BEVEZETÉS AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEIRŐL ÍRT KÖNYVHÖZ

Az apostolok cselekedeteiről szóló könyv a keresztény egyház ritka kincse: ez az egyetlen beszámoló a korai kereszténység eseményeiről, sikereiről, problémáiról és küzdelmeiről. Enélkül nagyon kevés ismeretünk lenne a hit terjedésének okairól és hogyanjáról, a kereszténység és a zsidóság korai kapcsolatáról, az első gyülekezetek életéről, a Szentlélek misszióban betöltött szerepéről, Pál törekvéseiről, hogy a pogány népek előtt ismertté tegye Krisztust, valamint arról, hogy hogyan fogadta a Római birodalom azt az új irányzatot, melyet az Úrnak, názáreti szektának vagy a „krisztusiak” (christianoi – keresztények) csoportjának neveztek. A könyvnek fontos közvetitő szerepe is van az evangéliumok és a levelek között.

A SZERZŐ

Kezdetektől az orvos Lukácsot tartották az Apostolok Cselekedetei írójának. A könyvben nincs megnevezve a szerző, de külső és belső bizonyítékok egyaránt Lukácsra mutatnak. A korai hagyomány vita nélkül őt tekintette a könyv írójának (a Muratori kánon, Iréneusz, Alexandriai Kelemen, Euszebiosz). A Lukácsra mutató belső bizonyítékok a következők:

1. A szerző Pál útitársa volt. Ez kiderül a többes szám első személyben írt szakaszokból (16,10-17; 20,5-21; 27,1-28,16). Ezen időszakok között van a római háziőrizet ideje is, amikor Pál megírta többek között a Kolossé-levelet és a Filemonhoz irt levelet. Ezekből kiderül, hogy Pállal másokkal együtt Lukács, az orvos volt jelen (Kol 4,10-17; Filem 23-24). A felsorolt nevek közül egyedül ő tűnik alkalmasnak Az apostolok cselekedetei megírására.

2. A könyv irója magasan képzett személy kellett legyen. A könyv (Lukács evangéliumával együtt) igényes és választékos görög nyelven íródott, ami tanult pogány emberre utal. Ezen kívül megfigyelhető a két könyvben egy különös érdeklődés a betegségek és orvosi esetek iránt, és jellemző a szerzőre az akkor még nem kiforrott, de létező orvosi kifejezések gondos használata.

Ezek alapján kézenfekvőnek látszik a következtetés, hogy a könyv szerzője nem lehetett más, mint az orvos Lukács, akire a korai egyház egyöntetűen így is tekintett.

A CÍMZETT

A könyv címzettje egy Teofilus nevű ember, akiről szinte semmit sem tudunk. A név azt jelenti, hogy „aki Istent szereti”. A címzés összeköti a művet Lukács evangéliumával, sokan egy könyvnek is tekintik a kettőt. Lukács evangéliumában „nagyrabecsült” Teofilusról olvasunk. Ez arra utalhat, hogy Teofilus római tisztségviselő volt, vagy legalábbis volt vagyona és rangja. Egyesek azt feltételezik, hogy Teofilus Lukács patrónusa volt a történetek megírásakor.

A MEGÍRÁS IDŐPONTJA

Két lehetséges időszakot szoktak megjelölni a könyv megírásának időpontjaként: 1., Jeruzsálem lerombolása után (Kr.u. 70) valamikor. 2., Kr.u. 63. táján, amikor a történet félbeszakad.

1. A későbbi időpont melletti érvek. A szerzőnek időre volt szüksége ahhoz, hogy összegyűjtse és lejegyezze az adatokat. Lukács evangéliumában látjuk Jeruzsálem pusztulásának leírását, tehát a két könyv az események bekövetkezte után kellett megszülessen. Az események Kr.u. 63-as félbeszakadása nem jelent problémát, hiszen a szerző célja pusztán az volt, hogy elmondja, hogyan jutott el az evangélium a föld végső határáig: Rómába (vö. 1,8).

