Bevezető – Bibliaolvasó Program

BEVEZETÉS MÓZES NEGYEDIK KÖNYVÉHEZ

BEVEZETÉS

A könyvet hívják még Számok Könyvének is. Ez a név a LXX-ból ered, ahol a könyv neve Arithmoi (számok). A név nyilvánvalóan a könyvben szereplő két népszámlálásra, ill. az egyéb rengeteg számadatra utal. A héber név kivételesen nem a könyv első szava, hanem az ötödik (bömidbár – pusztában), ami jól leírja az egész könyv színhelyét.

Akárcsak Mózes második és harmadik könyve, ez is egy „és”-el kezdődik az eredetiben, ami az előző könyvvel való összefüggésre utal.

SZERZŐ

Akárcsak a 3Móz.-ben, itt is alig van utalás Mózes írói tevékenységére. Egyedül a 33,1-2-ben olvasunk ilyet, viszont itt Mózes egyes szám harmadik személyben van megemlítve, ami azt sugallja, hogy ezt az igeverset nem ő írta. Ugyanakkor az is közös vonás a 3Móz.-el, hogy a könyvön keresztül végig arról értesülünk, hogy Mózes kapja Istentől azt a kijelentést, ami a könyv tartalmának nagy részét adja (pl. 1,1; 2,1; 4,1; stb.). Vannak kutatók (a szélsőségesen liberálisokon kívül is), akik teljesen kizárják annak lehetőségét, hogy Mózes a könyvből akár csak egyetlen szót is saját kezűleg jegyzett le, méghozzá éppen azon az alapon, hogy az összes Mózesre való hivatkozás I.sz. 3.sz-ben szerepel. Egy Harrison nevű tudós azonban nemrégiben meggyőzően érvelt amellett, hogy ez nem kizáró ok, mivel az ókori írások nagy részében a szerző ilyen formán utal saját magára. Ugyanakkor vannak részek a könyvben, melyek biztos, hogy nem Mózestől származnak (pl. a 32,33-42, mely olyan eseményeket is leír, melyek Mózes halála után történtek, tehát csak utólagos betoldások lehetnek, hiszen a szöveg nem utal arra, hogy próféciáról lenne szó). Ezen kívül vannak szakaszok, melyeknek függetlenül attól, hogy Mózes-e a könyv írója, vagy sem, valószínűleg volt már némi előtörténetük a könyv megírása előtt, és a szerző mint forrásokat használta őket (pl. természetesnek tűnik, hogy az 1. és 26. fejezetek népszámlálásairól készültek ott helyben feljegyzések, melyeket a szerző felhasznált műve megírásában).

Az eddigiek alapján megismételhetjük, amit már az előző bevezetésekben többször is hangsúlyoztunk, miszerint minden okunk meg van rá, hogy Mózest tekintsük a szerzőnek, de meg kell engednünk azt, hogy Mózes használt forrásokat, és hogy a későbbi időkben kiegészítették, ill. összeszerkesztették Mózes írásait. Mindkét szélsőség valószínűtlennek látszik (minden egyes szó és a mű egész szerkezete Mózestől, és csak Mózestől származik; a Pentateuchosból – és így a 4Mózesből – semmi sem vezethető vissza Mózesre). A különböző tudósok véleménye – mint már láttuk – meglehetősen eltér arról, hogy mekkora szerepet tulajdonítsunk a későbbi redaktoroknak. A konzervatív kutatók azt tartják, hogy a redaktorok kiegészítései, magyarázó jegyzetei és szerkesztői munkája nem változtatta meg a lényeget, továbbra is Mózest kell a szerzőnek tartanunk. Ezt a konzervatív oldalt képviseli például a már fent említett R. K. Harrison, aki mintegy 10 évvel ezelőtt azzal az elmélettel állt elő, hogy Mózes mellett létezett egy írnokcsoport, akik már a kezdetektől készítettek feljegyzéseket, és akik nyílván Mózes ellenőrzése alatt álltak, legalábbis Mózes életében. Mózes öt könyvének az anyaga részben ettől az írnokcsoporttól (írnok-iskolától) származik – az elmélet szerint. Többek között a 4Móz. 1,16-18 és a Józs. 1,10 szövegének az elemzéséből jutott Harrison erre a végkövetkeztetésre. Lehetséges, hogy tényleg így történt, ám az is kétségtelen, hogy az említett igehelyek nem nyújtanak kellő alapot egy nagyszabású elmélet kidolgozására. Mindazonáltal az ötlet, hogy létezett egy ilyen írnok-kör, kézenfekvőnek tűnik, és az is valószínű, hogy Mózes gondot fordított az események lejegyzésére.

