BEVEZETÉS MÓZES MÁSODIK KÖNYVÉHEZ
BEVEZETÉS
A LXX, nyilvánvalóan a könyv fő témája után, Exodosznak (kivonulás) nevezte a könyvet, amit a Vulgáta is követett (Exodus).
A könyv héber neve megegyezik első szavaival (Vöélle sömót, vagy egyszerűen csak sömót = és ezek (a) nevek, ill. nevek).
A könyv tehát egy “és”-sel kezdődik, ami világosan jelzi az előző könyvvel való összefüggést. Ráadásul a könyv eleje visszautal az 1Móz. 46,8-ra, továbbá József kérése (1Móz.50,22-26) a 2Móz.13,19-ben teljesül, és még tovább is lehetne sorolni az összefüggéseket, vagyis a két könyv egybetartozása több vonalon is megerősítést nyer. Mindennek ellenére a történetben egy több száz éves megszakítás van Mózes első és második könyve között.
SZERZŐ
A 2 Mózesben három olyan fejezet van, mely nyíltan hivatkozik Mózes szerzőségére: 17,4; 24,4; 34,4. 27-29. Sok kutató azonban tagadja, hogy Mózes lehetne a szerzője bármelyik fejezetnek is. Az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy a könyvben elbeszélő részek és törvényszövegek váltakoznak, amiből sokan azt a tanulságot vonják le, hogy nem egy szerzője van, hanem különböző töredékekből szerkesztették össze. A legtöbb liberális kutató ma úgy véli, hogy a törvényszövegek önálló, esetleg egymástól is független részekből állnak össze (ma már a legtöbben úgy gondolják, hogy ezekben egyik nagy wellhauseni forrás sem azonosítható, leszámítva talán a 34. fejezetet (J)), és utólag csatolták őket az elbeszélő részekhez.
Ugyanakkor hettita iratokban szokás volt az elbeszélő részek és a törvényszövegek keverése, ami bizonyítja, hogy találhatunk példákat az ókori irodalomból arra, hogy ilyen, a számunkra furcsa szerkezetű szövegek egy szerzőtől származnak. Az egyéb téren jelentkező feltűnő eltérések miatt újabban sokan felhívják arra a figyelmet, hogy nem szerencsés dolog ezeket a hettita iratokat az Ószövetséggel párhuzamba állítani. Mindazonáltal továbbra is áll az az érv, hogy az ókori Közel-Keleten van rá példa, hogy egy könyv ennyire különbözőnek tűnő részekből álljon anélkül, hogy különböző források állnának a háttérben. Vagyis a fenti érvvel szemben is fenntartható az az állítás, miszerint a könyv szerzője Mózes, természetesen megengedve, hogy ő használhatott különböző feljegyzéseket, és hogy utána még bizonyos mértékig alakíthatták a szöveget (lásd az 1Mózes bevezetését).
A KIVONULÁSSAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK
A hagyományos álláspont szerint miután Ábrahám családja hatalmasra növekedett, az egyiptomiak rabszolgáknak használták őket. A vándorlás elején a 20 év feletti férfiak száma 603 550, ami minimum 2-3 milliós népességet sejtet. A kivonulás időpontjára két igevers ad eligazítást. Az egyik szerint Salamon 476 évvel a kivonulás után kezdte meg uralkodását (1Kir.6,1). Mivel Salamon uralkodásának időpontját elég pontosan ismerjük, ezért ezekből az adatokból kiszámítható, hogy a kivonulás kb. Kr.e. 1470-ben történt. A Bír.11,26 a másik ige, ami némi információt szolgáltat az események kronológiájával kapcsolatban, és ez az adat is egy Kr.e. XV. sz.-i kivonulást erősít meg.
