BEVEZETÉS A JELENÉSEK KÖNYVÉHEZ

A KÖNYV SZERZŐJE

A szerző könyvében több helyen is megnevezi magát: “…szolgájának, Jánosnak” (1,1); “János, az Ázsiában levő…” (1,4); “Én, János, testvéretek és társatok Jézussal…” (1,9); l. még 22,8. Az ókeresztény hagyomány kezdettől fogva a szerzőt János apostollal, a tizenkét tanítvány egyikével azonosította. A II. századtól kezdve voltak olyanok, akik megkérdőjelezték vagy tagadták János apostol szerzőségét, és ez a nézet napjainkban is megtalálható. A János szerzőségét tagadók egyik legfőbb érve, hogy a Jelenések könyvének görög nyelve viszonylag szegényes és hibás az evangéliuméhoz viszonyítva. Az viszont tagadhatatlan, hogy nagyon sok párhuzam figyelhető meg a Jelenések könyve és a János evangéliuma között, ha a képeket, fogalmakat, teológiai gondolatokat vizsgáljuk (pl. a megölt és megdicsőült Bárány, az áldozat, a testté lett Ige, a Bárány menyegzője).

A KÖNYV CÍMZETTEI ÉS A KELETKEZÉS KÖRÜLMÉNYEI

A Jelenések könyve “Istennek kinyilatkoztatása”, melyet szolgájának, Jánosnak adott. János mellett a könyv elsődleges címzettei az Ázsia provinciában lévő hét gyülekezet, amelyek mindegyike még egy névre szóló, rövid levelet is kap. János jól ismerte ezeket a gyülekezeteket, pásztorolta őket. Nem tudjuk, miért éppen ennek a hét gyülekezetnek kellett leveleket küldenie, hiszen ebben a térségben több másik gyülekezet is létezett. Ezek a gyülekezetek már hosszabb ideje fennálltak, elég jelentős fejlődésen mentek át, ui. üldöztetést szenvedtek el (vagy az várt rájuk), ellenséges légkörben, különböző nehézségek, csapások közepette kellett Jézus Krisztus gyülekezeteiként megmaradniuk. A könyv bátorításként, és egyben figyelmeztetésként is íródott a számukra. A Római birodalom és a keresztény egyház között egyre inkább nőtt a feszültség,

nyilvánvalóvá vált, hogy az egyház nem köthet kompromisszumot a császárkultuszt hirdető birodalommal. Nem véletlen tehát, hogy az egyház ellenségének leírásánál a római állam szolgált modellként, l. pl. 13,7; 16-17; 17,6-9.

A könyv keletkezésének helyét és idejét illetően két elméletet említek. Az egyik Néró uralkodásának idejére teszi, a Róma leégése utáni keresztényüldözés időszakára. Ha a könyv megírását korábbi időszakra teszik, könnyebben magyarázhatók a könyv kapcsán felmerülő nyelvezeti, stílusbeli problémák. Másrészt a 13,18-ban szereplő 666 egyenlő a Neron Kesar héber betűinek számszerű összegével, és így az ebben a fejezetben megjelenő személyt Néróval azonosítják. A másik, általánosabban elfogadott, elmélet a könyv keletkezését Domitianus császár uralkodásának (Kr.u. 81-96) idejére, Kr.u. 95 körülre teszi. Erre található utalás Irenaeus feljegyzésében is. Domitianus idején nem volt általános a keresztényüldözés, de a keresztények szüntelen szembe kerültek a császárt istenként tisztelő felfogással és kultusszal. A hite miatt került János is száműzetésbe Pathmos szigetére (Efezustól kb. 150 km-re elhelyezkedő kopár, kicsiny sziget ), ahol mintegy másfél évet töltött el a közel 100 éves apostol. Itt kapta látomásait és megbízatását mindazok leírására, amelyek nemcsak a hét gyülekezet, hanem nyilván a szenvedő János vigasztalására, bátorítására is szolgáltak. Innen tért vissza Domitianus halála után Efezusba.