Sok kutató természetesen kétségbe vonja, hogy Mózesnek, ill. bármiféle Mózeshez kötődő írnok-iskolának lett volna szerepe a 4Móz. megírásában. A wellhauseni modell követői a könyv nagy részét P-nek tulajdonítják (lásd 1Mózeshez írt bevezetést, ennek a P forrásnak a kialakulását egyébként jó néhány száz évvel Mózes kora utánra teszik). A wellhauseni modellhez szorosan nem kötődő tudósok közül pedig többen arra hívták fel a figyelmet, hogy a könyv annyi különböző forrásból lett összerakva, hogy aligha lehet bármiféle egységes szerkezetet (ha úgy tetszik könyv jelleget) megfigyelni rajta. Ez utóbbi vélemény miatt különösen fontos az a tendencia, amire már az előző bevezetésekben utaltunk, miszerint az utóbbi időben egyre többen a bibliai könyvek végső formájával foglalkoznak, és nem annyira a könyvek történetével. Ezek a kutatások kimutatták, hogy az előző érv nem állja meg a helyét, a 4Móz.-nek nagyon is egységes szerkezete van, mellyel a könyv szerzője (legyen az akár Mózes, akár egy „mózesi írnok-iskola”, akár valaki más) határozott tanítást akar nekünk átadni. Így most mi is fordítsuk figyelmünket erre a kérdésre.

SZERKEZET

Kétségtelen, hogy a könyv meglehetősen összetett, sokféle stílusú szöveg található benne, és így első pillantásra nehéz bármiféle szerkezetet felfedeznünk. A problémát sokan sokféleképpen próbálták már megoldani. D. T. Olson, akinek a megoldását hamarosan ismertetjük, a témával foglalkozva mintegy 46 tudós véleményét tanulmányozta át, és ez a 46 tudós a könyvnek összesen 24 féle felosztását produkálta, ami mutatja, hogy milyen bizonytalanság uralkodott ezen a téren a kutatók között. Sok felosztás született a könyv topográfiája, kronológiája, ill. tartalma alapján. Íme néhány ízelítő:

topográfia alapján:

1,1-10,10	a Sínai pusztájában
10,11-20,13	Kádes környékén
20,14-36,13	Kádestől Moábig

kronológia alapján:

1,1-10,11	a második év második hónapjának elsejétől tizenkilencedikéig
10,12-21,9	nincs datálva, de valamikor a negyven év során történtek a leírtak
21,10-36,13	öt hónap leírása a negyvenedik év során

tartalom alapján:

1,1-9,14	a közösség megszervezése a Sínainál
9,15-25,18	az út – kudarcok és sikerek
26,1-36,13	végső felkészülés a letelepedésre

Nyilvánvalóan ezek a felosztások nem teljesen elvetendőek, mindegyiknek megvan a maga előnye, és ezek fényében sokkal jobban értjük magát a könyvet. Olson azonban felfigyelt arra, hogy a könyv szerkezetének legmeghatározóbb elemei a könyvben található két népszámlálás (1. és 26. fejezetek). Arra a következtetésre jut, hogy ezek két részre osztják a könyvet, ugyanis a könyv a két pusztai vándorló-generációval foglalkozik. Az első generáció vétkezett az Úr ellen azzal, hogy nem hitt abban, hogy Ő képes őket megsegíteni Kánaán lakosaival szemben. Ez a generáció nem léphetett be Kánaán földjére. A 26. fejezet népszámlálása jelképezi a második generációt. Olson könyvében (címe: A régi halála és az új felemelkedése) a következőképpen határozza meg a szerkezetet:

I. A régi vége: Isten népének első generációja a pusztában (1,1-25,18)

A. Izrael szent népe felkészül a menetelésre és megkezdi azt (1,1-10,36)

1. A menetelésre való felkészülés és annak rituális megszervezése (1,1-10,10)

2. A menetelés megkezdése (10,11-10,36)

B. Izrael szent népe megtapasztalja az engedetlenség-halál-megszabadítás körforgását, de végül elbukik (11,1-25,18)

1. Engedetlenség és megváltás ismétlődő felbukkanása, mindegyik esetben szó van az első generáció egy csoportjának haláláról/halállal való megfenyegetéséről (11,1-20,29)

2. Az első generáció vége: a remény jelei keveredve a végső elbukással (21,1-25,18)

II. Az új születése: Isten népének második generációja készül a Szent Földre való belépésre (26,1-36,13)

A. Isten új szent népének a felkészítése és megszervezése a megígért földre való belépés előtt (26,1-36,13)

B. Ez a második generáció hűséges lesz és belép a megígért földre (ígéretek), vagy lázadni fog és elbukik, mint az első generáció (figyelmeztetések)?

