BEVEZETÉS A BÍRÁK KÖNYVÉHEZ

A CÍM

A „bíra” szó, legalábbis az a konkrét szó (sófét), amit a mi fordításunk így ad vissza, az ókori Közel-Keleten sokkal szélesebb jelentéstartalommal bírt, mint a mi „bíra” szavunk. Nem csak a jogi bírákra kell gondolnunk. Ők a nép vezetői voltak (sokan Mózessel vetik össze a bírákat, kinek munkásságában szintén nagy jelentősége volt a jogi tevékenységnek ugyebár, de sokkal több volt ő egyszerű bírónál), akik általában valamiféle arisztokráciából emelkedtek ki (így hát a királyokhoz hasonlítottak) rendszerint katonai hőstettek révén, de abban különböztek a királyoktól, hogy csak egyes területeknek, klánoknak a népességét vezették, nem pedig az egész országot, és a bírói tisztség elnyerésében az Istentől való elhívásnak, a rátermettségnek sokkal fontosabb szerepe volt, mint az öröklésnek.

A KÖNYVBEN TALÁLHATÓ ADATOK

Sokan nagy jelentőséget tulajdonítanak különösen a bírák működésének időtartamát jelző számadatoknak, mert abban reménykednek, hogy ezeket összeadva (egyébként így 390 évet kapunk) megtudhatják a honfoglalás pontos dátumát. Sok könyvben lehet erre alapozó számolgatásokkal találkozni, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a számok néhol lehet, hogy kerekítve vannak, a bírák különböző területeken éltek és így működésük között átfedések lehetnek, némelyik bíráról nem tudjuk, hogy mennyi ideig ítélte Izraelt és azt se mindig tudjuk meg, hogy telt-e el jelentősebb idő és ha igen, akkor menyi, két, ugyanazon a területen élő bíra között. Így hát nem szabad nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek a számolgatásoknak, bár olykor nagyon meggyőzőnek tűnnek (mindaddig, míg egy hasonlóan okos embertől nem olvasunk egy számítást, ami pont az ellenkezőjét bizonyítja az előzőnek).

SZERZŐ ÉS KELETKEZÉSI IDŐ

Akárcsak a legtöbb bibliai könyv esetében, nem tudhatjuk bizonyosan, hogy ki írta a Bírák könyvét. A szöveg arra utal, hogy a könyv megírásának az idejében Izrael már királyság volt (17,6; 18,1; 19,1; 21,25). Az egyetlen konkrét utalás a könyvben, amiből valamit megtudhatnánk a megírásának időpontjáról a 18,30-31-ben található. Itt szó van a fogságba vitelről, amiből az következik, hogy a könyvet a fogságba vitel után írták. Csakhogy ezeknek a verseknek az értelmezése nem egyértelmű: 1. sok kutató szerint az 5Móz.-2Kir. egy a babiloni fogság után összeszerkesztett egységes történeti mű részei (lásd 5Móz. bevezetését), szerintük itt a babiloni fogságról van szó (Kr.e.597/587 – Kr.e.538), vagyis a könyv legkorábban a Kr.e.VI.sz.-ban íródhatott; 2. a fogságba vitel alatt azt kell érteni, mikor Dán és környéke megszűnt Izrael részének lenni, ami vagy III.Tiglat-Pileszer alatt következett be (2Kir. 15,29-30, kb. Kr.e.733) vagy mikor Szargon elfoglalja Samáriát (2Kir.17, Kr.e.722), ez pedig Kr.e.VIII.sz. végére utal, mint lehetséges keletkezési időre; 3. egészen korai események is lehetnek, amiket a kortársak mint az „ország népének a fogságba vitelét” élhettek meg (bár mi, a „nagy fogságba vitel” után már nyilván nem így hivatkoznánk rá), pl. mikor a filiszteusok elrabolják a Frigyládát (I.Sám.4,1-11) vagy mikor röviddel Saul halála után Dávid még nem terjesztette ki uralmát az északi területekre és azok Saul fiainak az uralma alatt voltak, valószínűleg mint a filiszteusok vazallus-állama, ebben az esetben a könyvet egy nagyon korai időpontra (királyság legeleje) datálhatjuk, 4. természetesen lehet, hogy a könyv jelentős része korán íródott, és ezek a versek egy későbbi redaktor vagy másoló magyarázó megjegyzése csupán. Egyesek szerint a 17-18. fejezet történetei azt sugallják, hogy az északi területen már kezdettől fogva volt bálványimádás, ebben az esetben pedig a könyvet írhatta egy judai ember, aki az ország kettészakadása után, mikor Jeroboám (kb. Kr.e. 931-910) felállította Dánban és Bételben az aranyborjúkat (1Kir. 12,25-33), a könyvvel, legalábbis ezzel a résszel azt akarja mondani, hogy „lám, lám, nem csoda, hiszen az északi területeken nagy hagyománya van a bálványimádásnak”.[9] A 19-21 fejezetekben is fel lehet fedezni politikai felhangokat (a történetben szerepel Gibea, Saul szülővárosa, Betlehem, Dávid szülőváros, Jeruzsálem, amit Dávid foglalt el – ha ezeket figyelembe vesszük, akkor a történet úgy is értelmezhető, mint egy Saul ellen és Dávid mellett tanúskodó „politikai allegória”), márpedig ha ez igaz, akkor ez is leginkább a korai királyság időszakát valószínűsíti (hiszen az északi területeket megpróbálja meggyőzni, hogy fogadják el Dávid házát uralkodónak). Ezek persze nem perdöntő érvek, és ha tényleg egy ilyen politikai allegóriáról van is szó, azt is többféleképpen lehet értelmezni, és többféle datálást valószínűsíthet. Összefoglalva tehát a könyv megírásának időpontjáról nagy biztonsággal nem mondhatunk többet, mint hogy valamikor a Kr.e.X-VI.sz.-ban íródhatott.

