BEVEZETÉS AZ ESZTER KÖNYVÉHEZ

Furcsa könyv Eszter könyve: Helyenként olyannak tűnik, mintha csak az Ezeregy éjszaka meséiből bukkannának fel szereplői. A könyvben szereplő Púrim- ünnepet nem találjuk meg az Isten által rendelt nagy ünnepek között, mégis az egyik legismertebb és legnagyobb zsidó ünnep. Hiába várjuk, hogy benne Isten nevére, vagy más vallásos kifejezésre akadjunk, az egyetlen számunkra ismerős a „kegyes” kifejezés, a böjtön kívül. Nagyon sokféle értelmezéssel, felfogással találkozhatunk: a zsidó számmisztikát segítségül hívó, a hagyományban élő magyarázattól egészen a Mordokaj ill. Eszter alakjában a Messiás előképét látó magyarázatig elég sokszínű a skála.

HELYE A KÁNONBAN

Eszter könyvéről több kézirat maradt fenn, mint bármelyik más ÓSZ-i könyvről, valamint számos rabbinikus és korai keresztény magyarázat is született róla. A Talmud is megőrizte és a zsidó tudósok is nagy tiszteletben tartják. A könyvről számos korai fordítás keletkezett, amelyek az eredeti szöveggel összevetve problémákat vetnek fel. A LXX-ban szereplő fordítás is a héber szöveghez képest mintegy 100 verssel többet tartalmaz, melyeket az Apokrif iratok között találhatunk meg, mint kiegészítéseket a könyvhöz. Ezek a toldalékok elsősorban azért születtek, mert nehéz volt elfogadni, hogy Eszter könyvének eredeti szövege nem tartalmazza Isten nevét, és nem tesz említést semmilyen hithez kapcsolódó cselekedetről.(Ezért is szerepel a kiegészítések között Eszter ill. Mordokaj imája.)

A zsidó Kánonba a Kr.u. 90-ben tartott jamniai tanácskozáson került be. A ny-i keresztény egyházban, talán éppen azért, mert a latin, kibővített változata vált ismertté, már a kezdetektől szerepelt a kanonikus könyvek között, míg a k-i egyház sokkal nehezebben fogadta el. De mondhatjuk, hogy a 7. sz-tól általánosan elfogadottá vált, mint a Kánon része, bár mindig is voltak olyanok, pl. Luther is, akik nehezen tudták elfogadni ezt a könyvet a Biblia részeként.

Arra, hogy miért nem szerepel a könyvben Isten neve, valamint miért nem említ vallási cselekedeteket, többféle magyarázat is született.

1. Mivel a Púrim- ünnep inkább társadalmi, nemzeti ünnep, nem pedig vallási, ahol a jókedvvé, a vigasságé a főszerep, nem lett volna illő Isten nevét említeni.

2. Sokkal következetesebb az a vélemény, hogy mivel a könyvet Perzsiában, nem sokkal az események után jegyezték le, a szerző nem akart Jahve nevének említésével szembekerülni a perzsa istenhittel.

3. A zsidó hagyomány és még más kommentárok is ezt azzal magyarázzák, hogy Isten elrejtőzött ezekben az eseményekben. Hiszen látszólag minden véletlenszerűen történik: Eszter kiválasztása, Hámán sorsvetése, az összeesküvés leleplezése, Hámán és Mordokaj küzdelmének eseményei stb. Ennyi „véletlen” pedig éppen a gondviselő Isten műve, aki nem mindig mutatja meg magát, talán azok előtt sem, akiket felhasznál munkájában. Vö. Eszt 4, 13-14

A PÚRIM- ÜNNEP

Eszter könyve egyike az öt megillának, azaz tekercsnek, melyek az egyes zsidó ünnepekhez kapcsolódnak (l. még 5Móz 16). Ezek a tekercsek a következők: Salamon éneke – Páska (az egyiptomi kivonulás ünnepe); Ruth – A hetek ünnepe (aratás és a Törvény átadása a Sínai-hegynél); Siralmak – Ab hónap 9. napja (Jeruzsálem eleste Kr.e. 587-ben); Prédikátor könyve – A sátoros ünnep (betakarítás, szüret); Eszter – púrim (a zsidó nép szabadulása)