Az fentiekből látható tehát, hogy a könyvnek igenis nagyon kidolgozott szerkezete van (topográfiai, kronológiai, tartalmi, teológiai). Vagyis Mózes negyedik könyve egy egységes mű, és jól illeszkedik Mózes többi könyvéhez.

A felhasznált irodalomhoz lásd az 1-2-3Móz. bevezetőinél említett könyveket.

AZ ÁLDOZATOKKAL KAPCSOLATOS SZERTARTÁSOK

FELAJÁNLÁSI

KÖZÖSSÉGI

ENGESZTELŐ

ÉGŐ-

ÉTEL-

ITAL-

BÉKE-

VÉTEK-

JÓVÁTÉTELI-

IGEHELYEK

3Móz 1,3-17; 6,1-6

3Móz 2; 6,7-16

4Móz 15,1-10

3Móz 23

3Móz 3; 7,11-36

3Móz 4,1 – 5,13;

6,17-23

3Móz 5,14-26;

7,1-10

BEMUTATÁS:

Az áldozat kiválasztása

Bika (1,3), hím bárány (1,10), hím kecske (1,10), illetve gerlice vagy galambfióka (1,14).

Az árpát vagy másfajta gabonát ötféleképpen lehetett elkészíteni:

1. Az alapvető liszt, olajjal; az oltáron elégetett részhez kevert tömjén;

2. Kemencében sült lepények/lángosok, olajjal keverve vagy megkenve;

3. Sütőlapon sült lepények, olajjal;

4. Edényben készült lángosok;

5. Ha az első ter- mésről van szó: ka- lász és gabonadara.

Bikához – 1/2 hin

Koshoz – 1/3 hin

Bárányhoz – 1/4 hin

(Megjegyzés:

1 hin = kb. 4 liter)

Bika, bárány vagy kecske, hím vagy nőstény (3,1.6.12).

(Az önkéntes áldozat esetében az állatnak lehettek kisebb hibái: 22,23.)

1. Fiatalabb bika (papért vagy a népért)

2. Kecskebak (törzsi vezetőkért);

3. Nőstény kecske vagy bárány (közemberért)

4. Gerlice vagy galambfióka (szegény emberért)

5. Liszt (1/10 éfá) (nagyon szegény emberért)

Általában egy kos (a megtisztult poklos vagy tisztátalanná vált názír esetében egy hím bárány).

A KEZEK RÁHELYEZÉSE

1,4 (a madarat kivéve) (lásd a „Vétekáldozat” címszó alatt)

3,2.8.13 (lásd: „Égőáldozat”)

A bűnös azonosulá-sa az állattal, illetve a bűn jelképes átvi-tele és a vétek jogi átvitele.

A vétek megvallása (4Móz 5,7) feltehe-tően a kezek ráhelyezésével járt együtt.

AZ ÁLLAT LEVÁGÁSA

Az imádó végezte el, kivéve a madarat, melyet a pap ölt meg (vö. 1,15).

A szentély bejáratánál (lásd: „Égőáldozat”).

1. A papért vagy a népért a szentély bejáratánál

2. Másokért az oltártól északra (lásd: „Égőáldozat”)

Az oltártól északra (3Móz 7,2).

AZ ÁLLAT ELŐKÉSZÍTÉSE

Megnyúzás, feldarabolás, megmosás (vö. 1,6.12.16-17).

Az imádó általában előre elkészítette. A pap elkülönített egy emlékeztető részt, melyet az oltáron elfüstölögtetett.

A VÉR KEZELÉSE

1. A vért felfogta egy tálban, és az oltár oldalaira spriccelte (1,5.11)

2. A madár vérét kinyomta az oltár peremére (1,15)

A vért felfogta egy tálban, és az oltár oldalaira spriccelte (3,2.8.13).

A szertartás válto-zott attól függően, hogy milyen pozí-ciója volt az imádó-nak (de a vért nem „spricceltél”, ha-nem „hintették”), milyen alkalomból mutatták be az áldozatot, és milyen állatról volt szó (pl. madár ese-tében eltérés volt).