A fenti megállapításokkal kapcsolatban azonban széles körben (ez alatt mind liberális, mind konzervatív kutatók értendők) kételyek merültek fel. Egyrészt a héberek száma túlságosan nagynak tűnik. A kor leghatalmasabb hadseregei 30-40 000 harcosból álltak. Egy 600 000 fős hadsereg porrá zúzta volna az egyiptomi hadsereget (megkockáztatjuk, hogy talán még puszta kézzel is), ezek után nem érthető, hogy a Vörös-tengernél miért a héberek féltek az egyiptomiaktól és nem fordítva. Egy 2-3 milliós nép olyan nagy, hogy a vonulók eleje egyesek szerint már a Sínai-hegynél lett volna, mikor a vége még mindig nem kelt volna át a Vörös-tengeren. Az átkelés maga a különböző felszerelésekkel együtt mindenképpen több napot vett volna igénybe. Eleve túl gyorsnak tűnik a haladás egy ilyen irdatlan néphez képest. A problémákat még lehetne sorolni, de talán már ennyi után is érezni a kérdés súlyos voltát.
Több megoldás is kínálkozik. Vannak, akik teljesen elvetik az egész beszámolót, hiteltelennek bélyegezve azt, és vannak, akik továbbra is megpróbálnak magyarázatot találni (mérsékelt sikerrel) arra, hogy egy ekkora nép hogyan vándorolhat a leírtak szerint, és ez hogyan egyeztethető össze a korról való történelmi tudásunkkal. Létezik egy harmadik megoldás is, amit főleg evangéliumi tudósok vallanak. Eszerint egyrészt a héber “ezer” szó (mássalhangzói: LF) más magánhangzókkal nem ezret, hanem felfegyverzett harcost jelent, ami valószínűleg külön kategória lehetett, esetleg valamilyen parancsnokféle. A “száz” jelentésű szó pedig jelenthet századot, ami történetesen gyakran kevesebb, mint 100 emberből állt. Egy konkrét példán szemléltetve az elméletet, ha a 4Móz. 1,23-ban eredetileg az állt, hogy “57 LF (felfegyverzett harcos), meg 2 LF (ezred), meg 3 század”. Egy későbbi másoló, magánhangzók hiányában (tudvalevőleg a héber írásban nem jelölték a magánhangzókat) és a több száz év alatt megváltozott írnoki szokásoktól félrevezetve, az egyszerűség kedvéért összeadhatta az első két számot és így 59 300 embert kapott, pedig az eredetiben csak 2000-2500 katonáról volt szó. Ez az elmélet persze azért bonyolultabb ennél, de itt most nem részletezhetjük tovább. Mindenesetre így (és még más “trükköket” is alkalmazva) sok, számokkal kapcsolatos probléma megoldódik, és olyan adatokat kapunk, melyek szerint a héber nép durván 20-30 000 harcossal rendelkezett a kivonuláskor, ami egy nagy, ám a kor viszonyaiba beleillő nép haderejére jellemző adat.
A másik probléma a kivonulás dátumával kapcsolatos. Ismereteink a korról és a régészeti adatok nem támasztanak alá egyértelműen egy Kr.e. XV. sz.-i kivonulást. Sokan későbbi honfoglalást feltételeznek11, a nagy többség a Kr.e. XIII. sz.-ra voksol. Három fő ok miatt:
I. A 2Móz.1,11-ben említett Pitómot és Ramszeszt, mai nevükön Tell el-Maskhautát és Tanist a régészek feltárták és kimutatták, hogy el-Maskhautát II. Ramszesz (kb. 1290-1224) építtette. Ráadásul a Bibliában említett Ramszesz név is erre a fáraóra utal.
II. A Kr.e. XIII. sz.-ból sok izraeli település romjaiban pusztítás nyomait fedezték fel a régészek, ami jól összeegyeztethető lenne egy Kr.e. XIII. sz.-i erőszakos betöréssel a területre.
III. Az előbbi érvekhez társul, hogy Kr.e. 1900 és 1300 között nincs nyoma Transzjordániában letelepedett népeknek, pedig a Biblia szerint ezen a területen moabiták és edomiták fogadták a zsidókat.
A Kr.e. XIII. sz.-i datálást valló konzervatív kutatók, akik egyébként szép számmal vannak, a Bibliával úgy egyeztetik össze a fenti érvelést, hogy szerintük az említett két igehelyen kerekítésről van szó. A Biblia gyakran 40 évnek számol egy nemzedéket, (aminek nyilván jelképes okai is vannak, mivel a 40-es szám nagy fontossággal bír az Igében), holott a valóságban az csak 20-30 év. Így az 1Kir. 6,1 480 évéből 300 év lesz, ami már sokkal könnyebben összhangba hozható a régészeti adatokkal.
