BEVEZETÉS AZ EFÉZUSIAKHOZ ÍRT LEVÉLHEZ

SZERZŐ

  A hagyományos vélemény az, hogy a levelet Pál írta. A XVIII. sz. végétől kezdve azonban egyre több kutató kételkedik ebben. Ma már a tudósok többsége úgy gondolja, hogy a levél szerzője nem Pál volt. Ugyanakkor még ma is sok kutató érvel a páli szerzőség mellett. Az alábbiakban először a Pál mellett szóló érveket ismertetjük, majd azokat, amik Pál szerzősége ellen szólnak. A bevezetés írója elfogult: elég erősen úgy gondolja, hogy Pál a szerző. Ez az elfogultság látszani fog az ellenkező véleményen levő tudósok érveinek ismertetésénél, mert az ismertetéssel egyúttal vitába is szállunk ezekkel az érvekkel.

ÉRVEK PÁL MELLETT

·    A levél írója nem csak a kezdő versben, hanem a levél fő részében is azt állítja, hogy ő Pál (3,1), továbbá a levél tele van személyes megjegyzésekkel (1,15-16; 6,19-20 stb.), melyek jól összhangba hozhatók Pál életével (pl. az író többször utal arra, hogy a levelet börtönből írja, ami alapján sokan Pál római fogságára gondolnak, mint lehetséges háttérre ezekhez a versekhez).

·    Már nagyon korai időkben széles körben ismerték a levelet és az ókori egyházban senki sem kérdőjelezte meg a páli szerzőséget.

·    A különböző írások stílusát, szókészletét általában mindkét fél fel szokta használni. Ez ebben az esetben is így van. Vannak pl. szavak, melyek csak ebben a levélben fordulnak elő és egyetlen más mindenki által elismert páli levélben sem, illetve vannak szavak, melyeket némileg más jelentéssel használ a levél írója, mint ahogy azokat Pál használja más leveleiben – mindezt Pál szerzősége ellen szokták felhozni. Ugyanakkor vannak pl. szavak, szófordulatok, melyeket csak Pál használt az egész Újszövetségben, és ebben a levélben is előfordulnak. A levél szerkezete is emlékeztet más páli levelekre. Körülbelül úgy fogalmazhatnánk, hogy a levél kb. 90%-ban erősen emlékeztet Pál stílusára, levélírási szokásaira, és kb. 10%-ban eltér tőle (kb. ugyanezt mondhatjuk nemcsak a stílussal, de a levélben előkerülő témákkal kapcsolatban is). A kérdés tehát az: mi magyarázza jobban ezt a 90-10%-os aránypárt: Pál szerzősége vagy egy Pál-imitátor szerzősége. Mivel körülbelül ugyanilyen aránypárt kapunk, ha bármelyik, mindenki által elismert páli levelet vetünk egybe a többi páli levéllel, ez mintha a páli szerzőséget valószínűsítené.

·    Nyilvánvaló, hogy a levél mind szókészletében, mind gondolatvilágában meglepően hasonlít a Kolossébeliekhez írt levélhez. Ezzel körülbelül ugyanaz a helyzet, mint az előző ponttal: mindkét fél felhasználja a vitában. A meglepő hasonlóságokat lehet úgy értelmezni, hogy Pál körülbelül egy időben írta mind a két levelet (mondjuk a Kolossébelieket egy konkrét szituációra válaszul, az Efézusit pedig általánosabb céllal több egymástól némileg eltérő gyülekezet számára), de persze úgy is, hogy egy Pál-imitátor lekoppintotta a Kolossé levél stílusát (ebben az esetben viszont egy nem túl jó imitátorról van szó, mert több Kolosséban előforduló szót egészen más értelemben használ az Efézusi levélben, márpedig az imitátorok nem szoktak annyira bátrak lenni, hogy tudatosan produkáljanak ekkora eltéréseket). Ugyanígy a meglepő eltérések (gyakran említett példa, hogy a „titok” szó az Efézusi levélben a pogányok és a zsidók egységét jelenti (3,3-6), a Kolosséban pedig magát Krisztust (2,2)) esetében is kétféleképpen magyarázhatjuk a jelenséget. Megint csak a józan paraszti ész azt diktálja, hogy hihetőbb magyarázat az, hogy két írás azért hasonló, mert ugyanaz az ember írta időben viszonylag közel egymáshoz, nagyjából hasonló helyzetben lévő olvasóközönségnek, mint az, hogy stílus- és témakoppintásról van szó[13]. Természetesen mindkettő elképzelhető, de amíg az első magyarázattal is kielégítően megmagyarázhatóak a különböző jelenségek, miért fogadjuk el a másodikat? Általában egyszerűbb azt feltételezni, hogy egy levelet az írt, akit a levél megnevez szerzőjének. A bizonyítás terhe mindig a koppintás-pártiakat terheli, hiszen az a kevésbé magától értetődő magyarázat

  Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a páli szerzőség mellett érvelőknek két érve van: 1. Senki sem kérdőjelezte meg eredetileg a páli szerzőséget, ez csupán a XVIII.sz. végétől lett divat különböző spekulatív érvek alapján; 2. Bár a jelenségeket lehet Pál-imitátor elmélettel is magyarázni, sokkal természetesebb magyarázat a páli szerzőség, és amíg ez elégséges magyarázat, addig nem kell máshoz folyamodni. Erre persze a másik párt azt mondja, hogy hát éppen ez az, hogy a páli szerzőség több jelenséget nem tud megmagyarázni. Nézzük hát, hogy milyen érvek alapján vetődött fel a gyanú Pál szerzőségével szemben.

