BEVEZETÉS MÓZES HARMADIK KÖNYVÉHEZ
BEVEZETÉS
A LXX-ban Levitikon– nak nevezték, mivel a könyv anyaga nagyrészt a léviták feladataival foglalkozik. A Vulgátában a latinos Leviticus írásmódot használták. Sokan ma is így nevezik a könyvet. A héber név itt is megegyezik a könyv első szavával: vájjikrá (és hívta/szólította).
A 3Móz. folytatja a 2Móz.-ben megkezdett témát. A 2Móz. 25-40 a Szent Sátor és a hozzá tartozó felszerelések elkészítésével foglalkozik, a 3Móz. 1-7 pedig az ott bemutatandó áldozatokról rendelkezik. Tehát, akárcsak az 1Móz-2Móz. esetében, világos a szakaszhatár, de a két könyv összefüggése is.
SZERZŐ, KELETKEZÉSI IDŐ
Mielőtt tovább olvastok, jó, ha ismétlésképpen picit átnézitek az 1Mózeshez írt bevezetést!
Míg a wellhauseni elméletet vallók véleménye eléggé megosztott a J, E, D források tartalmát, korát, jellegét illetően (én szóltam, hogy nézzétek át!), addig néhány évvel ezelőttig a P-vel kapcsolatban elég nagy volt az egyetértés. A P gerincét szerintük a 3Móz. adja, ami a könyv témáját tekintve nem meglepő (ezen kívül persze még máshol is vannak P anyagok a Pentateuchosban, és a 3Móz.-ben is van kevés nem P anyag). Ugyanakkor, csak hogy ne legyen könnyű az életünk, P-ről is feltételezik, hogy használt forrásokat, és ezeknek a forrásoknak a tartalmáról, koráról, jellegéről mindig is nagy vita folyt. Ugyanakkor viszonylag nagy egyetértés volt abban, hogy a 17-27. fejezetek eredetileg egy ilyen önálló művet alkottak, mivel önálló, összefüggő szerkezettel és témával rendelkeznek. Ezt a forrást H-val jelölik, a Holiness Code (Szentség Kódex), ill. a Holiness School (Szentség Iskola: több emberből álló, hosszabb időn – akár több évszázadon – át működő “tudományos műhely”, mely a H-t és más hasonló anyagokat elkészítette) rövidítéseként. Néhányan úgy gondolják, hogy P nem csinált semmi mást a 3Móz.-t illetően, csak néhány forrást összeillesztett és megírta az elbeszélő részeket (8-10., 16. fejezetek). Általában P működését elég késői időre teszik a wellhauseni modell hívei (kb. Kr.e.VII-V.sz.-ra), bár vannak néhányan, akik egy-két évszázaddal korábbi keltezést is elképzelhetőnek tartanak.
Néhány éve azonban a 3Móz. P anyagával kapcsolatban is olyan vehemens vita kezdett kibontakozni, mint ami a J, E, D-vel kapcsolatban már régebb óta folyik. 1995-ben egy I. Knohl nevű tudós nagyhatású tanulmányt tett közzé, melyben amellett érvelt, hogy nem P szerkesztette H-t a művébe, hanem fordítva. H-t kb. a Kr.e. VIII. sz.-ra teszi, P-t pedig a Kr.e.X.-sz-ra. Ez meglehetősen ellentmond az eddigi konszenzusnak, és mivel Knohl elég meggyőzően érvel, ma már több követője is van az ő rekonstrukciójának. Így ma már a 3Móz. esetében is egyre inkább megosztott a wellhauseni modellt vallók véleménye, és néhányan sokkal korábbra teszik a könyv megírásának idejét, mint a hagyományosabb nézeteket vallók.
A konzervatívabb, wellhauseni modellt elutasító tudósok közül is – mint már az 1Móz. bevezetésében említettük – többen lehetségesnek tartják, hogy Mózes után még “belenyúltak” Mózes könyvébe (magyarázó jegyzetek, kiegészítések, szerkesztői munka – ennek mértékéről megoszlanak a vélemények. Mindenesetre nagyságrendekkel kisebb volumenű változtatásokról beszélnek, mint liberális kollégáik, akik közül sokan nem is változtatásról beszélnek, mivel szerintük nem volt mit változtatni, hiszen sokuk szerint Mózes egyáltalán nem játszott szerepet a Pentateuchos megírásában). Viszont sok mai konzervatív (és kevésbé konzervatív) kutató úgy véli, hogy szép-szép ez a sok elmélet a H-ról, P-ről, egyebekről, és nagyon meggyőzően lehet mellettük, ill. ellenük érvelgetni, de a valóság az, hogy túl keveset tudunk, ezek az elméletek túl spekulatívak, és így nincs sok esélyünk arra, hogy nagy bizonyossággal meg tudjuk mondani, hogy H-t ki, mikor, milyen körülmények között írta, és miért és hogyan lett a Pentateuchos része.