Ugyanakkor a Kr.e. XV. sz.-i datálás hívei (ezt az álláspontot szinte kizárólag csak néhány konzervatív kutató vallja) tagadják, hogy Pitómot és Ramszeszt az említett lelőhelyekkel kellene azonosítani, és ők más, olyan lelőhelyekkel azonosítják ezt a két települést, melyek megengednek korábbi datálást. Sokan a 2Móz. 1,11-ben előforduló Ramszesz nevet későbbi betoldásnak tekintik, ami szintén könnyebbé teszi a korábbi datálást. Ennek a nézetnek a képviselői a Kr.e. XIII. sz.-i pusztítást jelző rétegeket egyéb külső betörésekkel magyarázzák, ugyanakkor rámutatnak arra, hogy több, a Bibliában említett településen nem találtak a Kr.e. XIII. sz.-ból származó pusztításnyomokat22. Ami a moabitákat és edomitákat illeti, a fent idézett megállapítás egy, a 30-as években végzett vizsgálat alapján áll. Ennek a vizsgálatnak a módszerei ma már elavultak, ráadásul azóta előkerültek olyan leletek a környékről, igaz, nem nagy számban, melyek megkérdőjelezik ezt az állítást.
A vitát összefoglalva megállapíthatjuk, hogy bár a döntő többség egy Kr.e. XIII. sz.-i honfoglalás mellett van, mindazonáltal a másik oldalnak is vannak érvei, így ebben a kérdésben nem célszerű elhamarkodottan és dogmatikusan állást foglalni addig, amíg újabb adatok nem kerülnek napvilágra.33
SZERKEZET
Akárcsak az 1Mózes, a 2Mózes is többféleképpen osztható fel. Az események színhelye alapján a következő felosztás készíthető:
1. rész: Izrael Egyiptomban (1,1- 13,16)
2. rész: Izrael a pusztában (13,17- 18,27)
3. rész: Izrael a Sínai-hegynél (19,1- 40,38)
A könyv tartalma alapján viszont más felosztás kínálkozik:
1. rész: Isten megmenti Izraelt az egyiptomi szolgaságból (1,1- 18,27)
2. rész: Isten Izraelnek adja törvényét (19,1- 24,18)
3. rész: Isten megparancsolja Izraelnek a Szent Sátor megépítését (25,1- 40,38)
Ennek a felosztásnak nagy előnye, hogy világosan elkülöníti a könyv három fő témáját: Isten szabadítása, Isten törvénye, Isten imádása.
A fentieken kívül a könyvnek még számtalan felosztása lehetséges, olykor a jegyzetekben is utalunk majd néhány más lehetőségre.
A felhasznált irodalomhoz lásd a Mózes első könyvéhez írt bevezetés végén található listát.
A legtöbb protestáns és görög katolikus (Josephus szerint)
|
Evangélikus és római katolikus (Ágoston szerint)
|
Forrás: Schultz, Samuel J: Üzen az Ószövetség. KIA. 1992. p. 62
A táblázatot a kiadó engedélyével közöljük, sokszorosítása és a szerzői jogok védelme miatt tilos.
| A közel-keleti hűbérúri megállapodások fő egységei | A sínai-hegyen | A Jordánon túl | Kánaánban |
|---|---|---|---|
| Preambulum | 2Móz 20,2a | 5Móz 1,1-4 | Józs 24,1-2a |
| A szövetségkötés előtörténete | 2Móz 20,2b | 5Móz 1,5-4,43 | Józs 24,2b-13 |
| Általános rendelkezések | 2Móz 20,3-17 | 5Móz 4,44-11,32 | Józs 24,14-15,23 |
| Konkrét rendelkezések | 2Móz 20,22-23-33 | 5Móz 12,1-26,15 | |
| A rendelkezés elhelyezése és ismételt felolvasása | 2Móz 25,16-21 | 5Móz 31,9-26 | Józs 24,25-26a |
| Tanúk hívása | 5Móz 30,19; 31,28 | Józs 24,22.26b-27 | |
| Átkok és áldások | 3Móz 26 | 5Móz 27-28 | Józs 24,19-20 |
| A hűbéres esküje | 2Móz 24,3 | Józs 24,16-18.21.24 | |
| Ünnepélyes szertartás | 2Móz 24,4-11 |
Forrás: Walword, John F. – Zuck, Boy B.: A Biblia ismerete kommentársorozat I. 1Mózes -5Mózes, KIA, 1998. p. 207.