ÉRVEK PÁL ELLEN

·    Többek szerint olyan jelentős eltérések vannak Pál teológiája és a levél írójának a teológiája között, hogy a két személy nem lehet egy és ugyanaz. Terjedelmi okokból nem soroljuk itt föl az összes ilyen eltérést, csak egy példát hozunk: míg Pál az egyedüli alapnak Jézus Krisztust látja (1Kor. 3,11), addig a levél szerzője az apostolok és próféták alapjáról beszél (2,20). De vizsgáljuk csak meg közelebbről ezt az eltérést! Mind a két említett igehely az építkezés példáját használja. A Korintusi levélben az építők (ún. apostolok[14]) szerepével foglalkozik Pál, az Efézus 2-ben viszont a kövekkel (keresztyének). Mind a két esetben metaforáról van szó, ami azt jelenti, hogy a képnek nem minden apró részlete felel meg a valóságnak, a képpel az író csupán egy-két fontos pontot akar szemléltetni, az apróbb részletekből pedig nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Tehát a példát azért variálta át Pál, mert némileg másra akarta tenni a hangsúlyt. A példa átvariálásában segítségére lehetett az Ézs. 28,16, ahol együtt fordul elő a sarokkő és az alap kifejezés (főleg a LXX változata állhat az efézusi ige hátterében, mert a héber változatban az alap gyakorlatilag azonosítva van a sarokkővel). A sarokkövet helyezték le először, mert az határozta meg az alap oldalait, vagyis az egész ház alapjának alakját. Ily módon Pál egy csöppet sem távolodik el az eredeti gondolattól: Krisztus mindennek a kezdete és meghatározója. Vagyis bár Pál némileg más teológiai tartalmat fejez itt ki, ez nem mond ellent annak, amit máshol mond. A többi ún. teológiai eltérés esetében is könnyűszerrel összhangba lehet hozni az Efézusi levél gondolatát a többi páli levéllel, hacsak nem eleve az ellentétek keresésének indulatával közelítünk a szöveghez.

·    A levél szóanyaga némileg eltér a többi páli levélétől. Mint már fent említettük, ez nem egy erős érv. A legtöbbek által pálinak tartott 2Kor.-ban például oldalanként 5,6 csak ott előforduló szó van, az Efézusi levél esetében ez a szám pedig csupán 4,6 (a Filippibeliekhez írt levél esetében, amit szintén meglehetősen egybehangzóan pálinak tartanak, ez a szám elég magas: 6,2). A szóanyag furcsaságait még sok más szempontból is elemezték (pl. Pál kedvenc kifejezései helyett ugyanazt valami Pál által kevésbé használt fordulattal fejezi ki az író), de semmilyen furcsaság nem fordul elő olyan nagy számban, hogy komoly érv legyen Pál szerzősége ellen.

·    Nagyon sok, meglepő hosszúságú mondat van a levélben (pl. 1,3-14; 1,15-23 stb. – ezek az eredetiben egy mondatot alkottak, bár a mai görög kiadások és a fordítások az érthetőség kedvéért több mondatra tagolják a szöveget). Szintén nagyon sok szinonímát használ az író. Bár ezek a stiláris jegyek valóban egyedülállóan gyakoriak ebben a levélben, kimutatták, hogy Pál más leveleiben is élt ezekkel, elsősorban az imádságot, illetve dicsőítést leíró részekben (vagyis mikor különösen elragadhatta a „hév”), mint ahogy ebben a levélben is főleg az ilyen részekben találkozunk ezekkel a stiláris elemekkel. Miért ne lehetne hát, hogy Pál ezt a levelet valami miatt különösen felfokozott lelkiállapotban írta (legalábbis ezeket a részeket), mikor különösen gyakran sodródott ilyen hosszú mondatokba és szinonima-halmozásba?

·    Néhányan úgy gondolják, hogy a levél olyan fényben tünteti fel a többi apostolt és különösen Pált, hogy azt nem írhatta Pál. Azonban például az, hogy Pál nevezhette-e az apostolokat szenteknek (3,5) és magát minden szent közül a legkisebbnek (3,8),[15] meglehetősen szubjektív megítélés kérdése. Néhányan úgy gondolják, hogy ez elképzelhetetlen, néhányan meg el bírják képzelni (mint például e sorok írója is).