A vért felfogta egy tálban, és az oltár oldalaira spriccelte (7,2).

ELÉGETÉS AZ OLTÁRON

Az egész állatot elégette az oltáron (1,8-9.12-13.15.17)

Az emlékeztető részt elégette az oltáron (ha a saját áldozata volt, akkor az egészet elégette)

Az egész boráldozatot az Úr elé öntötte a szentélyben

(4Móz 28,7).

A válogatott belső részeket (többek között a juh „farkát”) elégette az oltáron.

A válogatott belső részeket elégette az oltáron.

AZ ÁLLAT TESTÉ-NEK

A papot illető rész

Bőr (7,8)

Az égőáldozat mellett: a pap megette az el nem égetett részt

Az állat szegye „felmutatott áldozat” volt, melyet azután a papok megettek

A pap megkapta a vezető vagy közember által feláldozott állat testét.

A pap megkapta az állat testét.

ELOSZ-TÁSA VAGY ELTÁ-VOLÍ-TÁSA

Az imádó-nak jutó rész

Nincs

A békeáldozat mel-lett: az imádó meg-ette az el nem ége-tett részt, de ebből egy kevés a papnak jutott.

Az imádó családja a megfelelő időben és helyen közös étkezésen vett részt.

A maradék

A madár holttestét a hamu gyűjtőhelyére dobták.

A maradékot elégették.

A papért vagy a népért feláldozott állatot elégették a táboron kívül.

AZ ÁLDOZATOK TOVÁBBI VONÁSAI

FELAJÁNLÁSI

KÖZÖSSÉGI

ENGESZTELŐ

ÉGŐ-

ÉTEL-

ITAL-

BÉKE-

VÉTEK-

JÓVÁTÉTELI-

ALKALOM

Önkéntes imádat; bizonyos élőírt szertartások és ünnepi áldozatok.

Kiegészítő áldozat, mely az égőáldoza-toknak alkalmi, a békeáldozatoknak pedig állandó kísé-rője volt; a nagyon szegény emberek esetében vétek-áldozat is lehetett.

Kiegészítő áldozat, mely általában az égőáldozatok vagy a békeáldozatok kísérője volt, de önmagában a vétekáldozattal vagy jóvátételi áldozattal soha nem járt együtt.

HÁLAÁLDOZAT: váratlan szabadítá-sért, vagy már megkapott áldásért

FOGADALMI ÁLDOZAT:

olyan áldásért vagy szabadításért, amely válasz volt egy fogadalommal kísért imádságra

ÖNKÉNTES ÁLDOZAT:

hálás odaadást feje-zett ki, konkrét ál-dástól függetlenül

Egy ember, vagy az egész nép véletlenül vétett Isten parancsa ellen.

Istent vagy embert jogosan megillető dolog hűtlen kezelése vagy odaadásának megtagadása, ami általában pénzben megbecsülhető kártérítéssel járt.

SAJÁTOSSÁG

Egészen elégették az oltáron (3Móz 1,9).

Nem véres áldozatként kiegészítette a véres áldozatokat.

A bor valószínűleg szándékoltan helyettesítette a pogány italáldozatok vérét.

Az imádó (és családja) az áldozat legnagyobb részét elfogyasztotta az Úr előtt.

(Lásd a fenti „Alkalom” c. részt)

Az áldozat (lásd a fenti „Alkalom” c. részt) általában kár-térítéssel és a sértett félnek fizetett bír-sággal járt együtt.

ÓSZÖVETSÉGI TEOLÓGIAI JELENTŐSÉG

Az imádó Isten iránti teljes odaszánását fejezte ki.

Azt fejezte ki, hogy az ember Istennek szenteli a mindennapi életét, elismerve az Úr szövetségi áldásait.

Az imádó Isten szövetségi hűségének jelét látta az elfogyasztott húsban.

Engesztelést és megbocsátást szer-zett konkrét véletlen bűnök esetében, ahol nem volt szükség kártérítésre.

A kos engesztelésül szolgált, és a sértett félnek kifizetett kártérítéssel járt együtt.

TIPOLÓGIA (KRISZTUSRA MUTATÓ ELŐKÉP)

Amikor Krisztus mint Isten báránya meghalt, teljesen odaszánta magát Isten akaratának teljesítésére.