|
AZ ÁLDOZATOKKAL KAPCSOLATOS SZERTARTÁSOK |
|
|||||||||||||||
|
|
FELAJÁNLÁSI |
KÖZÖSSÉGI |
ENGESZTELŐ |
|
||||||||||||
|
|
ÉGŐ- |
ÉTEL- |
ITAL- |
BÉKE- |
VÉTEK- |
JÓVÁTÉTELI- |
|
|||||||||
|
IGEHELYEK |
3Móz 1,3-17; 6,1-6 |
3Móz 2; 6,7-16 |
4Móz 15,1-10 3Móz 23 |
3Móz 3; 7,11-36 |
3Móz 4,1 – 5,13; 6,17-23 |
3Móz 5,14-26; 7,1-10 |
|
|||||||||
|
Á L |
A Z
I M Á D Ó |
BEMUTATÁS: Az áldozat kiválasztása |
Bika (1,3), hím bárány (1,10), hím kecske (1,10), illetve gerlice vagy galambfióka (1,14). |
Az árpát vagy másfajta gabonát ötféleképpen lehetett elkészíteni: 1. Az alapvető liszt, olajjal; az oltáron elégetett részhez kevert tömjén; 2. Kemencében sült lepények/lángosok, olajjal keverve vagy megkenve; 3. Sütőlapon sült lepények, olajjal; 4. Edényben készült lángosok; 5. Ha az első ter- mésről van szó: ka- lász és gabonadara. |
Bikához – 1/2 hin Koshoz – 1/3 hin Bárányhoz – 1/4 hin
(Megjegyzés: 1 hin = kb. 4 liter) |
Bika, bárány vagy kecske, hím vagy nőstény (3,1.6.12). (Az önkéntes áldozat esetében az állatnak lehettek kisebb hibái: 22,23.) |
1. Fiatalabb bika (papért vagy a népért) 2. Kecskebak (törzsi vezetőkért); 3. Nőstény kecske vagy bárány (közemberért) 4. Gerlice vagy galambfióka (szegény emberért) 5. Liszt (1/10 éfá) (nagyon szegény emberért) |
Általában egy kos (a megtisztult poklos vagy tisztátalanná vált názír esetében egy hím bárány). |
|
|||||||
|
D O Z A |
T E T T |
A KEZEK RÁHELYEZÉSE |
1,4 (a madarat kivéve) (lásd a „Vétekáldozat” címszó alatt) |
|
|
3,2.8.13 (lásd: „Égőáldozat”) |
A bűnös azonosulá-sa az állattal, illetve a bűn jelképes átvi-tele és a vétek jogi átvitele. |
A vétek megvallása (4Móz 5,7) feltehe-tően a kezek ráhelyezésével járt együtt. |
|
|||||||
|
T I
S Z |
E I
|
AZ ÁLLAT LEVÁGÁSA |
Az imádó végezte el, kivéve a madarat, melyet a pap ölt meg (vö. 1,15). |
|
|
A szentély bejáratánál (lásd: „Égőáldozat”). |
1. A papért vagy a népért a szentély bejáratánál 2. Másokért az oltártól északra (lásd: „Égőáldozat”) |
Az oltártól északra (3Móz 7,2). |
|
|||||||
|
E R T A R |
|
AZ ÁLLAT ELŐKÉSZÍTÉSE |
Megnyúzás, feldarabolás, megmosás (vö. 1,6.12.16-17). |
Az imádó általában előre elkészítette. A pap elkülönített egy emlékeztető részt, melyet az oltáron elfüstölögtetett. |
|
|
|
|
|
|||||||
|
T Á S O K |
A
P A P |
A VÉR KEZELÉSE |
1. A vért felfogta egy tálban, és az oltár oldalaira spriccelte (1,5.11) 2. A madár vérét kinyomta az oltár peremére (1,15) |
|
|
A vért felfogta egy tálban, és az oltár oldalaira spriccelte (3,2.8.13). |
A szertartás válto-zott attól függően, hogy milyen pozí-ciója volt az imádó-nak (de a vért nem „spricceltél”, ha-nem „hintették”), milyen alkalomból mutatták be az áldozatot, és milyen állatról volt szó (pl. madár ese-tében eltérés volt). |