A KÖNYV MŰFAJA

A Jelenések könyvének – mint minden más bibliai könyvnek – értelmezésénél döntő fontosságú a műfaj kérdése. Nehézséget az okoz, hogy a Jelenések könyve nem sorolható be egyetlen egy műfajba, hanem egyszerre több műfaj is megtalálható benne.

• Levél l. 1,4; 22,21

• Prófécia l. 1,3, 22,18

• Dráma ld. az egyes részek szereplői, színhelyváltozásai, cselekménye

• Apokaliptika: apokalüpszisz = a fátyol fellebbentése valamiről

Az apokaliptika három évszázadig, Kr.e. II. sz-tól a Kr.u. I. sz. végéig virágzó műfaj. A zsidó és keresztény irodalom mellett megtalálható a pogány irodalomban is. A Bibliában ide tartozik Dániel vagy Ezékiel könyve. Ez utóbbiak keletkezésekor, ahogy Jelenések idején is, Isten népének helyzetére a kiszolgáltatottság, a reményvesztettség, az elnyomatottság volt a jellemző. A Jelenések könyve rendkívül szoros kapcsolatban áll az Ószövetséggel, azon belül a prófétai iratokkal. A Jelenések 405 versből áll, ezekben 348 ószövetségi idézet vagy utalás található, ebből 235 valamelyik prófétai iratból származik. (Ezeket az utalásokat nem fogom idézni, figyeljétek a Bibliátok lábjegyzeteit!) Ugyanakkor különbségek is találhatók a zsidó apokaliptikához viszonyítva: a zsidó iratok úgy írnak a jelent és a jövőt illetően, hogy a jelen a Sátán uralma alatt áll, és Isten a jövőben lesz Úr. A Jelenések szerint pedig Isten uralma már létezik a jelenben, a jövőben csupán kiteljesedik, kiárad a földre. A szimbólumok nagy része ószövetségi eredetű, de a Jelenésekben már újszövetségi értelmezésben szerepelnek, pl. a megöletett Bárány.

Nagyon fontos, hogy az egyes képek, látomások sorrendje nem jelent időbeli sorrendet. Lehet, hogy a könyvben később említett események korábban következnek be ill. ez a tény feloldja az idő logikájának ellentmondó sorrendet.

“A Jelenések könyve prófétai üzenetet közvetítő levél. Ez az üzenet segíti a keresztényeket, hogy megértsék az Istenről szóló igazságokat, azt az időt, amelyben élnek, és azt, hogyan kell viszonyulniuk helyzetükhöz, amely győztesként jelöli meg őket. Levél, amelynek speciális hallgatósága van, és amelynek tartalma egy apokaliptikus drámában bontakozik ki, melyet hangosan olvasnak fel. János ugyanis nemcsak a hallgatóság értelmét akarta megérinteni, hanem képzeletét, érzelmeit, ítélőképességüket is.”

Más műfaji, szerkezeti érdekességek:

• a hetes szám: 7= 3+4 A hetes szám a teljességet jelenti, ahol a 3-as Istenre, a 4-es pedig a teremtettségre utal. A könyvben nagyon sokszor előfordul: hét lélek, hét pecsét, hét angyal, hét trombita, hét mennydörgés, hét aranypohár…

• 7 “boldogmondás”: 1,3, 14,13, 16,15; 19,9; 20,6; 22,7; 22,14

• A pecsétek, a trombiták és a poharak közti kapcsolat:

Pecsétek

1 2 3 4 5 6 7

½ Trombiták

1 2 3 4 5 6 7

½ Poharak

1 2 3 4 5 6 7

ÉRTELMEZÉSEK A KÖNYVVEL KAPCSOLATBAN

A könyvvel kapcsolatos vitákat az egyes leírt események bekövetkeztére, 1000 éves uralomra, az Antikrisztus személyére, a feltámadás milyenségére és sorrendjére, Izráel szerepére vonatkozó kérdések váltották és váltják ki.

A könyv történelmi megközelítéséből négy fő elmélet született:

Preterista: A Jelenések könyve csupán keletkezése korának eseményeire utal, szimbólumainak, a leírt eseményeknek nincs köze a jövőhöz. Az eljövendő ítélet az író korának visszáságainak, bűneinek ítélete.

