BEVEZETÉS A KOLOSSÉBELIEKHEZ ÍRT LEVÉLHEZ

SZERZŐ

Bár néhányan már korábban is megkérdőjelezték a páli szerzőséget, a XX. századig a tudósok döntő többsége Pált tartotta a szerzőnek. A két világháború között kezdett felerősödni azoknak a hangja, akik kételkedtek a páli szerzőségben, manapság pedig már a kutatók egy jelentős része (de talán nem annyian, mint az Efézusi levél esetében) úgy gondolja, hogy nem Pál, hanem Pálnak egy követője írhatta a levelet. Nem arról van szó, mintha új bizonyítékok kerültek volna elő a XX. században, vagy olyan dolgokat fedeztek volna fel a levélben amit azelőtt nem vettek észre, hanem inkább arról, hogy a Pál szerzősége ellen szóló érveket, bár azokat korábban is ismerték, egyre meggyőzőbbnek látta a tudományos világ, nyilván a „közhangulat” egyre szkeptikusabbá válásával párhuzamosan. Ugyanakkor szép számmal vannak olyanok, akik Pált tartják a szerzőnek. A pro és kontra érveket három csoportba lehet rendezni: stílus, teológia, Efézusi levéllel való kapcsolat.

STÍLUS

Sokan rámutatnak, hogy a hapax legomenon (a Bibliában csak itt és sehol máshol elő nem forduló szó) száma ebben a bibliai könyvben az egyik legmagasabb, és hogy a levél nyelvezete mintha némileg csiszoltabb és bonyolultabb lenne ahhoz képest, mint amit Páltól megszoktunk. Azonban, mint ahogy az lenni szokott, a stiláris eltéréseket elég könnyű megmagyarázni. A másik párt rámutat a sok hasonlóságra és közös szóanyagra az egyéb páli levelekkel. A csak itt használt szavak nagy részét a szerző azzal az új típusú eretnekséggel kapcsolatban használja, ami ellen a levél íródott. Vagyis egy új problémáról van szó, ami nyilván sok új szó használatát is megkövetelheti. A másik része pedig olyan részekben fordul elő, melyekben a szerző valószínűleg valamilyen régebbi himnuszt idéz, vagy legalábbis felhasznál. Ezeknek a régebbi anyagoknak a felhasználása részben magyarázatot nyújt a csiszoltabb nyelvezetre is. És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy ha Pál a szerző, akkor ezt a levelet meglehetősen későn írhatta (talán a római fogságból), amikorra a görögje nyilván már (még)jobb volt, mint mikor mondjuk a Galáciabeliekhez szóló levelét írta.

TEOLÓGIA

Két furcsaságra szoktak rámutatni: fontos páli fogalmak hiányoznak, jelen vannak olyan fogalmak, amik Pálra nem jellemzőek. Nem találkozunk a levélben olyan páli fogalmakkal, mint megigazulás, törvény, megváltás, igazságosság. De ezzel kapcsolatban ugyanaz mondható, mint a stílussal kapcsolatban: más-más helyzet más-más tanítást kíván. A legtöbb páli levél esetében olyan fogalmakat lehetne felsorolni, melyek Pál egyéb leveleiben fontos szerepet kapnak, de mivel a levél címzettjeinek helyzetéhez nem kapcsolódik, ezért az adott levélben nem találkozunk velük.

A levélben egyedülálló hangsúlyt kap Krisztus személyének kozmikus jelentősége (1,16-19; 2,9-10) és az Ő fősége a gyülekezettel, az Ő testével kapcsolatban (1,18; 2,19). A legközelebbi párhuzamok az Efézusi levélben találhatóak, de mivel ennek szerzőségét is sokan elvitatják Páltól, ezért ez itt nem perdöntő érv. Való igaz, hogy ezekkel a gondolatokkal ilyen formában nem találkozhatunk a mindenki által pálinak tartott levelekben, de azt nem állíthatjuk, hogy nincs meg az előzményük ezekben a levelekben. Kevésbé „kifejlett” formában bár, de találkozhatunk ezekkel a gondolatokkal, vagy ezek előzményével Pálnál (pl. I.Kor.8,6; 12,1-31; Fil.2,10; Róm.12,4-5; stb.). Márpedig ha ez így van, akkor miért nem képzelhető el az, hogy egyrészt az apostol az idő előrehaladtával egyre nagyobb kijelentést kapott, egyre jobban bele látott Isten tervébe és ez a fejlődés a levelein is meglátszik, másrészt pedig a speciális helyzet miatt teológiájának olyan részleteit dolgozza ki ebben a levélben, melyeknek hangsúlyozása a többi levele esetében nem volt annyira fontos.