A vért felfogta egy tálban, és az oltár oldalaira spriccelte (7,2). |
|
|||||||
|
|
T E T |
ELÉGETÉS AZ OLTÁRON |
Az egész állatot elégette az oltáron (1,8-9.12-13.15.17) |
Az emlékeztető részt elégette az oltáron (ha a saját áldozata volt, akkor az egészet elégette) |
Az egész boráldozatot az Úr elé öntötte a szentélyben (4Móz 28,7). |
A válogatott belső részeket (többek között a juh „farkát”) elégette az oltáron. |
A válogatott belső részeket elégette az oltáron. |
A válogatott belső részeket elégette az oltáron. |
|
|||||||
|
|
T E I |
AZ ÁLLAT TESTÉ-NEK |
A papot illető rész |
Bőr (7,8) |
Az égőáldozat mellett: a pap megette az el nem égetett részt |
|
Az állat szegye „felmutatott áldozat” volt, melyet azután a papok megettek |
A pap megkapta a vezető vagy közember által feláldozott állat testét. |
A pap megkapta az állat testét. |
|
||||||
|
|
|
ELOSZ-TÁSA VAGY ELTÁ-VOLÍ-TÁSA |
Az imádó-nak jutó rész |
Nincs |
A békeáldozat mel-lett: az imádó meg-ette az el nem ége-tett részt, de ebből egy kevés a papnak jutott. |
|
Az imádó családja a megfelelő időben és helyen közös étkezésen vett részt. |
|
|
|
||||||
|
|
|
|
A maradék |
A madár holttestét a hamu gyűjtőhelyére dobták. |
|
|
A maradékot elégették. |
A papért vagy a népért feláldozott állatot elégették a táboron kívül. |
|
|
||||||
|
AZ ÁLDOZATOK TOVÁBBI VONÁSAI |
|||||||||||||||
|
|
FELAJÁNLÁSI |
KÖZÖSSÉGI |
ENGESZTELŐ |
||||||||||||
|
|
ÉGŐ- |
ÉTEL- |
ITAL- |
BÉKE- |
VÉTEK- |
JÓVÁTÉTELI- |
|||||||||
|
ALKALOM |
Önkéntes imádat; bizonyos élőírt szertartások és ünnepi áldozatok. |
Kiegészítő áldozat, mely az égőáldoza-toknak alkalmi, a békeáldozatoknak pedig állandó kísé-rője volt; a nagyon szegény emberek esetében vétek-áldozat is lehetett. |
Kiegészítő áldozat, mely általában az égőáldozatok vagy a békeáldozatok kísérője volt, de önmagában a vétekáldozattal vagy jóvátételi áldozattal soha nem járt együtt. |
HÁLAÁLDOZAT: váratlan szabadítá-sért, vagy már megkapott áldásért FOGADALMI ÁLDOZAT: olyan áldásért vagy szabadításért, amely válasz volt egy fogadalommal kísért imádságra ÖNKÉNTES ÁLDOZAT: hálás odaadást feje-zett ki, konkrét ál-dástól függetlenül |
Egy ember, vagy az egész nép véletlenül vétett Isten parancsa ellen. |
Istent vagy embert jogosan megillető dolog hűtlen kezelése vagy odaadásának megtagadása, ami általában pénzben megbecsülhető kártérítéssel járt. |
|||||||||
|
SAJÁTOSSÁG |
Egészen elégették az oltáron (3Móz 1,9). |
Nem véres áldozatként kiegészítette a véres áldozatokat. |
A bor valószínűleg szándékoltan helyettesítette a pogány italáldozatok vérét. |
Az imádó (és családja) az áldozat legnagyobb részét elfogyasztotta az Úr előtt. |
(Lásd a fenti „Alkalom” c. részt) |