Krisztus tökéletes személye összekapcsolódik áldozati halálával.

Az Istennel és másokkal való közösség Krisztus halálára épül.

Krisztus kielégítő helyettes áldozat-ként meghalt, hogy gondoskodjon a bűnök bocsánatáról.

Krisztus halála engesztelést szerez a bűn által okozott kárért vagy sérülésért.

KÜLÖNLEGES ÁLDOZATI SZERTARTÁSOK
			FELAJÁNLÁSI			KÖZÖSSÉGI	ENGESZTELŐ
			ÉGŐ-	ÉTEL-	ITAL-	BÉKE-	VÉTEK-	JÓVÁTÉTELI-
	Föl-	Papoké (2Móz 29; 3Móz 8)	Kos			Kos a fölszentelésre	Bika (különleges szertartás)
K ü	szen- telés	Templomé (2Krón 29)	70 bika, 100 kos, 200 hím bárány			Sok bika, juh és kecske	Hét bika, hét kos, hét hím bárány, hét kecskebak
l ö n	F.m.^*	A názírfogadalom teljesítése (4Móz 6,14-17)	Esztendős nőstény bárány	Szokásos ételáldo-zat, különleges kenyéráldozat		Kos	Esztendős hím bárány
l e g	T s i z s e	Megszegett fogadalom (4Móz 6,9-12)	Gerlice és galambfióka				Gerlice és galambfióka	Esztendős hím bárány
e s	z r t t u a l r	Poklos ember megtisztulása (3Móz 14,12-20)	Esztendős hím bárány (a szegé-nyeknek gerlice vagy galamb)	Ételáldozat			Esztendős nőstény bárány	Esztendős hím bárány (továbbá fél liter olaj)
s z e	á t s á i s	Vérfolyásos férfi (15,14-15) vagy nő (15,29-30)	Gerlice vagy galambfióka				Gerlice vagy galambfióka
r t a	o k	Asszony szülés után (12,6-8)	Esztendős bárány (vagy gerlice vagy galamb)				Gerlice vagy galambfióka
r t á s o	E g	Féltékenységi szertartás (4Móz 5,15-26)		1/10 éfá árpából készült étel (olaj és tömjén nélkül) (Megjegyzés: 1 éfá = kb. 22 liter)
k	y é	A pap ételáldoza-ta (3Móz 6,12-16)		1/10 éfá finomliszt
	b	Nagyon szegény ember vétekáldo-zata (5,11-13)					1/10 éfá finomliszt (olaj és tömjén nélkül)

^* Fölszentelés megszüntetése

Forrás: Walwoord, John F. – Tuck, Roy B.: A Biblia ismerete, kommentársorozat I. 1Mózes-5Mózes, KIA, 1998, p.207.

A táblázatot a kiadó engedélyével közöljük, sokszorosítása a szerzői jogok védelme miatt tilos

	HÓNAP	MODERN MEGFELE-LŐJE	ÜNNEPEK
1	Niszán	márc.-ápr.	•14-21: Páska, kovásztalan kenyerek ünnepe (II.Móz.12,3-20; III.Móz.23,6; V.Móz.16,1-8)
2	Ijjár	ápr.-máj.
3	Sziván	máj.-jún.	•6: Pünkösd/hetek ünnepe/első termés napja/aratás ünnepe (II.Móz.23,16; 34,22; III.Móz.23,16; IV.Móz.28,26)
4	Tammúz	jún.-júl.	?17: Tammúz 17-ének ünnepe
5	Ab	júl.-aug.	?9: Tisa be-ab ?15: Ab 15-ének az ünnepe
6	Elul	aug.-szept.
7	Tisri	szept.-okt.	•1: Kürtzengés napja (III.Móz.23,24; IV.Móz.29,1) ?3: Gedalja ünnepe •10: Engesztelés napja (II.Móz.30,10; III.Móz.23,26-31) •15-21: Sátoros ünnep/aratás ünnepe (II.Móz.23,16; 34,22; III.Móz.23,34; IV.Móz.29,12-38; V.Móz.16,13) ?21: Hósana rabba ?22: Semini azeret ?23: Szimhat tora
8	Markesván	okt.-nov.
9	Kiszlév	nov.-dec.	?25-30: Hanukka
10	Tebet	dec.-jan.	?1-2: Fények ünnepe ?10: Tebet 10-ének ünnepe
11	Sebat	jan.-feb.
12	Adar	feb.-márc.	•14-15: Púrim (Eszt.9)