·    A Kolossé és az Efézusi levelek közötti összefüggés természetével, ami szintén egy fontos érv a Pál-imitátor pártiak kezében, a fentiekben már foglalkoztunk.

   Összefoglalva tehát nincs kényszerítő erejű érv, ami a páli szerzőség ellen szólna.

CÍMZETTEK

   Nagyon sok korai és megbízható kéziratból hiányzik az „Efézus” szó. A levél talán kevésbé személyes, ami a címzettekre való utalást illeti, mint más páli levelek. Néha úgy tűnik, mintha az író nem is ismerné személyesen a címzetteket (1,15; 3,2; 4,21), márpedig a Csel.-ből tudjuk, hogy Pál jól ismerte az efézusi hívőket. A probléma csak az, hogy egy meglehetősen stabil (sok, régi és jó minőségű kéziratból álló) kézirathagyomány szerint benne van az „Efézus” szó a szövegben. Tehát ha a címzetteknek az efézusiakat tekintjük, akkor mit kezdünk az előző érvekkel, ha viszont azt mondjuk, hogy eredetileg hiányzott az „Efézus” szó Pál írásából és nem is nekik írt, akkor hogyan magyarázzuk az „Efézus” szó mellett szóló érveket. Teljes mértékben megnyugtató válasz eddig még nem született. Talán a legtöbb kutató valamiféle körlevél-elmélet mellett teszi le a voksát (ennek is több változata van). Például Pál a levelet körlevélnek szánhatta, először Efézusba küldte el Tükhikosszal (ugyanakkor, amikor a Kolossé levelet is elküldte vele, lásd 6,21-22; Kol. 4,7-8), és a levelet Efézusban őrizték, ahonnét mondjuk csillagtúra szerűen járhatta be a környező gyülekezeteket. Ez persze csak egy hipotézis, de jól megmagyarázza a levél általános jellegét, és hogy miért hiányozhatott eredetileg az „Efézus” szó belőle, de azt is, hogy miért kezdték el már igen korán és egyöntetűen Efézushoz kötni.

DATÁLÁS

   Azok, akik Pált tartják a szerzőnek, általában úgy gondolják, hogy Pál a római fogságából írhatta a levelet (60-as évek legeleje), bár néhányan az efézusi fogságra (55), ill. a caesareai fogságra (58) szavaznak. Akik nem Pált tartják a szerzőnek, azok szerint a levelet valamikor 70 és 90 között írták. 90 után nem írhatták a levelet, mert attól kezdve már több írás is hivatkozik rá.

A LEVÉL CÉLJA

   Rengeteg vita folyt és folyik a levél céljáról, ami nyilván összefügg a címzettek helyzetével. A sok vita azt mutatja, hogy nem lehet egy konkrét célt megfogalmazni, ami nem is csoda, ha tényleg egy körlevélről van szó, ami több gyülekezetnek szól és így sokféle problémára kell, hogy választ adjon. Mégis, egy általánosabb célt meg lehet fogalmazni. Abban a legtöbben egyet értenek, hogy a levél kulcsverse az 1,10. Itt van leírva a levél egyik (ha nem a) fő témája: Krisztusban Isten mindent egybefoglal. Mi keresztyének, ennek az egybefoglalásnak tárgyai, eszközei, élvezői vagyunk, ahogy az a levélből kiderül. Vagyis a levél általános célját megfogalmazhatjuk talán úgy, hogy egyfajta (csodálatos) identitás-tudatot akar adni az olvasóknak. Eközben persze több fontos résztémával is foglalkozik, amik problémát jelenthettek egyes gyülekezetekben (zsidó – nem zsidó keresztyének egysége, levegőbeli hatalmasságok (démonok) szerepe és helye (ez a levélben meglepően sokszor előkerül, és Efézus híres is volt az ókorban a különböző varázsló technikák alkalmazásáról, vagyis az efézusi és környékbeli hívők közül sokaknak lehetett ilyen háttere, és a mindennapokban is gyakran találkozhattak ilyen démoni erőkkel), gyülekezet felépítése, szerepe stb.).

A LEVÉL SZERKEZETE

   A levél ugyanazt a szerkezeti felépítést mutatja, mint Pál apostolnak több más levele is: először egyfajta teológiai/elméleti bevezetőt olvashatunk (1-3 fejezetek), majd arról ír, hogy milyen gyakorlati dolgok következnek mindabból, amit eddig leírt (4-6 fejezetek). Hozzá kell azonban tenni, hogy Pál apostol valószínűleg kikérné magának a gyakorlat-elmélet szavakat, hiszen ez a kettő leveleiben, akárcsak az életben, elválaszthatatlan egymástól. Ezért aztán helyesebb talán, ha azt mondjuk, hogy a levél első fele arra koncentrál, hogy Isten mennyire szeret bennünket és szeretetéből mennyi mindent adott nekünk, a második fele meg arra, hogy akkor most nekünk hogyan kell válaszolni erre a szeretetre, hogyan szerethetjük viszont mi is Istent.

FELHASZNÁLT IRODALOM