2. A korai időpont melletti érvek. Az események azzal végződnek, hogy Pál háziőrizetben, de viszonylagos szabadsággal hirdeti az evangéliumot Rómában. Ez lehetetlen lett volna a Kr.u. 64-es tűzvész és keresztényüldözés után. Lukácsnak bőven volt ideje adatok gyűjtésére és leírására Pál római fogsága előtt és alatt is. Lukács evangéliumában jövendölést látunk Jeruzsálemről, tehát nem kellett, hogy az események bekövetkezzenek a leírás előtt. Érvek szólnak inkább amellett, hogy Jeruzsálem Az apostolok cselekedetei megírásakor még állt. Lukács például egy szóval sem említi, hogy kitört volna a zsidó háború, vagy hogy bekövetkeztek volna Jézus próféciái a Templomról és a városról. Lukács nem használja a templomi istentisztelet megszűnését érvként a pogányok befogadása mellett, pedig az egyházban zajló konfliktusok szempontjából ez igen jelentős lett volna. További érvek a korai datálás mellett: Lukács nem mondja el, hogy Pál tárgyalása hogyan végződött, ami furcsa lenne, ha ismerte volna már a fejleményeket. Arról sem tesz említést, hogy Róma leégett és Néró a keresztényeket tette felelőssé a történtekért. Nincs szó Péter és Pál mártírhaláláról sem. Némely szóhasználat is a korai keltezést valószínűsíti. A „hét első napja” kifejezés a később használt „Úr napja” helyett (Jel 1,10), a „tanítvány” és az „Emberfia” szavak, valamint földrajzi és politikai részletek. Úgy tűnik tehát, hogy a korai keltezés mellett jóval erősebb érvek szólnak.

A KÖNYV MEGÍRÁSÁNAK CÉLJA

Lukács saját maga megfogalmazza Az apostolok cselekedetei megírásának célját. „Első könyvemet írtam, Teofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani...” (1,1) A második könyv tehát arról szól, amit Jézus a továbbiakban tett és tanított. A feltámadt és mennybe ment Jézus a Szentlélek által folytatja a megkezdett munkát. Lukács evangéliuma elmondta, hogy mit tett Jézus földi élete során, Az apostolok cselekedetei elmondja, hogy mit tett megdicsőült Úrként a Szentlélek által. Az evangéliumnak el kell jutnia a föld végső határáig, és ebben a Szentlélekkel való megkereszteltetésnek kulcsszerepe van „Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg. …erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (1,4-5.8) Lukács ezek után beszámol arról, hogy Jeruzsálemből Júdeán és Samárián át hogyan terjedt az örömhír egészen a pogány világ központjáig, Rómáig.

Mi volt vajon Lukács célja azzal, hogy beszámoljon ezekről az eseményekről? Többféle motiváció vezérelhette, nem biztos, hogy választanunk kell közülük. 1. Teofilus kérése. Lehetséges, hogy Lukács felkérésre írta meg a két könyvet. Talán ez a rangos római férfi többet akart tudni a keresztény hitről, és anyagilag is lehetővé tette Lukács számára a kutatást. Az is lehet, hogy Teofilus információkat akart gyűjteni Pál római perének a hátteréről. 2. Történetírói szándék. Lukács történetírói precizitása a mai napig lenyűgözi a kutatókat. Elképzelhető, hogy elsődleges célja a kezdetekről való hűséges beszámoló volt. 3. Védőirat Pál és a kereszténység mellett. A könyvben vannak olyan dokumentumok (pl. Gallió beszéde, Pál perének részletei, Liziász ezredes és Félix levele, stb.), melyek alátámasztják azt az érvet, hogy a kereszténység nem jelent veszélyt a római hatalom számára. 4. A következő nemzedékek informálása. Lukács láthatta annak szükségét, hogy a következő keresztény generáció is megismerje a történeteket, és legyen számukra is valamiféle segítség a gyülekezeti kérdésekben való eligazodáshoz. 5. Isten dicsőségének bemutatása az evangélium terjedésében. Lukács végig az Úrnak tulajdonítja a megtéréseket és az evangélium terjedését. A legnagyobb ellenállás és üldözés sem tudta megtörni az egyház dinamikus fejlődését, és ez csakis azt támaszthatja alá, hogy ahogy Gamáliel is mondta, „ez a szándék és mozgalom… Istentől való”.

JELLEGZETESSÉGEK

1. Bár a cím az apostolok cselekedeteire utal, a valóságban csak Péterről és Pálról van szó részletesebben. A cím nem Lukácstól származik, és gyakran születtek más javaslatok is, mint pl.: A Szentlélek cselekedetei, Jézus további cselekedetei, Az evangélium útja Jeruzsálemből Rómába, stb.

2. Lukács írását elismerten magas szintű történeti precizitás jellemzi. Ádáz kritikai össztűz sem tudta ezt a véleményt megdönteni, sőt, újabb és újabb régészeti leletek támasztják alá. Lukács pontosan megnevezi a földrajzi helyeket, szokásokat, a helyi adminisztráció vezetőit, adott esetben beiktatásuk körülményeit, éghajlati viszonyokat, hajózási szokásokat, jogi procedúrákat. „Magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírtam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus, hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot.” (Lk 1,3-4). F.F. Bruce hosszasan sorolja az eseteket, ahol Lukács hűen és pontosan nevezi meg városok és területek politikai besorolását, kormányzati szisztémáját, az adott tisztségviselők neveit és titulusait, sokszor alig ismert és csak mostanában feltárt minősítéseket és tényeket (Az Újszövetség megbízhatósága, Evangéliumi Kiadó, 84-96.o.).