A púrimot a mai napig világszerte ünneplik a zsidók, amikor is felolvassák az Eszter-tekercset, így Eszter története az egyik legismertebb ÓSZ-i rész. Sőt, ha csupán a megilla, tekercs szó hangzik el, mindenki Eszter könyvére gondol. Az ünnepet böjt előzi meg, de az ünnephez nem tartozik hozzá semmilyen speciális imádság vagy áldozat, és a Talmud több alkohol fogyasztását engedélyezi. Ez az ünnep a jókedv, a mulatság és az ajándékozás alkalma.

A púrim jelentésére és keletkezésére vonatkozóan többféle elképzelés létezik:

1. A kifejezés a héber pura = szőlőprés szóból, az ünnep pedig egy görög „hordónyitó” ünnepből ered.

2. A 2 Makkabeus 15, 36-ban szereplő ünneppel azonos, és a „szőlőprés” Isten haragjára utal, amikor Júdás Makkabeus Kr.e. 161-ben Ádár hónap 13-án Nicanor felett győzelmet aratott. De ennek ellentmond az a tény, hogy nem egyeznek az ünnepek időpontjai, és jellegük is más.

3. Mások perzsa ill. babiloni eredetre próbálták visszavezetni.

4. A purim szó az asszír puru szó többes száma, ami sorsot jelent. Az Eszt 3, 7 is így magyarázza az ünnep eredetét.

TÖRTÉNETISÉG

Vannak, akik kitalált történetnek tartják, mások pedig a pogány mitológiai elemek zsidó változatba való átültetését látják Eszter könyvében. Megint mások szerint historizált bölcsességiratként kell kezelni. Azon kommentárok, amelyek nem zárják ki a könyv történetiségét, egységesek abban, hogy bár a könyvet nem kezelhetjük az eseményeket történetileg pontosan és hűen visszaadó leírásként, a források, a különböző magyarázatok, és a könyv közti esetleges eltérések még nem jelentik azt, hogy egy mitologizált történetről vagy éppen „népmeséről” van szó. A különböző történelmi forrásokkal ( Hérodotosz és Ktésziász följegyzései; Xerxes felirata, amit Persepolisban találtak; Súsán romjainak feltárásakor talált, a palota építésére vonatkozó szöveg; Babilon közelében talált ékírásos tábla, amely egy Marduka nevű embert említ mint Xerxes uralkodása idején magas tisztet betöltő udvari embert; táblák gyűjteménye I. Artaxerxes és II. Dárius idejéből, amelyek zsidó nevek listáját is tartalmazzák.) összevetve Eszter könyvét azokban bizonyítékok is találhatók a könyvben említett eseményekre és személyekre, mindamellett a könyv szövege és a források is többféleképpen értelmezhetők, s természetesen sok kérdés vetődik fel és marad megválaszolatlanul. Ezek a kérdések nagyrészt a könyv szereplőihez kapcsolódnak.

