BEVEZETÉS LUKÁCS EVANGÉLIUMÁHOZ
„A leggyönyörűbb könyv, amely létezik” – így értékelte Ernest Renan, francia szkeptikus bibliakritikus Lukács evangéliumát. „Az érzékeny hívő, aki ez ihletett evangélista mesterművét olvassa, akarja-e ezeket a szavakat megcáfolni” – írja William Mc Donald, a magyar fordításban is megjelent Újszövetségi Kommentár ismert írója Lukács evangéliumához írt bevezető szavaiban.
Lukács az egyetlen nem zsidó író, akit Isten kiválasztott, hogy írása belekerüljön a Szentírásba. Ez az írás nagyon szívhez szóló a görög-római kultúrán felnevelkedett nyugati ember számára. Kifejti, hogy Urunk minden embert – nem csak a zsidókat – szeret és felajánlja nekik az üdvösséget. Különös érdeklődést tanúsít az egyének, még a szegények iránt is.
A SZERZŐRŐL
Maga az írás nem tartalmaz utalást a szerzőre vonatkozólag. Azonban már a 2. század első felében Lukácsot tartották a keresztyének e könyv szerzőjének. Lukács szerzőségét még a következők támasztják alá:
Az evangélium szerzője Pál apostolhoz állhatott közel, ez az írás gondolatmenetéből világos. Lukács Pál kísérője volt missziói útján.
Az egészségügyi meghatározások és gyógymódok leírása arra utal, hogy a szerző tudományosan is jártas volt az egészségügyben. Lukács orvos volt.
Nem zsidó (pogány) személynek (Teofilus) ajánlotta írását és nem sokat hivatkozik a zsidó vallási törvényekre és szertartásokra (áldozatokra). Az Úr Jézus váltsághalálát sem áldozatként írja le. (Lukács nem volt zsidó származású)
Az evangélium az Úr Jézus váltságművét a Benne hívő zsidókból és nem zsidókból álló gyülekezet történetének a kezdeteként értelmezi. Az apostolok cselekedeteiről írt könyv, amely a keresztyén gyülekezet kezdeti történetét (korai egyháztörténet) írja le, egyértelműen utal arra, hogy szerzője azonos Lukács evangéliumának szerzőjével és ebben a könyvben a szerző elbeszélésben sokszor a “mi” alanyt használja, ami azt jelenti, hogy a leírt eseményeket Pállal együtt ő is átélte. Pál leveleiből pedig nyilvánvaló, hogy Lukács Pál kísérője volt utazásának egy-egy szakaszán.
Lukács antiókhiai származású keresztyén volt. Kol. 4,10-11-ben Pál megírja, hogy munkatársai közül egyedül Arisztarkhosz, Márk és Jusztusz voltak zsidók. Utána megemlíti Epafrászt, Lukácsot, a szeretett orvost és Démászt azok közül, akik vele voltak, de nyilván nem voltak zsidók. (Kol. 4,12 és 14). Egy történetíró gondosságával járt utána mindennek a szemtanúktól érdeklődve. Pál leveleiben háromszor említi munkatársként Lukácsot (Kol. 4,14; 2Tim. 4,11; Filemon 24). A Csel. leírásaiban Lukács a következő helyeken írja le az átélt eseményeket többes szám első személyben: 16,10; 20,5-6; 21,15; 27,1; 28,16. Ezekből kitűnik, hogy személyesen jelen volt Pál kíséretében.
Lukács információit közvetlen szemtanúktól szerezte: „amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének”. Ismerhette Máté és Márk írásait. Az antiókhiai gyülekezetben sok mindent hallhatott Manaéntől, aki Heródes negyedes fejedelem játszótársa volt, valószínűleg pünkösdkor élő hitre jutott és a jeruzsálemi gyülekezetben élt, amíg az üldözések következtében bekövetkezett szétszóródások következtében Antiókhiába nem jutott (Csel. 13,1) és végül Páltól, hiszen huzamosabb ideig közvetlen munkatársa volt.
Lukács, mint az ÚSZ két terjedelmes könyvének szerzője, többet írt, mint Pál levelei összesen. Mindkét mű gondolatmenete azonos. A Csel. szerves folytatása a „harmadik evangéliumnak”.
KELETKEZÉSI IDŐ
Valószínűleg a Csel-ben leírt eseménysorozat vége és Néró keresztyénüldözése (64) között írhatta, a Csel. megírása előtt, tehát a 60-as évek elején. Egyesek Kr. u. 75-85 közötti időszakra gondolják az evangélium keletkezésének időpontját, azzal indokolva, hogy Lukácsnak már tudnia kellett Jeruzsálem elpusztításáról (Kr. u. 70.), mivel másként nem írhatta volna meg a 21. fejezetben leírtakat. A kérdés csak az, hogy akkor miért nem írt a Kr. u. 64-ben bekövetkezett római keresztyénüldözésekről és az őhozzá nagyon közel álló Pál apostol vértanú haláláról. Persze lehet, hogy ezek az események nem illettek volna bele tematikailag a művébe és ezért hagyta ki őket. Így fogadjuk el, hogy teljes bizonyosságunk nem lehet a mű keletkezésére nézve. Feltehetően 60 körül íródott, de az is lehet, hogy 80 körül.