3. A szerző nyelvének és stílusának kiválósága meghaladja az összes többi újszövetségi íróét. Lukács nem csak nagy és választékos szókinccsel rendelkezett, de képes volt a könyv stílusát is hozzáigazítani a cselekményhez. Mikor például Palesztinában játszódó eseményekről tudósit, arám stílus érződik a szövegen, de ahogy a hellén világ határához érkezik, ez megszűnik. Páratlan drámai érzékkel írja le pl. Péter szabadulását vagy Pál hajótörését.

LUKÁCS FORRÁSAI

Honnan szerezte Lukács az információit? Valószínűleg másolatok voltak a kezében a jeruzsálemi gyűlés határozatairól (15,23-29) és Liziász ezredes leveléből (23,25-30), és valamiféle feljegyzés István igehirdetéséről (7,2-53). A többes szám első személyű szakaszoknál saját élményeire (esetleg naplójára?) hagyatkozhatott. Azokról az eseményekről, ahol nem volt jelen, Páltól megtudhatta a „kétségtelen valóságot”. Erre volt idő akár Cézáreában akár római útjuk során. Volt alkalma beszélni antiókhiai tanítványokkal (13,1; 21,16), Cézáreában pedig Fülöppel és leányaival (21,8). Valószínűleg Cézáreában írta meg evangéliuma első kéziratát, valamint itt és Jeruzsálemben volt alkalma találkozni szemtanúkkal (21,17). Tudott konzultálni Márkkal (Kol 4,10-14; Filem 24) és Szilásszal (16,10).

Lukács tizennyolc beszédet jegyez fel, melyek a könyv kb. egyötödét teszik ki. Tudósok szerint bámulatos, hogy mennyire hitelesnek hangzanak ezek a beszámolók. Péter igehirdetései Lukács nyelvezetétől idegen szavakat és gondolatokat tartalmaznak, melyek ugyanakkor megjelennek Péter első levelében. István prédikációja tele van aramaizmusokkal. Gamáliel a korabeli rabbik módján beszél. Jakab és Pál szavai egybecsengenek az általuk irt levelekkel. Ezek mind igazolni látszanak azt az állítást, hogy Lukács hiteles forrásokból írta meg Az apostolok cselekedeteit.

A KÖNYV VÁZA

Többféleképpen is fel lehet osztani a könyvet, a legtermészetesebbnek talán az látszik, ha az 1,8-at tekintjük kiindulópontnak („Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig”), és hozzávesszük azt a tényt, hogy Péter és Pál domináns szerepet játszanak a beszámolókban.

I. Péter, és az egyház palesztinai kezdetei (1-12. fejezet)

A. „Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában” (1,1 – 9,31; vö. 9,31!)

B. „Főniciáig, Ciprusig és Antiókhiáig” (9,32 – 12,25; vö. 11,19!)

II. Pál, és az egyház terjeszkedése Antiókhiától Rómáig (13-28. fejezet)

A. „Frigián és Galácián keresztül” (13,1 – 15,35; vö. 16,6!)

B. „Macedónián át” (15,36 – 21,16; vö. 16,9!)

C. „Rómáig” (21,17 – 28,31; vö. 19,21 és 28,14!)

FELHASZNÁLT IRODALOM

Biblia – Magyarázó jegyzetekkel	Kálvin Kiadó, Budapest, 1996
Henry, Matthew	An Exposition, with Practical Observations, of the Acts of the Apostles, Hendricksen Publishers, USA, 1998.
LaSor, William Sanford, Church Alive	A Bible Commentary for Laymen, Regal Books Division, Glendale, California, USA, 1972.
Life Application Study Bible	Tyndale House Publishers, Wheaton, Illinois, USA, 1996
New Bible Commentary	Illinois, USA, 1994
New Geneva Study Bible	Thomas Nelson Publishers, USA, 1995
Stott, John R.W.	The Message of Acts, IVP, Illinois, USA, 1990
Tenney, Merrill C.	Újszövetségi bevezető, KIA, Budapest, 1997.
The Compact NIV Study Bible	Hodder & Stoughton, London, 1987.
Toussant, Stanley D.	A Biblia ismerete VII. Az apostolok cselekedetei., KIA, Budapest, 1998.

JERUZSÁLEM TÉRKÉPE JÉZUS KORÁBAN
HERÓDES JERUZSÁLEMI TEMPLOMÁNAK TERVE
JÉZUS SÍRJA
PALESZTINA JÉZUS KORÁBAN
RÓMAI CSÁSZÁROK AZ ÚJSZÖVETSÉG KORÁBAN