BEVEZETÉS A KRÓNIKÁK KÖNYVEIHEZ
KELETKEZÉS
Szerző: ún. papi írói kör. A könyvek szerzője ismeretlen, az Ezsdrás könyvével való stílusbeli hasonlatosság miatt vannak, akik a szerzőséget Ezsdrásnak tulajdonítják.
Valószínűleg a fogság után, a Kr.e. 300-as évek első felében keletkeztek.
A héber kánon utolsó könyve – feltehetően a legkésőbb készült el, vagy legalábbis Ezsdrás és Nehémiás könyvével együtt.
MŰFAJ
Papi történetírás: Megtörtént eseményeket ír le, hogy bemutassa az Isten előtt is helyes istentisztelet mivoltát, lelkületét, formáit, továbbá a papság és a leviták szabályait, valamint személyeit.
Jellemző stíluselemek:
– Sémaszerű előadás események vagy törvények leírásakor (2Krón 20; 29; 30-32; stb.)
– Genealógiák (családfák)
Elsősorban a történeti folytonosság, továbbá Isten áldó tevékenységének érzékeltetésére (1Krón 1-9; 2Krón 20; stb.)
– Névsorok: csoportok személyeinek felsorolása:
– leviták (1Krón. 9,14-44; 25-26; 2Krón. 29; stb.)
– papok (1Krón. 9,10-13; stb.)
– hősök (1Krón. 12; 2Krón. 17,7-19; stb.)
– stb.
JELLEMVONÁSOK
Nagyszabású történelmi összefoglalás a világ kezdetétől a babiloni fogságig.
Az Ezsdrás féle reform utáni “judaizmus” szemlélete, teológiája érvényesül a leírt történetek feldolgozásában.
Fontosak a leszármazási kérdések, mely a fogság utáni korban volt aktuális (lásd Ezsdrás törvényei), különösen a leviták körében, ahol egzisztenciális kérdés.
Kétségtelen összefüggés Ezsdrás és Nehémiás könyvével
A történeti vonalvezetés hasonló a Kir.-hoz, a feldolgozás azonban más:
Az északi országrésszel nem foglalkozik (Illés és Elizeus működésével sem !!!). Ennek oka lehet:
A déli országrész “Dávid háza”, ahol többé-kevésbé megmaradt a helyes istentisztelet, márpedig ennek a bemutatása a Krón fő célja.
Az északi országrészben mindvégig követték Jeroboámnak, Nebát fiának vétkét, amellyel vétekbe vitte Izraelt (1Kir 12,28-33; 13,34; 14,15-16; 15,30-34; 16,1-4.19.26.30-31; 22,53-54; 2Kir 3,3; 10,29-31; 13,2.6.11; 14,24; 15,9.18.24.28; 17,7-23) – itt tehát nem lehetett bemutatni a helyes (= Tórá szerinti) istentiszteletet.
Ráadásul az északi országrész helyére települt “samáriaiak” a fogságból való visszatéréskor Izrael feléledésének nagy ellenségei lettek (Ezsd 4; 5,3-6,12; Neh 2,10; 4; 6; 13,28-29).
A Krón-ban részletesebb a júdeai királyok története, mint a Kir-nál, különösen azon királyoké, akik a kultusz tisztításával foglalkoztak:
Jósáfát (2Krón 17-20, Ezékiás 2Krón 29-33, Jósiás 2Krón 34-35)
Uzziás azért lett bélpoklos, mert a papság ügyeibe illetéktelenül beavatkozott (2Krón 26).
Odéd próféta fellépése – átmenetileg – megakadályozza a fogságot (2Krón 28,8-15).
Manassé megtér bálványimádásából (2Krón 33,11-20) – ezt a Kir nem említi.
A Krón nem említi Dávid király “Bethsabé-kalandját” talán azért nem, mivel ez sem mutatta be a helyes istentiszteletet
ALAPMONDANIVALÓ
Izráel történetének újra-átgondolása a fogság utáni (Ezsdrási) időkben.
JELENTŐSÉGE
– Judaista, történelem-szemléletű bemutatás Izráel történetéről.
– Értékelésének alapja mindig az, mennyire szolgálta az illető személy vagy esemény Isten igazi, helyes tiszteletét.
FORRÁSOK
– Sámuel, Nátán és Gád látnokok története (1Krón 29,29)
– a silói Ahijjá próféciája és Jedó látnok látomásai (2Krón 9,29)
– Iddó próféta magyarázata (2Krón 13,22)
– Jéhu próféta történetei, amelyet fölvettek az Izrael királyairól szóló könyvbe (2Krón 20,34)
– Ézsaiás könyve (2Krón 26,22 –> Ézs 1,1)
FELÉPÍTÉSE
1Krón 1-9: Genealógia Ádámtól – Ábrahámig–jelenkorig (a leviták fogság utáni szolgálati beosztása is felsorolásra kerül: 1Krón 9).
1Krón 10-29: Dávid története Saul halálától (10). –> kihagyja Dávid bűneit!
1Krón 22-29: Részletes leírás
– a templomépítés előkészítéséről (22; 27-29),
– a leviták szolgálatának a megszervezéséről (23-26).
2Krón 1-9: Salamon uralkodása, templomépítése (1Kir szerint).
2Krón 10-36: Júdea sorsa a kettős királyság idején egészen a babiloni fogságig. Befejezésül Círus rendeletét is megemlíti (átvezetés Ezsdrás könyvébe).