BEVEZETÉS MÓZES NEGYEDIK KÖNYVÉHEZ
BEVEZETÉS
A könyvet hívják még Számok Könyvének is. Ez a név a LXX-ból ered, ahol a könyv neve Arithmoi (számok). A név nyilvánvalóan a könyvben szereplő két népszámlálásra, ill. az egyéb rengeteg számadatra utal. A héber név kivételesen nem a könyv első szava, hanem az ötödik (bömidbár – pusztában), ami jól leírja az egész könyv színhelyét.
Akárcsak Mózes második és harmadik könyve, ez is egy „és”-el kezdődik az eredetiben, ami az előző könyvvel való összefüggésre utal.
SZERZŐ
Akárcsak a 3Móz.-ben, itt is alig van utalás Mózes írói tevékenységére. Egyedül a 33,1-2-ben olvasunk ilyet, viszont itt Mózes egyes szám harmadik személyben van megemlítve, ami azt sugallja, hogy ezt az igeverset nem ő írta. Ugyanakkor az is közös vonás a 3Móz.-el, hogy a könyvön keresztül végig arról értesülünk, hogy Mózes kapja Istentől azt a kijelentést, ami a könyv tartalmának nagy részét adja (pl. 1,1; 2,1; 4,1; stb.). Vannak kutatók (a szélsőségesen liberálisokon kívül is), akik teljesen kizárják annak lehetőségét, hogy Mózes a könyvből akár csak egyetlen szót is saját kezűleg jegyzett le, méghozzá éppen azon az alapon, hogy az összes Mózesre való hivatkozás I.sz. 3.sz-ben szerepel. Egy Harrison nevű tudós azonban nemrégiben meggyőzően érvelt amellett, hogy ez nem kizáró ok, mivel az ókori írások nagy részében a szerző ilyen formán utal saját magára. Ugyanakkor vannak részek a könyvben, melyek biztos, hogy nem Mózestől származnak (pl. a 32,33-42, mely olyan eseményeket is leír, melyek Mózes halála után történtek, tehát csak utólagos betoldások lehetnek, hiszen a szöveg nem utal arra, hogy próféciáról lenne szó). Ezen kívül vannak szakaszok, melyeknek függetlenül attól, hogy Mózes-e a könyv írója, vagy sem, valószínűleg volt már némi előtörténetük a könyv megírása előtt, és a szerző mint forrásokat használta őket (pl. természetesnek tűnik, hogy az 1. és 26. fejezetek népszámlálásairól készültek ott helyben feljegyzések, melyeket a szerző felhasznált műve megírásában).
Az eddigiek alapján megismételhetjük, amit már az előző bevezetésekben többször is hangsúlyoztunk, miszerint minden okunk meg van rá, hogy Mózest tekintsük a szerzőnek, de meg kell engednünk azt, hogy Mózes használt forrásokat, és hogy a későbbi időkben kiegészítették, ill. összeszerkesztették Mózes írásait. Mindkét szélsőség valószínűtlennek látszik (minden egyes szó és a mű egész szerkezete Mózestől, és csak Mózestől származik; a Pentateuchosból – és így a 4Mózesből – semmi sem vezethető vissza Mózesre). A különböző tudósok véleménye – mint már láttuk – meglehetősen eltér arról, hogy mekkora szerepet tulajdonítsunk a későbbi redaktoroknak. A konzervatív kutatók azt tartják, hogy a redaktorok kiegészítései, magyarázó jegyzetei és szerkesztői munkája nem változtatta meg a lényeget, továbbra is Mózest kell a szerzőnek tartanunk. Ezt a konzervatív oldalt képviseli például a már fent említett R. K. Harrison, aki mintegy 10 évvel ezelőtt azzal az elmélettel állt elő, hogy Mózes mellett létezett egy írnokcsoport, akik már a kezdetektől készítettek feljegyzéseket, és akik nyílván Mózes ellenőrzése alatt álltak, legalábbis Mózes életében. Mózes öt könyvének az anyaga részben ettől az írnokcsoporttól (írnok-iskolától) származik – az elmélet szerint. Többek között a 4Móz. 1,16-18 és a Józs. 1,10 szövegének az elemzéséből jutott Harrison erre a végkövetkeztetésre. Lehetséges, hogy tényleg így történt, ám az is kétségtelen, hogy az említett igehelyek nem nyújtanak kellő alapot egy nagyszabású elmélet kidolgozására. Mindazonáltal az ötlet, hogy létezett egy ilyen írnok-kör, kézenfekvőnek tűnik, és az is valószínű, hogy Mózes gondot fordított az események lejegyzésére.
