BEVEZETÉS JÚDÁS LEVELÉHEZ

A LEVÉL SZERZŐJE

A szerző magát így nevezi: „Júdás, Jézus Krisztus szolgája, Jakabnak pedig testvére”. A pontosabb azonosításra három lehetőség létezik:

1. Júdás apostolról van szó. Ez azért kétséges, mert a 17. vers alapján a szerző nem tartotta magát apostolnak, holott egy ilyen fontos téma, amelyről írt, indokolttá tette volna, hogy az apostoli tekintélyre hivatkozzon, ha valóban apostol.

2. Krisztus féltestvéréről van szó. Ez azt a kérdést veti fel, hogy akkor miért nevezte magát Krisztus szolgájának. Egy lehetséges válasz az, hogy a Jn 7,5 szerint Jézus testvérei kezdetben nem hittek az Úrban, később látva a Feltámadottat, már igen. Mindemellett Júdás nem tartotta méltónak magát arra, hogy Jézus testvérének nevezze magát. Ezt a lehetőséget támogatja az a tény is, hogy Jakab szintén féltestvére volt az Úrnak (Mt 13,55; Mk 6,3).

3. Júdás az első jeruzsálemi gyülekezet egyik vezetője volt. Őt küldték Antiókhiába Pállal, Barnabással és Szilásszal együtt (ApCsel 15,22). Az egyházban is ismert lehetett. Erre azonban kevés bizonyíték utal.

Egyes bibliamagyarázók azt tartják, hogy a 2. és a 3. egyszerre igaz.

A LEVÉL STÍLUSA

Júdás sok jelképes kifejezést használ. Gyakran ír hármas csoportosításban. Egyes bibliamagyarázók 18 ilyen hármas csoportot vélnek felfedezni a levélben.

A LEVÉL KELETKEZÉSI IDEJE

A levél semmilyen utalást nem ad arra, hogy hol és mikor írták. Az sem derül ki belőle, hogy melyik gyülekezetnek címezték, és kik azok az „istentelenek”, akikről szó van benne. Ha Júdás a jeruzsálemi gyülekezetben szolgált, akkor még Jeruzsálem eleste (Kr.u. 70.) előtt kellett írnia. A Péter II. levelével való kapcsolat (l. később) miatt, ha a péteri levél már közismert volt, amikor Júdás írt, akkor Kr.u. 80-ra tehető a keletkezés ideje. Mindenesetre a legtöbb írásmagyarázó Kr.u.67-80 közé teszi a megírás időpontját.

AZ ELSŐ OLVASÓK

A levél hangvételéből az látszik, hogy az eredeti címzettek Palesztinában élő keresztény zsidók lehettek, akik helyi közösségeket alkottak. Az ószövetségi eseményekre és a Biblián kívüli zsidó irodalomra, ill. hagyományokra való utalások (l. később) azt sejtetik, hogy a címzettek magyarázat nélkül is értették ezeket.

PÉTER 2. LEVELÉVEL VALÓ KAPCSOLAT

Péter 2. levele és Júdás levele különálló művek, de aligha lehet véletlen a megírásuk okának, alapgondolatának és szókészletének hasonlósága. A kérdés megoldására 4 különböző magyarázat létezik:

• A két levél között azon kívül, hogy azonos helyzetben levő olvasókhoz szólnak, semmiféle kapcsolat nincs. Ez a megoldás nem ad kielégítő választ a szóbeli hasonlóságra.

• Mindkét levél egy közös forrás átirata. Ez a megoldás azért elvetendő, mert mindkét szerző képes volt a levelek megírására, s egy harmadik irat feltételezése – amiről ráadásul semmilyen információnk nincs – csak növeli a zűrzavart.

• Péter 2. levele adatokat vett át Júdáséból. Júdás levelének történelmi utalásai részletesebbek, felépítése világosabb. Úgy tűnik, hogy inkább a hosszabb levél alapul a rövidebbre.

• Júdást az indította levele megírására, hogy látta Péterét. Péter előre megírta, hogy hamis tanítók fognak támadni, Júdás pedig már azt állítja, hogy ezek meg is jelentek. Ez a nézet tűnik a legelfogadhatóbbnak. A 17-18. versekben a 2Pt 3,3-ból idéz, ami azt támasztja alá, hogy a péteri levél került Júdás kezébe és nem fordítva.

AZ IHLETETTSÉG KÉRDÉSE

Bár Júdás levele az egyik legrövidebb könyv a Bibliában, tartalma mégis komoly dilemmához vezet. A 14. v.-ben az Énókra tett utalás szó szerinti idézet az apokrif Énók könyvéből. A 6. v.-ben közölt információ is valószínűleg onnan származik. A 9. v. hivatkozása Mihály és az ördög vitájára, megjelenik a Mózes mennybemenetele c. iratban is. Mindkét mű I. sz.-i zsidó szerzők munkája, akik valószínűleg saját szektájuk vagy pártjuk részint ÓSZ-ellenes tanítását akarták terjeszteni. Ez megkérdőjelezi a levél ihletettségét, ill. felveti a kérdést, hogy ha mégis ihletett, akkor ez által az apokrif iratok is tekintélyt nyernek-e? Egyáltalán mi szükség volt arra, hogy Júdás idézzen e kétes iratokból? A problémával kapcsolatos véleményeket összefoglaljuk néhány pontban:

• Júdás nem feltétlenül idézett a fent említett könyvekből, lehet, hogy közvetlenül Istentől kapott kijelentést írt le.

• Ha valóban ezekből az iratokból idézett, akkor sem a könyvek hitelességét, hanem csupán az idézet prófécia ill. történet igazságát támasztja alá. Ez utóbbiak ismertek lehettek már a zsidó hagyományokból az apokrif könyvekbe való bekerülésük előtt is.

• Némely apokrif könyv az ősegyházban is nagyra becsült és hasznosnak tekintett olvasmány volt, még akkor is, ha fenntartásokkal olvasták. Ha a fent említett művek a levél címzettei számára valamiféle tekintélyt képviseltek, Júdás hivatkozhatott rájuk anélkül, hogy ő maga bármit is vélekedett volna a megbízhatóságukról ill. ihletettségükről. Így cselekedett pl. Pál apostol is Athénban, amikor Aratusz görög költőt idézte azért, hogy mondanivalójának lényegét hangsúlyozza, és hallgatósága számára is érthetővé tegye, azzal, hogy ismerős és elfogadható példát hozott fel (Csel 17,28.):

VÁZLAT

1. Üdvözlet (1-2.)

2. Figyelmeztetés a hamis tanítók jelenlétére (3-4.)

3. Figyelmeztetés a hitehagyás veszélyeire (5-16.)

1. Hitszegők múltbeli példái (5-7.)

1. Egyiptom (5.)

2. Angyalok (6.)

3. Sodoma és Gomora (7.)

1. Hitszegők jelenlegi tettei (8-16.)

1. A tekintély elutasítása (8-10.)

2. Tévelygő életvitel (11.)

3. Hamis vezetés (12-13.)

4. Önmaguknak való tetszelgés (14-16.)

1. Tanácsok (17-23.)

1. Az apostolok tanításaira való emlékezés (17-19.)

2. Önmaguk táplálása (20-21.)

3. Irgalmasság másokkal (22-23.)

1. Győzelem a hitehagyás felett (24-25.)

FELHASZNÁLT IRODALOM

Walwoord – Zuck	A Biblia ismerete kommentársorozat VIII.
Merril C. Tenney	Újszövetségi bevezető