Az áldozat (lásd a fenti „Alkalom” c. részt) általában kár-térítéssel és a sértett félnek fizetett bír-sággal járt együtt. |
|||||||||
|
ÓSZÖVETSÉGI TEOLÓGIAI JELENTŐSÉG |
Az imádó Isten iránti teljes odaszánását fejezte ki. |
Azt fejezte ki, hogy az ember Istennek szenteli a mindennapi életét, elismerve az Úr szövetségi áldásait. |
|
Az imádó Isten szövetségi hűségének jelét látta az elfogyasztott húsban. |
Engesztelést és megbocsátást szer-zett konkrét véletlen bűnök esetében, ahol nem volt szükség kártérítésre. |
A kos engesztelésül szolgált, és a sértett félnek kifizetett kártérítéssel járt együtt. |
|||||||||
|
TIPOLÓGIA (KRISZTUSRA MUTATÓ ELŐKÉP) |
Amikor Krisztus mint Isten báránya meghalt, teljesen odaszánta magát Isten akaratának teljesítésére. |
Krisztus tökéletes személye összekapcsolódik áldozati halálával. |
|
Az Istennel és másokkal való közösség Krisztus halálára épül. |
Krisztus kielégítő helyettes áldozat-ként meghalt, hogy gondoskodjon a bűnök bocsánatáról. |
Krisztus halála engesztelést szerez a bűn által okozott kárért vagy sérülésért. |
|||||||||
|
KÜLÖNLEGES ÁLDOZATI SZERTARTÁSOK |
||||||||
|
|
FELAJÁNLÁSI |
KÖZÖSSÉGI |
ENGESZTELŐ |
|||||
|
|
ÉGŐ- |
ÉTEL- |
ITAL- |
BÉKE- |
VÉTEK- |
JÓVÁTÉTELI- |
||
|
|
Föl- |
Papoké (2Móz 29; 3Móz 8) |
Kos |
|
|
Kos a fölszentelésre |
Bika (különleges szertartás) |
|
|
K ü |
szen- telés |
Templomé (2Krón 29) |
70 bika, 100 kos, 200 hím bárány |
|
|
Sok bika, juh és kecske |
Hét bika, hét kos, hét hím bárány, hét kecskebak |
|
|
l ö n |
F.m.* |
A názírfogadalom teljesítése (4Móz 6,14-17) |
Esztendős nőstény bárány |
Szokásos ételáldo-zat, különleges kenyéráldozat |
|
Kos |
Esztendős hím bárány |
|
|
l e g |
T s i z s e |
Megszegett fogadalom (4Móz 6,9-12) |
Gerlice és galambfióka |
|
|
|
Gerlice és galambfióka |
Esztendős hím bárány |
|
e s
|
z r t t u a l r |
Poklos ember megtisztulása (3Móz 14,12-20) |
Esztendős hím bárány (a szegé-nyeknek gerlice vagy galamb) |
Ételáldozat |
|
|
Esztendős nőstény bárány |
Esztendős hím bárány (továbbá fél liter olaj) |
|
s z e |
á t s á i s |
Vérfolyásos férfi (15,14-15) vagy nő (15,29-30) |
Gerlice vagy galambfióka |
|
|
|
Gerlice vagy galambfióka |
|
|
r t a |
o k |
Asszony szülés után (12,6-8) |
Esztendős bárány (vagy gerlice vagy galamb) |
|
|
|
Gerlice vagy galambfióka |
|
|
r t á s o |
E g |
Féltékenységi szertartás (4Móz 5,15-26) |
|
1/10 éfá árpából készült étel (olaj és tömjén nélkül) (Megjegyzés: 1 éfá = kb. 22 liter) |
|
|
|
|
|
k |
y é |
A pap ételáldoza-ta (3Móz 6,12-16) |
|
1/10 éfá finomliszt |
|
|
|
|
|
|
b |
Nagyon szegény ember vétekáldo-zata (5,11-13) |
|
|
|
|
1/10 éfá finomliszt (olaj és tömjén nélkül) |
|
* Fölszentelés megszüntetése
Forrás: Walwoord, John F. – Tuck, Roy B.: A Biblia ismerete, kommentársorozat I. 1Mózes-5Mózes, KIA, 1998, p.207.