Ahasvérós: Nagy valószínűséggel Xerxésszel azonosítható, aki Kr.e. 486 és 465 között uralkodott. Az a kép, amit Eszter könyve alapján alkothatunk róla, megegyezik azzal, ahogyan Hérodotosz jellemzi őt. De milyen szerepet játszhatott az Eszter- történet ennek a hatalmas uralkodónak az életében? A törvények szerint a perzsa uralkodónak a 7 legelőkelőbb családból kellett feleséget ill. első feleséget választania, aki a királynő is volt. Ennek megfelelt Vasti, aki egy perzsa hadvezér leánya volt. A görög forrásokban a királynő neveként Amestris szerepel, aki sokkal inkább Vastival azonosítható, mint Eszterrel. Ő volt az anyja Artaxerxesnek, Xerxes 3. fiának, aki Kr.e. 465-ben apját követte a trónon. Ekkor találkozhatunk ismét Amestrisszel, aki mint anyakirálynő uralkodott fia mellett, egészen Kr.e. 424-ben bekövetkezett haláláig. Eszterről alig tudunk valamit, hiszen egyetlen forrás sem említi, így nem tudni, hogy ténylegesen királynő volt-e, vagy másodfeleségként mégis kiemelt szerepet töltött be a király mellett. Nagybátyja, Mordokaj kilétére sem lehet pontos választ adni. A korábban jelzett forrás említést tesz egy magasabb tisztséget viselő Marduka nevű emberről. Az nem valószínű, hogy azonos lenne az Ezsd. 2, 2-ben szereplő Mordokajjal, aki Zerubbábellal együtt tért vissza a fogságból, hiszen a Jeruzsálembe való hazatérés 40-50 évvel az Eszter könyvében leírtak előtt történt. Van, aki egy görög nyelvű feljegyzés alapján, amely egy Matakos nevű befolyásos eunuchot említ Xerxes uralkodása idején, elképzelhetőnek tartja, hogy ez az ember lehetett Mordokaj. Ez magyarázatot adna arra, hogy Mordokaj tudomást szerzett a király ellenes összesküvésről, valamint arra is, hogy bejárása volt a palota női részébe is. Ezek természetesen találgatások, sok kérdésre egyszerűen nincs válasz.

A SZERZŐ

Eszter könyvében nem találunk utalást arra, hogy ki a szerzője. De a könyv szerzőjéről bizton állítható, hogy nagyon jól ismerte az akkori birodalmi viszonyokat, szokásokat, törvényeket, a perzsa kifejezéseket, Súsán városát, a királyi palotát stb. Elképzelhető, hogy elsősorban mondanivalójának céljára, és nem az események hű és pontos lejegyzésére koncentrálva komponálta meg kerek, jól kidolgozott művét, és ebből adódik több korábban felvetett pontatlanság. Az a 9, 20-ra alapozott feltevés, hogy Mordokaj jegyezte le a könyvet, nem nagyon támasztható alá. Ahogyan az sem, hogy Eszter lenne a róla elnevezett könyv szerzője, vagy akár Ezsdrás vagy Nehémiás.

A KÖNYV CÉLJA

A szerző célja az volt, hogy bátorításul megörökítse a zsidók csodálatos megmenekülését Xerxes uralkodása idején, valamint biztosítva lássa, hogy az események emlékét megtartják, és a púrim ünnepét nemzedékről nemzedékre megünneplik. Ahogy már említettem, Eszter könyve a zsidó és a keresztény Kánonban egyaránt helyet kapott, és mindkettőben azért, mert a szuverén, gondviselő Isten munkáját, népének tett ígéretének betartását látták megvalósulni a leírt eseményekben.

A KÖNYV SZERKEZETE

AZ ESEMÉNYEK ELŐKÉSZÍTÉSE 1, 1-2, 23

1. A király lakomája, Vastit megfosztják méltóságától 1, 1-22

2. Eszter királyné lesz 2, 1-18

3. Mordokaj leleplezi az összeesküvést 2, 19- 23

HÁMÁN TERVE ÉS A TERV MEGHIÚSULÁSA 3, 1- 7, 10

1. Hámán terve a zsidók kiirtására 3, 1- 15

2. Eszter közben járása és lakomája 4, 1- 5, 8

3. Mordokaj felemelkedése, Hámán bukása 5, 9- 7, 10

A ZSIDÓK SZABADULÁSA 8, 1-9, 32

1. Az új rendelet 8, 1- 17

2. A zsidók bosszút állnak ellenségeiken 9, 1- 15

3. A Púrim- ünnep 9, 16- 32

BEFEJEZÉS 10, 1- 3

FELHASZNÁLT IRODALOM

The Illustrated Bible Dictionary

The International Bible Commentary

New Bible Commentary

The International Critical Commentary – Esther

Handkommentar zum Alten Testament I. 6.

The Expositor’s Bible

Friedrich Weinreb: Az Eszter-tekercs

Hevesi Ödön: Eszter-csillag

A Biblia ismerete kommentársorozat III.