A konzervatív beállítottságú kutatók is elismerik, hogy a 3Móz. sehol sem állítja, hogy Mózes a szerzője, viszont rámutatnak, hogy szervesen összefügg a Pentateuchos másik négy könyvével, és sok helyen hivatkozik arra, hogy a könyv tartalmát az Úr Mózesnek jelentette ki (pl. 4,1; 5,16; 6,1; 11,1 stb.), ami persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy ő is írta le. Ezért a konzervatív tudósok véleménye megoszlik atekintetben, hogy Mózes tekinthető-e szerzőnek abban az értelemben, hogy ő fogta a kezében az írószerszámot a könyv megírása során, és egyesek elképzelhetőnek tartják, hogy a könyvet valóban csak Mózes után írták le és illesztették be a többi mózesi irat közé. Abban viszont teljes az egyetértés, hogy akárki is volt az író (aki persze használhatott forrásokat is), döntő részben mózesi anyagról van szó, a könyv mögött Mózes tekintélye áll, mivel annak tartalma tőle, helyesebben rajta keresztül Istentől származik. Ráadásul a késői datálás híveinek nem sikerült egyértelműen bebizonyítani, hogy a könyv tartalmaz Kr.e.VI.sz.-i, vagy még későbbi anyagokat, sőt, mint fent említettem, ma már több, konzervatívnak nem nevezhető tudós is jóval korábbra teszi a könyv megírásának időpontját.
Mivel a könyv szerzőjének a kérdése (Mózes? Részben Mózes? Mekkora részben Mózes? Valaki más?) több szempontból kapcsolódik a 4Móz. esetében felvetődő kérdésekhez, másrészt az egész Pentateuchos-szal kapcsolatban ugyanez a kérdés vetődik fel, ezért a többi mózesi könyv bevezetőjében található megállapításokból több itt is érvényes (különösen lásd 1Móz. és 4Móz. bevezetéseit).
SZERKEZET
Természetesen a 3Móz.-t is fel lehet osztani különböző szempontok alapján, de a legcélszerűbbnek ebben az esetben a tartalom alapján való felosztás kínálkozik. A tartalom szerinti lehetséges felosztások csak apró részletekben térnek el egymástól. Itt most egy ilyen, tartalom alapú felosztást adunk:
1-7. |
Áldozatokra vonatkozó törvények |
8-10. |
A papok megkezdik szolgálatukat |
11-15. |
Tisztaságra és tisztátalanságra vonatkozó törvények |
16. |
Engesztelési ünnep |
17-27. |
Szentség Kódex: |
17-24. |
Különböző törvények |
25. |
Az örömünnep éve |
26. |
Áldások és átkok |
27. |
Az Úrnak szóló ajándékok |
A felhasznált irodalomhoz lásd a Mózes első könyvéhez írt bevezetés végén található listát. Az ott felsorolt könyveken kívül még a Baker-Arnold: The Face of Old Testament Studies c. művet használtuk.
1 Itt kell megjegyezni, hogy a legtöbb liberális kutató egyáltalán bármiféle, a mi fogalmaink szerint honfoglalásnak nevezhető, esemény létét tagadja.
2 Természetesen arra itt nincs hely, hogy a régészeti adatokat részletekbe menően tárgyaljuk.
3 Az utóbbi időben nagy port vert fel néhány régész bejelentése, akik az egész történetet másképp rekonstruálnák. Ők szélsőségesen liberális nézeteket képviselnek, és mivel ebben a bevezetésben helyhiány miatt nem volt alkalom bővebben kitérni a liberális és konzervatív kutatók közti feszültségekre, ezért ezekre az újabb felvetésekre sem tudunk részletekbe menően reagálni. Mindenesetre az újabb fejlemények nem befolyásolják a bevezetésben leírtakat.