KAPCSOLAT AZ EFÉZUSIAKHOZ ÍRT LEVÉLLEL

A két levél annyira hasonlít egymásra, hogy több kutató azt mondja, egy ember nem ír két ennyire hasonló levelet, legalább az egyiket egy Pál-imitátornak kellett írnia. Ez az érv azonban meglehetősen szubjektív. Miért ne lehetne, hogy a két levelet nagyjából egy időben, esetleg közvetlenül egymás után írta az apostol úgy, hogy a kolossébelieknek több közös vonása is volt az Efézusban és környékén élő hívőkkel (hasonlóságok oka), de ugyanakkor volt egy sajátos problémájuk is (eltérések oka). Más tudósok mind a két levelet „deutero-pálinak” tartják. Szerintük az író a Filemonnak írt levelet vette mintául és arról koppintotta le Pál stílusát.[1] Ezzel szemben három érvet szoktak felhozni: 1. az elmélet tömény spekuláció minden alap nélkül; 2. ha én Pál stílusát akarnám utánozni, akkor nem a Filemonnak írt levelet választanám mintául, ami enyhén szólva nem tartozik Pál legjelentősebb írásai közé (erre persze lehet azt mondani, hogy biztos csak az volt kéznél); 3. elég valószínűtlen az a folyamat, hogy valaki lekoppintja Pál stílusát a Filemonról, de azért változtat rajta néhány ponton (olykor olyan merészen, ami nem jellemző a stílus-koppintókra) és így megírja mondjuk a Kolossét, majd hasonló módon tovább változtat valamennyit a stíluson és így megírja az Efézust. Na persze lehet azt mondani, hogy két koppintóról van szó és az egyik koppintó elég szerencsétlen módon a másik koppintó művéről koppintott, de ez már annyi hajmeresztő minden alap nélküli feltételezést tartalmaz, hogy tudtunkkal komoly ember még nem mert ezzel az elmélettel előállni.

DATÁLÁS

Akik nem fogadják el Pál szerzőségét, azok meglehetősen nehéz helyzetben vannak, mikor a levél megírásának időpontját próbálják meghatározni, mivel elsősorban csak olyan feltételezésekből indulhatnak ki, hogy az eretnekség, ami ellen a levél íródott, körülbelül az egyháztörténet melyik pontján jelenhetett meg. A legelterjedtebb dátum közöttük 80, vagy annak környéke. Ha Pál a szerző, akkor a levélből világos, hogy valamelyik fogsága alatt írta. Mind a három nagy fogsága mellett, ill. ellen szólnak érvek, melyeket itt helyhiány miatt most nem ismertetünk. A lehetséges időpontokhoz lásd az Efézusi levélhez írt bevezetést.

A LEVÉL MEGÍRÁSÁNAK OKA

A kolosséi gyülekezet nem Pál igehirdetése nyomán keletkezett (2,1), hanem Epafrász volt az, aki először hirdette nekik az igét (1,7). Bár ez csak egy feltételezés, de könnyen lehet, hogy Epafrászt Pál küldte Kolosséba evangélizálni, és ha ez így volt, akkor Pál közvetve a saját „gyermekének” tekinthette ezt a gyülekezetet. Akárhogy is volt, Pálhoz eljutott a híre, hogy a kolosséi gyülekezetet tévtanítók veszélyeztetik. Nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy milyen volt ez a tévtanítás (mindig ez a helyzet, ha a tévtanítás iratai nincsenek a kezünkben, csupán a tévtanításra adott válasz), de bizonyos elemeit elég jól meghatározhatjuk. Mivel Pál nagy hangsúlyt fektet Krisztus személyére, ezért valószínű, hogy a tévtanítók épp ellenkezőleg, sekélyes krisztológiát taníthattak. Úgy tűnik, hogy szerintük Krisztus műve, Krisztus művének elfogadása csak a kezdet, ahhoz, hogy valaki eljusson a „teljességre”, speciális (nyilván általuk felállított) szabályoknak kell engedelmeskednie és speciális gyakorlatokat/szertartásokat végrehajtania. Krisztust valószínűleg Isten egy teremtményének gondolhatták, és ennél fogva Istennél kisebbnek (ezzel szemben Pál szerint Krisztus Istennel egyenlő és teremtő – 1,15-16).

A „bölcsesség és ismeret” nagy szerepet játszhatott a hamis tanítók tanításában (Pál szerint mindez Krisztusban található, 2,3). Hogy egész pontosan mit kell ezalatt érteni, azt nem tudjuk, valószínűleg valamilyen hellenista (misztérium?) tanításról van szó. Ehhez a különleges bölcsességhez részben aszketikus gyakorlatokon keresztül lehetett eljutni (2,23), részben a „világ elemein” (2,8.20.) keresztül. Hogy mit jelent a „világ elemei” kifejezés, arról vita folyik: vagy alsóbbrendű szellemekről van szó (spiritizmus egy válfaja), vagy valami alapvető tanításról (az utóbbit elfogadók között pedig arról folyik vita, hogy milyen tanításról van szó: a törvényhez való valamiféle ragaszkodásról, aszketizmusról, stb.). Az bizonyos, hogy a tanításnak voltak zsidó elemei is (2,11.16.; 3,11).

A hamis tanítás sok eddig felvetett aspektusát jól összefoglalja a 2,18-19. vers. Tehát összefoglalva megállapíthatjuk, hogy ez az új tanítás valamilyen szinkretista tan lehetett, ami egyaránt magába olvasztott hellenista görög, hellenista keleti és zsidó elemeket[2]. Az ilyen hellenista tanrendszerek felbukkanása nem volt ritka az ókornak ebben az időszakában.

FELHASZNÁLT IRODALOM

[1] Valóban, ennek a levélnek a stílusa is erősen hasonlít a két szóban forgó levél stílusára. A páli szerzőség hívei úgy is gondolják, hogy ez a három levél nagyjából egy időben íródott.