A táblázatot a kiadó engedélyével közöljük, sokszorosítása a szerzői jogok védelme miatt tilos
Jelmagyarázat:
•: bibliai ünnep
?: nem bibliai ünnep
|
|
HÓNAP |
MODERN MEGFELE-LŐJE |
ÜNNEPEK |
|
1 |
Niszán |
márc.-ápr. |
•14-21: Páska, kovásztalan kenyerek ünnepe (II.Móz.12,3-20; III.Móz.23,6; V.Móz.16,1-8) |
|
2 |
Ijjár |
ápr.-máj. |
|
|
3 |
Sziván |
máj.-jún. |
•6: Pünkösd/hetek ünnepe/első termés napja/aratás ünnepe (II.Móz.23,16; 34,22; III.Móz.23,16; IV.Móz.28,26) |
|
4 |
Tammúz |
jún.-júl. |
?17: Tammúz 17-ének ünnepe |
|
5 |
Ab |
júl.-aug. |
?9: Tisa be-ab ?15: Ab 15-ének az ünnepe |
|
6 |
Elul |
aug.-szept. |
|
|
7 |
Tisri |
szept.-okt. |
•1: Kürtzengés napja (III.Móz.23,24; IV.Móz.29,1) ?3: Gedalja ünnepe •10: Engesztelés napja (II.Móz.30,10; III.Móz.23,26-31) •15-21: Sátoros ünnep/aratás ünnepe (II.Móz.23,16; 34,22; III.Móz.23,34; IV.Móz.29,12-38; V.Móz.16,13) ?21: Hósana rabba ?22: Semini azeret ?23: Szimhat tora |
|
8 |
Markesván |
okt.-nov. |
|
|
9 |
Kiszlév |
nov.-dec. |
?25-30: Hanukka |
|
10 |
Tebet |
dec.-jan. |
?1-2: Fények ünnepe ?10: Tebet 10-ének ünnepe |
|
11 |
Sebat |
jan.-feb. |
|
|
12 |
Adar |
feb.-márc. |
•14-15: Púrim (Eszt.9) |
A zsidó naptárral és az egyes ünnepek jelentőségével, természetével a későbbiekben még sokat foglalkozunk, így ez a táblázat csupán bevezető jellegű. Elsősorban azt a célt szolgálja, hogy az egyes bibliai ünnepeknek mindenki utána tudjon nézni a Bibliában.
Forrás: Walwoord, John F. – Tuck, Roy B.: A Biblia ismerete, kommentársorozat I. 1Mózes-5Mózes, KIA, 1998, p.361. Az ábrát a kiadó engedélyével közöljük, sokszorosítása a szerzői jogok védelme miatt tilos.
|
|
ÉGŐ |
ÉTEL |
ITAL |
BÉKE |
VÉTEK |
||||
NAPONKÉNT(2Móz 29:38-42; 4Móz 28:3-8) |
Egy hím bárány reggel és este = „állandó égőáldozatok” |
1/10 véka finomliszt + 1/4 hín olaj (mindegyik báránnyal) |
1/4 hín alkoholos ital (mindegyik báránnyal) |
|
|
||||
HETENTE SZOMBATON(3Móz 23:3; 4Móz 28:9-10) |
Két hím bárány (+ „állandó égőáldozatok”) |
2/10 véka finomliszt + olaj (+ naponkénti áldozatok) |
„Italáldozat” (+naponkénti áldozatok) |
|
|
||||
HAVONKÉNT ÚJHOLD(4Móz 28:11-15) |
Két fiatal bika, +mindegyikkel Egy kos + Hét hím bárány, +mindegyikkel (+ „állandó égőáldozatok”) |
3/10 véka finomliszt/olaj 2/10 véka finomliszt/olaj
1/10 véka finomliszt/olaj (+ naponkénti áldozatok) |
+ 1/2 hín bor + 1/3 hín bor
+ 1/4 hín bor (+ naponkénti áldozatok) |
|
Egy hím kecske |
||||
|
EVÉS |
PÁSKA/KOVÁSZTALAN KENYEREK ÜNNEPE (3Móz 23:11-14; 4Móz28:16-25) |
A páska után minden nap hét napon át: Két fiatal bika, +mindegyikkel Egy kos + Hét hím bárány, +mindegyikkel A páska utáni második napon: Egy hím bárány (ráadás) +