Idealista: A könyv a jó és a rossz, a kereszténység és a pogányság örök küzdelmének szimbolikus leírása. Ezért a szimbólumok, a leírt események egyetlen múlt-, vagy jövőbeli eseménnyel sem azonosíthatók. Eszerint az utolsó ítélet nem egy végső, minden és mindenki előtt nyilvánvaló esemény, hanem minden jelentős erkölcsi döntés idején bekövetkező megítélés.

Történeti: A Jelenések könyve az egész egyháztörténelmet felvázolja Pünkösdtől egészen Krisztus visszajöveteléig. A kereszténység egyes eseményeit így a könyv egy-egy szimbolikus eseményével azonosítják, pl. pecsétek a római birodalom felbomlása. Azonban nincs egységes vélemény azt illetően, hogy melyik szimbólum melyik történelmi eseménynek felel meg, vagy melyik bekövetkeztét vetíti előre.

Futurista: Az 1-3. fejezet a könyv megírásának idejére vonatkozik, vagy a hét gyülekezet az egyháztörténet egy-egy szakaszát jelölik az apostoli kor és Krisztus visszajövetele közötti időszakban. A 4. fejezettől leírtakat azonban a Krisztus visszajövetelét közvetlenül megelőző “nagy nyomorúság” időszakára teszi, ami 3,5-7 évnyire becsülhető.

Ha a Jelenéseket inkább eszkatológiai szempontból vizsgáljuk, a következő főbb irányzatokkal találkozunk:

Történelmi premillenniumista nézet: Az apostoli kort követően elterjedt nézet, amelyről pl. Euzébiusz, Iréneusz írásaiban is olvashatunk. (De már ekkor is voltak olyanok, akik az 1000 éves uralmat átvitt értelemben vallották, míg mások elég szélsőséges nézeteket vallottak arról, hogy milyen fantasztikus és örömteli lesz ez a királyság, itt a földön. )Az amilleniumi nézettel megegyezően azt vallja, hogy a világ rossz, az Egyház elsődleges feladata a megváltás örömüzenetének hirdetése, és a keresztényeknek állandó várakozásban kell élniük, mikor is Krisztus személyesen visszajön. A királyság teljességgel csak a Király megjelenésével fog bekövetkezni. E nézet szerint nagyon sok mindennek be kell következnie mielőtt Krisztus visszajön: az evangélium hirdetése a népeknek, a nagy nyomorúság, a nagy hitehagyás vagy lázadás és az Antikrisztus személyes megjelenése. Krisztus visszatérése hirtelen és mindent meghatározóan, nyilvánosan és nagy dicsőségben történik meg. Helyreállítja népét, és felmutatja azt a világnak feltámasztott és átalakított valóságában. Aztán Krisztus és a szentjei leszállnak a földre, az Antikrisztus uralma pedig véget ér. Vagy ekkor, vagy valamivel ezelőtt a zsidók nagy része megtér és elfogadja Jézust a Messiásnak. Ezek után valósul meg az 1000 éves uralom, ahol is Krisztus a népével együtt fog uralkodni a földön, ahol is a gonosz uralma jelentősen korlátozva lesz és a hitetlen népeket vasvesszővel fogja kormányozni. A föld termékeny és gazdag lesz, ez a szociális, politikai, gazdasági igazságosság, a béke és a fejlődés időszaka lesz.