Ha a szöveg létrejöttének (megírás, szerkesztés) a történetét nézzük, akkor némi egyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a tudomány fejlődésében három szakaszt különböztethetünk meg. Marti Noth előtt (lásd 5Móz. és Józsué bevezetését) sok kutató ebben a könyvben is a Pentateuchos négy nagy feltételezett forrását akarta megtalálni – mérsékelt sikerrel. Noth után egyéb, a nyelvi és teológiai különbségek folytán jól elkülöníthető forrásokat és a deuteronómista redakció(k) nyomait igyekeztek megtalálni. Ezenközben sok elmélet született, különböző forrásokkal és különböző számú, korú és stílusú deuteronómista redakcióval, ami egyrészt izgalmassá teszi a különböző elméletek érveinek és ellenérveinek a tanulmányozását, másrészt mivel olyan sok van, felkelti az emberben a gyanút, hogy ezek az elméletek talán túl spekulatívak és túl keveset tudunk ahhoz, hogy nagy bizonyossággal kijelentsünk például olyanokat, hogy három deuteronómista redakció volt, melyből a második inkább a prófétáknak, a harmadik pedig inkább a papságnak tulajdonított nagyobb szerepet. Így aztán nem csoda, hogy az utóbbi időben egyre több tudós kezdi felfedezni a könyv egységét, és hogy sok mindent, amit korábban különböző forrásoknak tulajdonítottak, azt máshogy is lehet magyarázni, ezzel persze nem tagadva azt, hogy a szerző(k) használhatott különböző forrásokat, és hogy esetleg egyszer-kétszer átdolgozták a könyvet. Azt azonban sokan tagadják, hogy ezeket az átdolgozásokat egyértelműen be lehetne bizonyítani vagy rekonstruálni a pontos folyamatát ezeknek az átdolgozásoknak.

SZERKEZET

Első pillantásra nyilvánvaló, hogy a könyv három fő részből áll: előszó (1,1-2,5), központi rész (2,6-16,31) és utószó vagy függelék, amiben két történetet olvashatunk (17,1-21,25).

Az előszó egyrészt összeköti a könyvet Józsué könyvével, másrészt az utószóval együtt keretet is képez a történetnek: a könyv azzal kezdődik, hogy a törzsek egyetértésben összefognak a kánaániak ellen (1,1), de azzal végződik, hogy összefognak Benjámin ellen (20-21); a könyv elején elmulasztják elfoglalni Jeruzsálemet (1,21), aminek a könyv végén nagyon súlyos következményei lesznek (19,11-12).

A központi szakaszban egy nyilvánvaló ciklikusságot figyelhetünk meg: Izrael fiai rosszat tesznek az Úr szemében – ennek következtében nem tudják kiűzni a környező népeket, sőt uralmuk alá kerülnek – az Úrhoz kiáltanak – az Úr bírát támaszt, aki végrehajtja a hőstetteket – gyakran béke/győzelem és nyugalom uralkodik Izraelben a bíra alatt – Izrael fiai ismét rosszat tesznek az Úr szemében… Ugyanakkor sokak szerint nem pusztán ciklikusságról van szó, hanem inkább egy lefelé tartó spirálról: egy visszafejlődés figyelhető meg a bírák személyét és munkájuk hatását illetően, legalábbis a főbb bírák esetében (itt a részletek ismertetésére nincs hely, de jó kis házi feladat leellenőrizni, hogy tényleg így van-e). Ezzel mintegy előkészíti az utolsó fejezetek teljes fertőjét: a nemzet mind vallásilag, mind szociálisan beteg. Mi lesz most? Megoldást nyújt-e ezekre a problémákra a királyság? Kérdezheti az, aki már tudja, hogy mi következik. Így a Bírák könyve megteremti a kapcsolópontot a honfoglalás története (Józsué könyve) és a királyság között.

Fontos még a szerkezettel kapcsolatban megjegyezni, hogy a könyv fordulópontját (tengelyét) a Gedeon – Abimelek történetpár képezi (6-9), amit bizonyít a sok ellentét és párhuzam a két történet között (melyek megtalálása majd feladat lesz).

FELHASZNÁLT IRODALOM