BEVEZETÉS MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVÉHEZ

BEVEZETÉS

Ennek a mózesi könyvnek is van egy LXX-ból származó neve: Deuteronómium (második törvény vagy a törvény megismétlése). Ez a név tulajdonképpen egy tévedésen alapul: a LXX-ban így fordították le az 5Móz. 17,18 „e törvény másolata” szavait. Ugyanakkor, bár nem a törvény megismétléséről van szó, valóban, az 5Móz. nagyon sok rendelkezésével találkozhattunk már korábban is. A könyv héber neve megegyezik első szavaival: élle haddövarím (ezeket a szavakat) vagy egyszerűen csak dövarím (szavak).

SZERZŐ, KELETKEZÉSI IDŐ

A Graf-Wellhausen modellben kiteljesedett (és azóta jócskán átalakult) történetkritikai megközelítés előtt egyértelműen Mózest tartották a könyv szerzőjének mind a zsidó, mind a keresztyén bibliatudósok. Természetesen itt is igaz, hogy bár alapvetően Mózest tartották a szerzőnek, ugyanakkor bizonyos részeket későbbi redaktoroknak tulajdonítottak (pl.: 1,1; 2,10-11. 20-23; 3,9. 11. 13b-14; 10,6-9; 34; stb.). A könyv vége felé különösen sok utalás található Mózes írói tevékenységére (27,3. 8.;28,58; 29,21. 29; 30,10. 19; 31,24). A felvilágosodás után azonban egycsapásra a kritikai vélemények jutottak uralomra. A liberális bibliakritikának egyik kedvenc területe volt a Deuteronómium keletkezés-történetének (és ez alapján Izrael vallástörténetének) „feltárása”. A szakirodalom olyan óriási, hogy lehetetlen a teljesség igényével ismertetni a különböző nézeteket. A következőkben nagyjából kronológiai sorrendben bemutatunk néhány fontosabb véleményt. Természetesen vannak régi elméletek, melyeknek ma is vannak követői, ezért a kronológiai sorrend nem feltétlen jelenti, hogy a sorrendben előbb ismertetett véleményeket ma már mindenki, mint tudományosan túlhaladottat, elvetné.

XIX. SZÁZAD

Bár a gondolat, hogy a Deuteronómiumot találták meg Jósiás idejében (2Kir. 22,8) régi, 1805-től kezdve szinte minden tudós által elfogadottá vált. Ekkor de Wette „bebizonyította”, hogy a könyvet Jósiás korában (Kr.e.VII.sz. második fele) alkották (Jósiás döntései ugyanis sokszor nagyon jól rímelnek a Deuteronómium olyan utasításaira, melyek más mózesi könyvekben nem vagy kicsit más formában találhatóak). Ettől kezdve a Deut., ill. annak egy korai változatának az összeállítását a legtöbb kutató Kr.e.VII.sz.-ra tette, és így kizárta Mózes szerzőségét (vagyis sokak szerint Jósiás talán csalt egy kicsit: iratott/összeállíttatott egy könyvet, amit aztán később látványosan megtaláltak).

XIX. SZÁZAD VÉGE, XX. SZÁZAD ELEJE

S. R. Driver (1895)[1] számtalan apró ellentmondást és stílusbeli különbséget mutatott ki az 5Móz. és 1–4Móz. között. A többi mózesi könyvben található törvényektől való apró eltérések mindenképpen arra utalnak, hogy különböző írókkal van dolgunk – mondták a történetkritikai megközelítésnek elkötelezett tudósok (pl. 3Móz. 22,15-16 – 5Móz. 22,28-29; 4Móz. 18,21-24 – 5Móz. 14,22-29; stb.).

G. von Rad (1938) véleménye szerint a kivonulás- és a sínai-hagyomány eredetileg egymástól függetlenül létezett. A „sínai anyag” eredetileg kultikus célokat szolgált, és elsősorban a lévitákhoz kötődött. Ide tartozott a Deuteronómium is, ami főleg beszédekből, egy embercsoporthoz intézett figyelmeztetésekből áll, és az őse valahol az északi királyságban jött létre. Ennek az ősi könyvnek bizonyos részei jutottak el délre, Jósiáshoz, aki persze azt alaposan átdolgoztatta. A könyv végső formáját meglehetősen későn nyerte el, de persze továbbra is őriz ősi anyagot (na persze nem mózesi, hanem későbbi anyagról van szó).

Mások amellett érvelnek, hogy a könyv írójának (íróinak) nem egy (vagy több) lévitát kell tekinteni, hanem inkább a prófétákat, hiszen a könyvben Mózesnek, mint az ideális prófétának, nagy szerepe van (pl. 18,14-22), és néha mintha királyság ellenes lenne, ami inkább a prófétákra volt jellemző. A léviták és a próféták mellett egyébként a szakirodalom Izrael társadalmának szinte valamennyi rétegét megjelölte már, mint lehetséges szerzőt.

A XX. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL NAPJAINKIG

1943-ban Martin Noth egy nagyhatású könyvében amellett érvel, hogy a Deuteronómiumtól II.Királyokig húzódó történeti könyvek egy egységes nagy történeti művet képeznek (ún. Deuteronómista történeti mű), melyet nagyrészt egy szerző(csoport?) alkotott. A Deut.1-3 (esetleg 4) ennek a hatalmas műnek a bevezetése és nem csupán az 5Mózesé. Noth szerint a könyvek jelenlegi formájukat a babiloni fogság végén nyerték el, de sok ősi anyagot tartalmaznak.