Sok kutató természetesen kétségbe vonja, hogy Mózesnek, ill. bármiféle Mózeshez kötődő írnok-iskolának lett volna szerepe a 4Móz. megírásában. A wellhauseni modell követői a könyv nagy részét P-nek tulajdonítják (lásd 1Mózeshez írt bevezetést, ennek a P forrásnak a kialakulását egyébként jó néhány száz évvel Mózes kora utánra teszik). A wellhauseni modellhez szorosan nem kötődő tudósok közül pedig többen arra hívták fel a figyelmet, hogy a könyv annyi különböző forrásból lett összerakva, hogy aligha lehet bármiféle egységes szerkezetet (ha úgy tetszik könyv jelleget) megfigyelni rajta. Ez utóbbi vélemény miatt különösen fontos az a tendencia, amire már az előző bevezetésekben utaltunk, miszerint az utóbbi időben egyre többen a bibliai könyvek végső formájával foglalkoznak, és nem annyira a könyvek történetével. Ezek a kutatások kimutatták, hogy az előző érv nem állja meg a helyét, a 4Móz.-nek nagyon is egységes szerkezete van, mellyel a könyv szerzője (legyen az akár Mózes, akár egy „mózesi írnok-iskola”, akár valaki más) határozott tanítást akar nekünk átadni. Így most mi is fordítsuk figyelmünket erre a kérdésre.
SZERKEZET
Kétségtelen, hogy a könyv meglehetősen összetett, sokféle stílusú szöveg található benne, és így első pillantásra nehéz bármiféle szerkezetet felfedeznünk. A problémát sokan sokféleképpen próbálták már megoldani. D. T. Olson, akinek a megoldását hamarosan ismertetjük, a témával foglalkozva mintegy 46 tudós véleményét tanulmányozta át, és ez a 46 tudós a könyvnek összesen 24 féle felosztását produkálta, ami mutatja, hogy milyen bizonytalanság uralkodott ezen a téren a kutatók között. Sok felosztás született a könyv topográfiája, kronológiája, ill. tartalma alapján. Íme néhány ízelítő:
topográfia alapján:
|
1,1-10,10 |
a Sínai pusztájában |
|
10,11-20,13 |
Kádes környékén |
|
20,14-36,13 |
Kádestől Moábig |
kronológia alapján:
|
1,1-10,11 |
a második év második hónapjának elsejétől tizenkilencedikéig |
|
10,12-21,9 |
nincs datálva, de valamikor a negyven év során történtek a leírtak |
|
21,10-36,13 |
öt hónap leírása a negyvenedik év során |
tartalom alapján:
|
1,1-9,14 |
a közösség megszervezése a Sínainál |
|
9,15-25,18 |
az út – kudarcok és sikerek |
|
26,1-36,13 |
végső felkészülés a letelepedésre |
Nyilvánvalóan ezek a felosztások nem teljesen elvetendőek, mindegyiknek megvan a maga előnye, és ezek fényében sokkal jobban értjük magát a könyvet. Olson azonban felfigyelt arra, hogy a könyv szerkezetének legmeghatározóbb elemei a könyvben található két népszámlálás (1. és 26. fejezetek). Arra a következtetésre jut, hogy ezek két részre osztják a könyvet, ugyanis a könyv a két pusztai vándorló-generációval foglalkozik. Az első generáció vétkezett az Úr ellen azzal, hogy nem hitt abban, hogy Ő képes őket megsegíteni Kánaán lakosaival szemben. Ez a generáció nem léphetett be Kánaán földjére. A 26. fejezet népszámlálása jelképezi a második generációt. Olson könyvében (címe: A régi halála és az új felemelkedése) a következőképpen határozza meg a szerkezetet:
I. A régi vége: Isten népének első generációja a pusztában (1,1-25,18)
A. Izrael szent népe felkészül a menetelésre és megkezdi azt (1,1-10,36)
1. A menetelésre való felkészülés és annak rituális megszervezése (1,1-10,10)
2. A menetelés megkezdése (10,11-10,36)
B. Izrael szent népe megtapasztalja az engedetlenség-halál-megszabadítás körforgását, de végül elbukik (11,1-25,18)
1. Engedetlenség és megváltás ismétlődő felbukkanása, mindegyik esetben szó van az első generáció egy csoportjának haláláról/halállal való megfenyegetéséről (11,1-20,29)
2. Az első generáció vége: a remény jelei keveredve a végső elbukással (21,1-25,18)
II. Az új születése: Isten népének második generációja készül a Szent Földre való belépésre (26,1-36,13)
A. Isten új szent népének a felkészítése és megszervezése a megígért földre való belépés előtt (26,1-36,13)
B. Ez a második generáció hűséges lesz és belép a megígért földre (ígéretek), vagy lázadni fog és elbukik, mint az első generáció (figyelmeztetések)?
Az fentiekből látható tehát, hogy a könyvnek igenis nagyon kidolgozott szerkezete van (topográfiai, kronológiai, tartalmi, teológiai). Vagyis Mózes negyedik könyve egy egységes mű, és jól illeszkedik Mózes többi könyvéhez.
A felhasznált irodalomhoz lásd az 1-2-3Móz. bevezetőinél említett könyveket.