Millennium ellenes nézet: Augusztinusz eleinte azt vallotta, hogy átvitt értelemben kell érteni Krisztus 1000 éves uralmát, de később megváltozott nézete, és azt vallotta, hogy ez az uralom az Egyház időszakára, vagyis Krisztus első és második eljövetele közötti időszakra esik. (Vagyis az 1000 éves uralom földi és spirituális megvalósulását egyaránt tagadja.) A Sátán megkötözése a Mk. 3:27 szavait töltik be, a szenteknek adatott ítélet annak felel meg, hogy Jézus az oldás és a kötés hatalmát adta az övéinek, míg az első feltámadás a keresztség általi újjászületést jelenti. Ezt a nézetet vallotta a reformátorok nagy része is. Krisztus uralma mennybemenetelével és a Szentlélek kitöltetésével kezdődött, és mindenkori valóság Isten embereinek értelmében és szívében. Krisztus 1000 éves birodalmát szimbolikusan, egy hosszú uralkodás leírásaként kell érteni, tehát ők nem várják az 1000 uralkodás konkrét, politikai formában való megjelenését. A Sátán már most meg van kötözve, és az Evangélium ereje, valamint Krisztus lelki uralma akadályozza a munkáját. Az első feltámadás alatt az újjászületést értik. Az Izráelre vonatkozó Ószövetségi próféciák nagy része már szó szerint beteljesült a történelem során, vagy lelki értelemben az újszövetségi egyház korában. Maga az Egyház a “szent nép” és “Isten Izráele”, ezért Istennek nincs külön terve Izráelre vonatkozóan mint külön, más népektől elkülönített népre. Amikor az emberiség teljesen elfordul Istentől, és egyáltalán nem fogadja be az evangéliumot, a világ megérett az Antikrisztus megjelenésére. A második visszajövetelt egyedi eseménynek tartják, amit a hívők, és nem hívők feltámadása követ. Ezután Krisztus a fehér trónon ülve megítéli a világot és bejelenti az új földet és új eget.

Posztmillenniumista nézet: A puritanizmus kora nagy ébredést hozott Nagy-Britanniában és annak gyarmatain és a prófétai értelmezés népszerűségét növelte, és létrehozta a modern missziós mozgalmakat is. Isten királysága folyamatosan növekszik az evangélium hirdetése és a Szentlélek üdvözítő munkája által az egyének szívében. Egyre többen fogadják el Krisztust, mind a zsidók, mid a pogányok közül, a nemzetek és az egyes emberek magukévá teszik a keresztény értékeket és irányvonalakat. Ez nem jelenti a bűn megszűnését, vagy azt, hogy mindenki megtér, de ezáltal az emberiség szociális, morális, gazdasági politikai, kulturális élete jelentősen javul. A föld készleteit sokkal egyenlőbben fogják elosztani és igazságosan bánnak mindenkivel. Krisztus visszajövetele ennek az igazság és béke által jellemzett korszaknak, amit általánosan millenniumnak hívnak, a lezárulásakor következik be.

Diszpenzácionalista (korszakos) nézet: A XIX. században a racionalizmus térhódításával csökkent a természetfölöttibe, és ennek következményeként Krisztus személyes visszajövetelébe vetett hit is. A puritánok az evangélium győzelmes terjedésébe vetett hite az emberiség megállíthatatlan előrehaladásába vetett hitté alakult át. Főként az angol-szász világban voltak olyanok, akik az alapokhoz akartak visszatérni, akik komolyan vették a Bibliát és Jézus visszajövetelét. Számos vitát, konferenciát szerveztek ebben a témában. E mozgalom egyik legbefolyásosabb alakja J. N. Darby, anglikán lelkész volt. Ő fogalmazta meg a diszpenzácionalizmusként ismert új nézetrendszert. Általa terjedt el és vált nagyon népszerűvé Észak-Amerikában az evangéliumi hívők között; népszerűsítéséhez a híres Scofield Reference Bible is hozzájárult. A premilleniumistákkal együtt vallja, hogy Krisztus visszatérése után 1000 évig fog uralkodni a földön. Izráelt és az Egyházat teljesen elkülönítve kezeli, Istennek két különböző célja valósul meg az idők során: az egyik a földre vonatkozik földi emberekkel és földi dolgokkal, ez a judaizmus; a másik a mennyre irányul mennyei emberekkel és dolgokkal, ez a kereszténység.

Az említett Scofield Reference Bible hét különböző történelmi korszakot különít el:

1. Ártatlanság (1 Móz. 1-3: az Édenben)

2. Lelkiismeret (1 Móz. 3-7: a bűnbeeséstől az Özönvízig)

3. Emberi kormányzás (1 Móz. 8-11: az Özönvíztől Ábrahámig)

4. Ígéret (Ábrahámtól Mózesig)

5. A Törvény (Mózestól Krisztusig)

6. Az Evangélium (Krisztus első eljövetelétől a visszajöveteléig)

7. A Királyság (Krisztus 1000 éves uralma visszajövetele után

diszpenzáció = egy korszak, ami alatt az emberek megpróbáltatnak, hogy mennyire engedelmeskednek Isten akaratának. Minden korszakban Isten másként jelenti ki akaratát, de mindegyik a megváltásnak ugyanarról az útjáról szól, Isten kegyelméről, amely Jézus Krisztusban jelenik meg. Jézus első eljövetelekor a zsidóknak kínálta fel Isten királyságát, de miután ők azt nem fogadták be, a pogányok felé fordult.

