Egy régi angol közmondás, „a jó dolgok kis csomagokban érkeznek”, találóan jellemzi az Ószövetség legrövidebb könyvét. Ugyanakkor sokan Jeromosnak, a Vulgata néven ismertté vált latin bibliafordítás készítőjének adnak igazat, aki azt a rövid és velős megjegyzést fűzte Abdiás könyvéhez, hogy „quanto brevius est, tanto difficilius”, azaz „épp oly bonyolult, mint amilyen rövid.”

DATÁLÁS

Amint Náhum, Habakuk és Jóel könyvei esetében is a művek belső utalásaira kell, hogy hagyatkozzon az olvasó, mert a próféciák feliratai nem nyújtanak értékelhető információt az adott prófétáról és koráról, úgy hasonló a helyzet Abdiás könyvével is. Sőt, e rövid könyvecskénél még alapos utánajárás esetén is csak azt mondhatjuk, hogy a próféta tevékenységének idejét inkább valószínűsíthetjük, mint bizonyosan állíthatjuk. Valójában egyetlen kérdést kell feltennünk a próféciák datálásának érdekében: melyik az a kor, amelynek körülményei és eseményei a legvalószínűbb módon tükröződnek vissza e huszonegy bibliaversben, mely alapjában véve Edómról szóló prófétai igéket tartalmaz? A Kr.e. 9. századi kormeghatározás azért tartható fenn nehezen, mert csekély mennyiségű adatunk van arról a feltételezett okról, amely a júdai király, Jórám elleni edomita lázadást kiváltotta (2Kir 8,20-22), és Edóm függetlenedéséhez vezetett. Hasonlóképpen keveset tudunk Edómnak a nabateusok által történt Kr.e. 5. század eleji meghódításáról, amely bizonyos szinten annak a beteljesedése volt, amiről Abdiás még csak jövő időben szólt, s nem utólag beszámolt. Mindent összevéve a próféta ténykedésének legvalószínűbb dátuma a babilóni fogság kora volt, szűkebben véve a Kr.e. 580-as évek vége. Ezt támasztja alá az is, hogy az Ószövetségben négy olyan szakasz van – Zsolt 137,7; JSir 4,18-22; Ez 25,12-14; Ez 35,1-15 –, mely a Kr.e. 6. századnak ebből a fázisáról szól, s ugyanaz a dühös neheztelés visszhangzik bennük az edomitákkal szemben, mint Abdiás könyvében. Ennek oka abban keresendő, hogy az edomiták nem törődve a köztük és az izráeliták közt fennálló ősi rokonsággal (vö.: 1Móz 25. fejezet), gonosz módon kihasználták a Jeruzsálemnek a babilóni seregek általi elfoglalását Kr.e. 586-ban. Amit a Kr.e. 2. századi apokrif irat, Ezsdrás első könyve állít 4,45-ben – „az edomiták gyújtották föl a templomot, amikor Júdát a káldeusok pusztították” – minden bizonnyal alaposan kiszínezi a valóságot, de az biztos, hogy az edomiták valamilyen módon elősegítették a babiloni hódítást, és hasznot is húztak belőle, valószínűleg Júda déli részének birtokbavételével.

A SZERZŐ

Kivételes módon az első versből sem a próféta apjának nevét, sem származási helyét nem tudjuk meg, sőt még nevének pontos formája körül kételyek vannak. Tudniillik a héber Bibliában ‘Obadjáh’ szerepel (ezt követik például az angol fordítások is), ami azt jelenti, hogy „Jahve tisztelője”, ám a görög fordításban, a Szeptuagintában ’Abdiu’, a latin Vulgatában ’Abdias’ szerepel (ezt követik a magyar fordítások), ami héberre visszafordítva ‘Abdijjáh’ lenne, azaz „Jahve szolgája”. Valószínűleg mindkét név csak alakvariánsa ugyanannak a névnek, ami a magyarban sem ritka, vö.: Kata, Kató. Mivel a név úgynevezett hitvallás-név volt – más szóval theofor név volt –, tehát valamilyen formában szerepelt benne Isten neve, ezért igen kedvelt volt az ószövetségi időkben, amit az is mutat, hogy a dávidi korszaktól kezdve a babiloni fogság utáni időkig tizenhárom különböző Abdiást említ a Szentírás. Azonban ezek egyikével sem azonosítható a könyv címszereplője.⁴