(+ „állandó égőáldozatok”) |
3/10 véka finomliszt/olaj 2/10 véka finomliszt/olaj
1/10 véka finomliszt/olaj
2/10 véka finomliszt/olaj + egy kéve első termés, mint felemelt áldozat (+ naponkénti áldozatok) |
+ 1/2 hín bor + 1/3 hín bor
+ 1/4 hín bor
(+ naponkénti áldozatok) |
|
Mind a hét napon: Egy hím kecske |
|||
A HETEK ÜNNEPE(Pünkösd) (3Móz 23:15-21; 4Móz 28:26-31) |
Két fiatal bika + Egy kos + Hét hím bárány, +mindegyikkel
(+ „állandó égőáldozatok”) |
3/10 véka finomliszt/olaj 2/10 véka finomliszt/olaj
1/10 véka finomliszt/olaj + új gabonából készült 2 kenyér felmutatott áldozata (+ naponkénti áldozatok) |
+ 1/2 hín bor + 1/3 hín bor
+ 1/4 hín bor
(+ naponkénti áldozatok) |
Két hím bárány felmutatott áldozatként |
Egy hím kecske |
||||
|
A KÜRTZENGÉS ÜNNEPE (3Móz 23:22-25; 4Móz 29:1-6) |
Egy fiatal bika + Egy kos + Hét hím bárány, +mindegyikkel (+ havonkénti és „állandó égőáldozatok”) |
3/10 véka finomliszt/olaj 2/10 véka finomliszt/olaj
1/10 véka finomliszt/olaj (+ havonkénti és naponkénti áldozatok) |
+ 1/2 hín bor + 1/3 hín bor
+ 1/4 hín bor (+ havonkénti és naponkénti áldozatok) |
|
Egy hím kecske |
||||
|
AZ ENGESZTELÉS NAPJA (3Móz 16:1-28; 23:26-32;4Móz 29:7-11) |
Egy fiatal bika + Egy kos + Hét hím bárány, +mindegyikkel Engesztelési szertartás: Egy kos (a főpapért) Egy kos (a népért) (+ „állandó égőáldozatok”) |
3/10 véka finomliszt/olaj 2/10 véka finomliszt/olaj
1/10 véka finomliszt/olaj
(+ naponkénti áldozatok) |
+ 1/2 hín bor + 1/3 hín bor
+ 1/4 hín bor
(+ naponkénti áldozatok) |
|
Egy hím kecske
Engesztelési szertartás: Egy bika (a főpapért) Két hím kecske (a népért)
(Egy bűnbak a szertar-táshoz, 3Móz 16:7-10) |
||||
|
A SÁTOROS ÜNNEP (3Móz 23:33-36, 39, 43; 4Móz 29:12-38 |
Nap 1 2 3 4 5 6 7 8 |
Bika 13 12 11 10 9 8 7 1 |
Kos 2 2 2 2 2 2 2 1 |
Bárány 14 14 14 14 14 14 14 1 |
Az ennek megfelelő ételáldozatok a fenti minta szerint +
( + naponkénti áldozatok) |
Az ennek megfelelő italáldozatok a fenti minta szerint
( + naponkénti áldozatok) |
|
Egy hím kecske minden nap nyolc napon át |
|
|
(+ „állandó édőáldozatok”) |
|||||||||
Megjegyzés: Egyetlen jóvátételi áldozat sem szerepel a rendszeres ünnepi áldozatok között. A jóvátételi áldozatokkal kapcsolatban lásd 3Móz 5:14-26-ot.
Egy véka = 22 Egy hín = 4 liter
Forrás: Walwoord, John F. – Tuck, Roy B.: A Biblia ismerete, kommentársorozat I. 1Mózes-5Mózes, KIA, 1998, p.361. Az ábrát a kiadó engedélyével közöljük, sokszorosítása a szerzői jogok védelme miatt tilos.
Forrás: Walwoord, John F. – Tuck, Roy B.: A Biblia ismerete, kommentársorozat I. 1Mózes-5Mózes, KIA, 1998, p.365. Az ábrát a kiadó engedélyével közöljük, sokszorosítása a szerzői jogok védelme miatt tilos.