Jézus második eljövetele 2 szakaszban valósul meg: Először az övéiért jön, ami hirtelen és titokban fog bekövetkezni (elragadtatás). Ezt követi a zsidók visszatérése Palesztinába és egy 7 éves időszak a földön (Dán. 9,24-27) Ekkor azok által hirdettetik az evangélium, akik a Gyülekezet elragadtatásakor térnek meg (főként zsidók). Ez lesz a nagy üldöztetés időszaka, amikor a népek Izráel elpusztítására szövetkeznek, az Antikrisztus Isten embereire támad, és egyidejűleg egy hatalmas sereget toboroz az Armagedoni csatára készülve. Ezután tér vissza Jézus dicsőségben és mindenki előtt nyilvánvalóan az Egyházával együtt, hogy elpusztítsa ellenségeit (Armagedoni csata), és felállítsa trónját Jeruzsálemben. Krisztus 1000 éves uralma beteljesíti az ószövetségi próféciákat; soha nem látott arany korszak köszönt be a földön. A föld teljes lesz Isten ismeretével. Jeruzsálemben minden nép imádni és dicsőíteni fogja Istent.

A KÖNYV FELOSZTÁSA

I. Bevezetés: köszöntés, megbízás 1,1-1,20

II. Levél a 7 gyülekezethez 2,1-3,22

1. Levél az efezusi gyülekezethez 2,1-7

2. Levél a szmirnai gyülekezethez 2,8-11

3. Levél a pergamoni gyülekezethez 2,12-17

4. Levél a thiatirai gyülekezethez 2,18-29

5. Levél a szárdiszi gyülekezethez 3,1-6

6. Levél a filadelfiai gyülekezethez 3,7-13

7. Levél a laodiceai gyülekezethez 3,14-22

III. A teremtő, szent Isten és a Bárány imádása 4,1-5,14

1. A hét pecsét 6,1-7,17

V. A hét trombitaszó 8,1-11,19

1. Az 1-4. trombitaszó 8,7-13

2. Az 5. trombitaszó, az 1. jaj 9,1-12

3. A 6. trombitaszó, a 2. jaj 9,13-21

4. A nyitott könyv, a 7 mennydörgés 10,1-11

5. A templom felmérése, Isten két tanúja 11,1-14

6. A 7. trombitaszó 11,15-19

VI. A kozmikus harc 12,1-15,4

1. A napba öltözött asszony és a sárkány 12,1-18

2. A fenevad 13,1-10

3. A másik fenevad 13,11-18

4. A Bárány és a 144000 a Sion-hegyén 14,1-5

5. Három angyal ítéletet hirdet 14,6-13

6. Az Emberfia ítélete 14,14-20

VII. A hét angyal és a hét pohár 15,5-16,21

VIII. A mindenható Isten diadala 17,1-20,15

1. A nagy parázna és a fenevad, Babilon bukása 17,1-18,24

2. A Bárány menyegzője 19,1-10

3. Krisztus és seregei 19,11-16

4. A két fenevad és a hamis próféta veresége 19,17-21

5. Krisztus 1000 éves uralma, az 1. feltámadás 20,1-6

6. A Sátán végső veresége 20,7-10

7. A halottak feltámadása, a 2. halál 20,11-15

IX. Új ég és új föld 21,1-22,5

1. Új ég és új föld 21,1-8

2. Az új Jeruzsálem 21,9-27

3. Az élet vizének folyója és az élet fája 22,1-5

X. Epilógus: “Az idő közel van…” 22,6-21

ÚJSZÖVETSÉGI SZAVAK A MEGVÁLTÁSRA