nyilvánvalóan nagyon izgatott volt amiatt, hogy hogyan alakul a korintusi gyülekezet sorsa és az ő kapcsolata a gyülekezettel, ezért nem győzte kivárni Titusz visszaérkezését, hanem elé ment, hogy korábban találkozhasson vele (2Kor.2:12-13). Végül aztán sikerült ráakadnia Tituszra, aki rendkívül jó híreket hozott neki: a korintusi gyülekezet nagy része visszafordult Pálhoz, megbánta korábbi viselkedését, sőt még gyűjtést is kezdtek (2Kor.7:6-13, 8:6, 9:5, 2:3). Pál azt mondta hát Titusznak, hogy menjen vissza Korintusba, fejezze be az adományok gyűjtését, hamarosan ő, Pál is megérkezik majd a városba. Ekkor írja a kezünkben lévő levelet, amivel látogatását szerette volna előkészíteni és amit Titusz vitt magával a városba. A levélben egyrészt szól azokhoz, akik megbánták korábbi viselkedésüket, másrészt azokhoz is, akik még mindig több-kevesebb ellenérzéssel viseltettek ellene. Ezzel a heterogén hallgatósággal (is) magyarázható, hogy a levél hol baráti, kedves, szeretetteljes hangvételű, hol pedig kimondottan harcias, sőt ellenséges.
KI, HOL, MIKOR ÍRTA A LEVELET
Gyakorlatilag senki sem tagadja, hogy a levelnek (vagy legalábbis legnagyobb részének) Pál a szerzője. Körülbelül egy évvel az 1Korintus megírása után írta valahol Macedóniában.
A LEVÉL
Akárcsak az 1Korintus, ez is egy hosszú levél. Ráadásul rendkívül éles stilisztikai és tartalmi váltásokkal találkozhatunk benne. Nem csoda hát, hogy mint az 1Korintusi levél esetében, a 2Korintusi levélről is sokan gondolták, gondolják, hogy tulajdonképpen több páli (plusz esetleg egy-két nem páli) levelet valamikor valakik összeillesztettek, és így jött létre a kezünkben lévő levél. Tudunk arról, hogy Pál kettőnél több levelet küldött Korintusba és mivel valóban meglehetősen határozott különbségek vannak a levél egyes részei között, ez a feltételezés talán nem olyan megalapozatlan a 2Korintus esetében mint az 1Korintus esetében. Ugyanakkor azért több olyan gondolat van, ami a levél egészében újból és újból visszaköszön, és nem teljesen lehetetlen egy egységes gondolatmenetet rekonstruálni, ami a levél egysége mellett szól. Ma a tudósok többsége elfogadja azt, hogy az első kilenc fejezet egy egységet alkot. Arról már nagyobb vita folyik, hogy a 10-13 fejezetek kezdettől fogva az első kilenc fejezethez tartoztak-e. Ma már ezt nehéz eldönteni. Ha valamikor két vagy több különálló levélről volt is szó, azokat igen korán összeillesztették.
PÁL ELLENFELEI
Az egyértelmű, hogy Korintusba olyan tanítók érkeztek, akik Pál ellen hergelték a gyülekezetet (méghozzá meglehetősen nagy sikerrel), és Pál a 2Korintusban nem kis részben ezen tévtanítók, ill. tévtanításaik ellen hadakozik. De kik voltak pontosan ezek a tanítók? Információkat gyűjthetünk róluk az 1Kor.1:12, 3:22, 9:2-5, 2Kor.3:1-18, 11:4, 22-23 versekből (nem biztos, hogy mindegyik igéből leszűrhető valami a tévtanítók kilétére vonatkozóan, mindenesetre a szakirodalomban ezek a leggyakrabban idézett szakaszok a kérdéssel kapcsolatban). Amit biztosan tudhatunk ezekről az emberekről, az az, hogy olyan zsidók voltak, akik egyrészt ismerték a hellenista világot és nagyra értékelték annak bizonyos filozófiai és retorikai hagyományait, másrészt zsidó hátterükből is sok mindent beépítettek tanításukba. Nos, ez nem sok. Egészen pontosan mi volt a zsidó hátterük? Milyen módon ötvözték a hellenista és a zsidó kultúrát? Hogyan kapcsolódtak a kereszténységhez? Inkább az extázisra voltak hajlamosak, vagy a bölcselkedésre, vagy az aszketizmusra, vagy erkölcstelenségekre, vagy inkább minderre egyszerre? Ha mindet egyszerre jónak tartották (mint ahogy az valószínű), akkor az élet mely területein voltak aszkéták, melyeken rajongók, milyen kérdésekben bölcselkedtek, milyen dolgokban voltak erkölcstelenek, és hogy egyeztették össze mindezt? A pontos válaszokhoz túl kevés adat áll rendelkezésünkre. Az ezzel kapcsolatos elméletek nagy része csak találgatás. Ugyan nagyon érdekes találgatás, de itt most helyhiány miatt nem ismertethetjük őket.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Hawthorne, G. F.-Martin R. P.-Reid D. G. |
Dictionary of Paul and his Letters |
Thisselton, Anthony C. |
The First Epistle to the Corinthians |