M. G. Kline (1963) amellett érvelt, hogy az 5Móz. formája erősen emlékeztet a Kr.e. II.é.e. nemzetközi szerződéseinek a formájára, ami a könyv igen régi voltát bizonyítja. Bár Kline érvelését nem mindenki fogadja el, a tudományos kutatásra nagy hatást tett a szerződési formákkal való egybevetés (lásd alább). Kline érvelése ellenére azonban a legtöbb kutató egészen a legutóbbi időkig két dologban elég biztos volt. 1.: Az 5Móz.-t valahogy Jósiáshoz kell kötni. 2.: Az 5Móz. összefügg az utána következő történeti könyvekkel. C. Westermann (1994) azonban arra a következtetésre jutott, hogy a különböző történeti könyvek igenis nem tekinthetők egyértelműen egy nagy alkotás részeinek, J. G. McConville (1984) pedig hatásosan érvelt az ellen, hogy az 5Móz.-t összekössük a Jósiási reformmal, vagyis az utóbbi időben ez a két biztos pont is erősen megingott.

Mint már a többi bevezetőben utaltunk rá, az utóbbi időben egyre inkább a könyvek mai formájára koncentrál a kutatás. Sok mai tudós azokban a részletekben, melyekben a korábbi kollégák a könyv mögött meghúzódó több réteg nyomait vélték felfedezni, éppen a könyv egységét bizonyító ügyes irodalmi fogásokat lát. Az 5Móz.-t illetően (jellege, szerzője, megírás ideje) azonban napjainkban is nagyon sokféle véleményt vallanak a kutatók. Az alábbiakban kicsit részletesebben is bemutatunk két olyan véleményt, melyek a könyvet egységes egészként kezelik.

MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVE MINT SZERZŐDÉS

M. Kline (1963) szerint tehát a könyvnek ugyanaz a szerkezete, mint a Kr.e. II.é.e. államközi szerződéseinek:

I. Preambulum (1,1-5)

II. Történeti bevezetés (1,6-3,29)

III. Feltételek (4-26)

A. Általános (4,1-11,32)

B. Részletes (12,1-26,19)

IV. Átkok és áldások, megerősítés (27-30)

V. Utólagos intézkedések (31-34)

A. Tanúk segítségül hívása

B. Nyilvános felolvasásról intézkedés

Jahve és Izrael szersződéskötése esetében természetesen nem idézhették meg tanúknak az isteneket, mint ahogy az a pogány népek szerződéseiben szokás volt, így ezt a szerepet az „ég és föld” töltötte be (4,26; 30,19; 31,28).

Mivel a Kr.e.I.é.e.-i szerződések szerkezete egészen más volt, Kline szerint az 5Mózest korábban kellett írni, valamikor Mózes korában vagy legalábbis ahhoz igen közel.

Az elmélet igen attraktív, és több követője is akadt, de vannak gyengéi is: pl. a Kr.e. I.é.e.-i szerződésekről igen keveset tudunk, így a róluk kialakult képünket későbbi felfedezések akár gyökeresen is átalakíthatják. Sőt, az újabb kutatások fényében az is elképzelhető, hogy a könyv szerkezete legalább ilyen jól összhangba hozható az i. e. I. é. e. szerződéseivel is.

MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVE MINT BESZÉD

A könyvben három nagy beszéd található, melyeket Mózes intéz a Kánaán határán táborozó néphez. Mindegyik beszédet egy, a beszéd elhangzásának a helyszínére tett utalás vezet be (1,5; 4,44-49; 29,1). Az elsőben Mózes a múlttal foglalkozik (1-4), a másodikban Izrael jövőbeni, törvény által szabályozott életével (5-28), a harmadikban a szövetség megújításával (29-32). Ezután olvashatunk Mózes haláláról (33-34). A beszédek pontos analízisét a ’80-as években R. Polzin végezte el, aki három hangot (beszélőt) különböztetett meg a könyvben: először is a legtöbb versben Mózes beszél, másodszor Isten, harmadszor pedig egy narrátor, akinek a tevékenységét ő a fogság idejére datálja. A narrátor csak ritkán szólal meg (Polzin csak 56 versben tudta felfedezni a hangját), vagyis csak ritkán nyúl bele Mózes szövegébe. Polzin szerint a narrátor így akart egy bevezető művet létrehozni a Deuteronómista történeti műhöz, melynek későbbi „köteteiben” már sokkal többször megszólal, és sokkal nagyobb szerepet vállal a könyvek végső formájának kialakításában.

Bár valószínűtlen, hogy a könyv szerzője úgy osztotta volna fel a művét, ahogy azt Polzin tette, mégis hasznos, ha az 5Mózest a nyilvános beszéd jellege felől közelítjük meg, ugyanis sok kutató szerint ez ad magyarázatot az előző mózesi könyvektől való eltérésekre. Ezen kutatók szerint tehát nem arról van szó, hogy az 5Mózes a vallásfejlődés egy későbbi stádiumát képviselné vagy hogy a Jósiási reformokhoz kapcsolódna, hanem inkább a beszédre jellemző sajátos stílusból, illetve a nép speciális helyzetéből (közvetlenül a honfoglalás előtt) adódnak a többi mózesi könyvtől való eltérések (az eltérések részletes vizsgálatára sajnos sem itt, sem a jegyzetekben nincs hely).

FELHASZNÁLT IRODALOM

A Mózes könyveihez írt előző bevezetések végén említett könyveken kívül a következőket használtuk még: