DÁNIEL KÖNYVE

ÍRÓ ÉS DATÁLÁS

A tradícionális nézet szerint a könyvet valamikor a Kr.e. VI. században írták. A mai tudósok többsége szerint viszont a Kr.e. II. században. Lássuk röviden az érveket:

A korai szerzőség mellett érvelők természetesen hivatkozhatnak arra, hogy a könyv úgy néz ki, mintha nagy részét Dániel írta volna (a második fele a könyvnek I.sz.1-ben íródott), és a fennmaradó részt is időben hozzá közelebb álló valaki. Továbbá a korai szerzőség hívei azzal vádolják a késői szerzőség híveit, hogy ők nem hisznek abban, hogy Isten képes előre megmondani a jövőt (sőt, esetleg Istenben, magában sem hisznek), ezért nem hajlandók elismerni a könyv korai datálását és ezért keresnek kibúvót azzal, hogy későbbre, a könyvben leírt események utánra datálják a könyvet. Továbbá a korai szerzőség hívei szerint, ha a könyvet valóban később írták, akkor a könyv szerzője hazudik, hiszen úgy állítja be a könyvet, mintha azt korábban írták volna. Márpedig Isten igéjéről elképzelhetetlen, hogy hazugság lenne benne. Végül, a korai szerzőség hívei szerint a könyv nyelvezetében semmi sincs, ami a késői szerzőséget bizonyítaná.

A késői szerzőség hívei ezzel szemben azt mondják, hogy nincs abban semmi meglepő, hogy a könyv úgy állítja be, mintha korábban írták volna a könyvet. Az adott korban ez egy teljesen bevett, normális irodalmi eszköz volt, senki sem tekintette hazugságnak. Egyszóval szerintük itt nem hazugságot, hanem irodalmi eszközt kell látni a könyv visszadatálásában. Hozzáteszik továbbá, hogy a kérdés nem az, hogy Isten képes-e előrejelezni a jövőt, hanem sokkal inkább az, hogy Isten személyiségével összhangban van-e, hogy ilyen módon előrejelezze a jövőt. Nagyon úgy tűnik, hogy a könyv a jelenlegi formájában arra van kihegyezve, hogy bíztassa a Kr.e. II. sz.-ban élt zsidókat, hogy tartsanak ki Antiochus Epiphanes üldözése alatt. Vajon miért iratta le ezt az üzenetet Isten 400 évvel korábban? Istenre inkább az jellemző, hogy a jelenhez szól a jelenről, és nem az, hogy a távoli jövőről beszél (akik így érvelnek, azok szerint ez a Jelenések könyvére is igaz, lásd annak bevezetését). Továbbá, akik a későbbi datálás mellett érvelnek, számtalan olyan nyelvi és stílusbeli sajátosságra felhívják a figyelmet, ami, bár nem perdöntő bizonyíték, de tényleg egy későbbi datálást valószínűsít.

Az utóbbi években egyre több evangéliumi tudós is elfogadta a könyv későbbi datálását (itt természetesen a könyv végső formájának a megszületéséről van szó, a könyv egyes részei származhatnak különböző korokból, melyeket egy szerkesztő kiegészített és összeillesztett, ezzel megalkotva a mi kezünkben lévő könyvet), bár azért vannak még szép számmal, akik a korábbi datálás mellett érvelnek. Ez a kérdés sokakban nagy indulatokat kelt, pedig látni kell, hogy a korai datálás mellett érvelők sem feltétlenül „szűklátókörű, dogmatikus tájékozatlanok”, viszont a késői datálók sem mindig „liberális, Isten igéjét komolyan nem vevő eretnekek”.

TÖRTÉNETI HÁTTÉR

A babiloni dinasztia a Kr. e. 7. században vette át Asszíriától Elő-Ázsia uralkodó hatalmának szerepét. A Kr. e. 605. évben vívott karkemisi csatában, Nebukadneccar Egyiptom fölött aratott győzelmet és ezzel szilárdította meg hatalmát a térségben. A Királyok könyve szerint 587-586-ban leigázta Júdát, kifosztotta Jeruzsálemet, és az ország lakosságának nagy részét Babilonba vitette. Dán. 1,1 szerint már korábban is vitt el embereket, köztük Dánielt.

Nebukadneccar 562-ben halt meg. 556-ban végül egy Nabonid nevű kívülálló került a trónra. Bélsaccar az ő fia volt, aki helyettesként cselekedett, amikor a birodalom 539-ben a Círus-hoz, a perzsa királyhoz, került. A következő két évszázad perzsa uralkodói közül I. Dáriusz volt a legismertebb.

Nagy Sándor hadjáratai következtében 331-ben az egész térség görög fennhatóság alá került. Nagy Sándor halála után a birodalom kettészakadt. Az I. Ptolemaiosz Szótérről elnevezett Ptolemaiosz-dinasztia az Egyiptom körüli térség fölött, az I. Szeleukosz Nikánorról elnevezett Szeleukidák-dinasztiája pedig Szíria fölött uralkodott. Palesztinát előbb a Ptolemaidák birtokolják, ám 198-ban Nagy Antiokhosz megszerzi a Palesztina fölötti uralmat a szeleukidáknak. A zsidóknak sorsdöntő esemény volt IV. Anthiokosz Epiphanész trónra lépése Kr.e. 175-ben . Az ő uralkodásának Dániel könyve különös figyelmet szentel.

Nagy Sándor nemcsak a világ meghódítását tűzte célul maga elé, hanem a „hellenizálását” is; a görög szellemiség érvényre juttatását. Egészen IV. Anthiokhosz Epiphanészig nem erőszakolták ezt a zsidókra (bár a zsidóságon belül is kialakult egy erős hellenista párt), de az ő uralkodása alatt erőszakkal láttak hozzá a lakosság hellenizáláshoz. Minden nyílt ellenállást könyörtelenül eltiport. (Erről olvashatunk a Makkabeusok apokrif könyveiben). Azonban több zsidó csoport is ellenállást mutatott, pl. a Makkabeusok, akik fegyveres ellenállással próbálkoztak, és a kegyesek, akik a passzív ellenállást és a mózesi törvény szigorú megtartását hirdették, pl. az étkezésben.

SZERKEZET ÉS NYELV

Dániel könyvét kétféleképpen lehet felosztani. Tartalma szerint két részre (Dán. 1-6 és Dán. 7-12) osztható. Az első rész történelmi elbeszélésekből áll, ahol Dániel és barátai életéből vannak történetek. A második rész főleg látomásokat tartalmaz, amelyeket Dániel látott, és amelyek megmutatják, mi történik a jövőben.

A második lehetőség abból következik, hogy Dániel könyvének eredeti nyelve nemcsak a héber, mint az ÓSZ többi könyvének.

Dániel 1,1 – 2,4b és 8,1 – 12,13 héber nyelven íródott, a 2,4b – 7,28 terjedő versek pedig arámul. Ez a felosztás viszont nem egyezik a tartalmi felosztással. Hogy miért íródott két nyelvén a könyv, nem lehet biztosan tudni. Vannak tudósok, akik azt mondják, hogy a héber rész csak zsidóknak szólt, az arám rész pedig mindenki számára íródott, mert ezek a fejezetek a népeknek szólnak (nemzetközi üzenetük van).

Olyanok is akadnak, akik azt mondják, hogy a többnyelvűség azt bizonyítja, hogy a könyvnek több írója volt, akik mind hozzáadták a magukét.

Vannak, akik azt mondják, hogy az 1-6 fejezet eredetileg arámul íródott, a 7-12 pedig később héberül. Azonban, hogy a könyv végső megalkotói kifejezzék a mű egységét, a 7. fejezetet lefordították arámra, hogy így a könyv két fele ne váljon el egymástól túlságosan, az 1. fejezetet pedig, ami az egész könyv előszavának tekinthető, lefordították héberre.

Még sok további elképzelés van a könyv kétnyelvűségének a magyarázatára. Az igazság az, hogy nem tudjuk biztosan, hogy miért kétnyelvű Dániel könyve és miért pont ott vált át az egyik nyelvből a másikra, ahol átvált.

TÉMA

Dániel könyvének főtémája Isten szuverenitása: a felséges Isten uralkodik az emberek királysága fölött (Dán. 5,21). Az első 6 fejezetben láthatjuk, hogy semmi nem történik az Isten akaratán kívül, és azoknak adja a győzelmét, akik benne bíznak. A könyv utolsó fejezetének látomásaiban mindenütt Isten az, aki győz.

Az apokaliptikus könyvekben használt jelképeket sokan arra használták fel a történelem során, hogy a saját idejükben történt eseményekkel beazonosítsák azokat és a történelem végét megjósolják. Ez viszont nem lehetséges, egyrészt mert nem értjük teljesen a jelképek jelentését, másrész mert Jézus azt mondta, hogy csak az Atya tudja az idő végét..

FELHASZNÁLT IRODALOM

D. Guthrie: New Bible commentary. IVP, Leicester, 1987.

Ronald S. Wallace: Dániel könyve (A Biblia ma). Harmat kiadó, Budapest, 1998.

Joyce G. Baldwin: Daniel, an introduction & Commentary. IVP, Leicester, 1978.

F.A. Tatford: Dániel. Evangéliumi Kiadó, Budapest, 1990.

Leyland Reyken: Dictionary of Biblical Imagery. IVP, Leicester, 1998.

The Compact NIV Study Bible: Hodder&Stoughton, London, 1993.

Samuel J. Schultz: Üzen az Ószövetség. KIA, Budapest, 1998.