A KÖNYV SZERKEZETE

A több lehetséges felosztás közül talán a következő a legkézenfekvőbb:

1. Felirat (1a)

2. Bevezetés (1b)

3. Edóm eljövendő bukása (2-9)

4. Edóm Júda ellen elkövetett vétkei (10-14)

5. Az ÚR napja: Izráel szuverenitásának helyreállítása (15-21).

Érdemes még megjegyezni azt, hogy számos ponton nagy hasonlóság van Abdiás egyes mondatai és más próféták szavai között. Ezek közül a leggyakrabban említett az, ami Jer 49,14-16 és Abd 1-4 között fennáll, de nem hanyagolhatók el a Jóellel való egyezések sem (Abd 10 – Jóel 4,19; Abd 11 – Jóel 4,3; Abd 15 – Jóel 1,15; 2,1; 4,7.14).

A KÖNYVBEN ELŐFORDULÓ FÖLDRAJZI NEVEK

A könyv üzenetének alaposabb megértéséhez fontos tudni, hogy az írás hosszához mérten sok helységnév és földrajzi név pontosan mit jelent és feltételezhetően hol volt található. Ezek közül néhány kevésbé ismertre külön érdemes odafigyelni. Először is Abdiás próféciáinak több helyütt szimbolikus hangvétele miatt Edómot gyakran Ézsau nevével, vagyis a nép ősatyjának a nevével jelöli – mint ahogy Jákób Izráelre utal –, hasonlóképpen Ézsau hegye a Szeír-hegy jelképes neve a könyvben, mely Edóm területének jellegzetes tájegysége. Másodszor a 9. versben szereplő Témán – valószínűleg a modern Tawila – Észak-Edóm legfontosabb városa volt, nevét 1Móz 36,10-11 szerint Ézsau unokája után kapta, s mint az ismert Jób egyik barátja, Elifáz is témáni származású volt. Harmadjára pedig a 20. versben említett Szefárd az, ami némi fejtörést okoz a bibliafordítóknak, mivel a későbbi héber nyelvben Szefárd Hispániát jelentette, és jelenti ma is. Azonban mivel az ókornak ebben az időszakában a mai Spanyolország területén izráeli kolónia biztosan nem élt, ezért e bibliavers más helységre kell, hogy utaljon. (Már csak azért is, mert a 20. vers Szefárdról, mint az izráeliták fogságának helyéről beszél.) Minden valószínűség szerint az Urmia-tótól délre fekvő területről van szó – asszírul Szaparda –, mely beleillik a fogság földrajzi vonatkozásait illető ismereteinkbe.

A KÖNYV TEOLÓGIAI ÜZENETE

Abdiás próféciáit áthatja az a tudat, hogy Isten uralma mindenre kiterjed a világon, beleértve a népeket is. Azaz Izráel Istene nem egy „nemzeti Isten” csupán, kinek hatalma Izráel határain véget ér – ahogy az ókorban a legtöbb nép gondolta azt a maguk és mások istenségeiről –, hanem univerzális módon minden nemzet az Ő fennhatósága alá tartozik. Ezért lesz idő, amikor megítéli őket, éppúgy, mint a maga választott népét. Másfelől Istennek ez a mindenek fölött álló hatalma azt is jelenti, hogy a jelenleg reménytelen helyzetben élő júdaiak és a jelenleg biztos, prosperáló helyzetben levő edomiták helyzetében bármikor változás állhat be. E változás pedig akkor biztosan be is következik, ha e nép a maga jólétét Isten választott népének eltaposásával érte el. Egyszóval a világ Ura számon tart mindenkit, kiváltképp azokat, kik az Ő nevében járnak. „Az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak.” (Zsolt 33,18)