AZ EVANGÉLIUM MEGÍRÁSÁNAK CÉLJA ÉS MÓDJA
Lukács igazi történetíró, akinek az a célja, hogy a múlt eseményeit „hitelesen” leírja, a jelen és az eljövendő kor embere számára tanulságként. Ezt az 1,4-ben fogalmazza meg: „hogy teljesen megismerd azoknak a tanításoknak feltétlen hitelességét, amelyek felől oktatást nyertél”.
Műveinek bevezetésében úgy fogalmazza meg, hogy egy bizonyos Teofilus nevű személynek írja az evangéliumot, de ez nem azt jelenti, hogy írása egyetlen személy számára készült feljegyzés lenne. Lukács korában a könyvkiadás igen költséges volt, ezért az írók egy gazdag mecénást kerestek, aki a kiadás költségeit vállalta. Teofilus jómódú személy lehetett, hiszen Lukács őt „nemes”-nek szólítja, ami nem feltétlen nemes lelkületre, hanem előkelőségre utal. Az sem teljesen kizárt ugyanakkor, hogy Teofilus (magyarul Istent szerető) egy fiktív személy volt és minden Istent kereső olvasó magára értelmezheti.
Lukács kora történetíróinak stílusát és írási módszerét alkalmazza. Egy mai történetíró a leírt eseményeket mindjárt kiértékelné kísérő megjegyzéssel. Lukács az ókor híres történészének, Thukididésznek a módszerével dolgozik. Az eseményeket nem értékeli, de úgy csoportosítja, ill. párosítja, hogy azok ellentéteiből az olvasó a szükséges következtéseket le tudja vonni. Pl. a 18. fejezetben írja le a gazdag főember örök élettel kapcsolatos kérdését és ennek az eseménynek a kimenetét (18-27), amelynek a végén azt mondja az Úr Jézus: „Milyen nehezen mennek be Isten országába a vagyonos emberek! Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába jutni.” A tanítványok felteszik a kérdést: „Kicsoda üdvözülhet akkor?” „Ami embereknél lehetetlen, lehetséges Istennél.” A fejezet 35-43. versében egy jerikói vak koldusról olvasunk, aki nemcsak szeme világát kapta vissza, hanem hallotta Jézus csodálatos szavait „A te hited megmentett téged”. Közvetlen utána olvassuk a gazdag vámszedőnek, Zákeusnak történetét, amely Jézus csodálatos szavával végződik: „Ma lett üdvössége ennek a háznak”. Tehát a szegény és vak koldusnak és a bűnösen összeharácsolt gazdagságban élő vámszedőnek van lehetősége az üdvösségre hit által.
Az, hogy Lukács helyenként mondanivalója érdekében eseményeket csoportosít, nem jelenti azt, hogy írása nem követi lehetőleg pontosan az események kronológiai sorrendjét. Az 1,3-ban ezt írja: „mindennek eleitől fogva gondosan utána jártam, hogy neked pontos időben leírjam”.
Lukács Jézus eljövetelében elsősorban a megmentés (üdvösség) evangéliumának megvalósítását látja, ezért előszeretettel említi az evangélium hirdetését és a „megmentés” szót. Jézus földi működését szinte egy mondatban foglalja össze: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (19,10). Másrészt hangsúlyozza, hogy Isten kegyelme nem olcsó. A bűnösnek bűnbánatra, megtérésre kell jutnia és arra kell törekednie, hogy többé ne vétkezzen. Tanítványait önmegtagadásra és az Ő követésére biztatja. Evangéliumában felkészít arra az időre, amikor Jézus már az Atya jobbján fog ülni, és az övéinek kell a megmentés evangéliumát hirdetni a kapott Szent Lélek által. Ezzel a Gyülekezet korszakára utal, amelynek kezdőtörténetét az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben írja le.
LUKÁCS EVANGÉLIUMÁNAK TAGOLÁSA
Bevezetés: Lukács szándéka és módszere (1, 1-4)
Az Ember Fiának és előfutárának eljövetele (1, 5-2, 52)
Az Ember Fiának felkészülése a szolgálatra (3, 1- 4, 30)
Az Ember Fia bizonyítja hatalmát (4, 31-5, 26)
Az Ember Fia magyarázza szolgálatát (5, 27-6, 49)
Az Ember Fia kiterjeszti szolgálatát (7, 1-9, 50)
Növekvő ellenállás az Ember Fiával szemben (9, 51-11, 54)
Tanítás és gyógyítás a Jeruzsálembe vezető úton (12-16)
Az Ember Fia oktatja tanítványait (17, 1-19, 27)
Az Ember Fia Jeruzsálemben (19, 28-21, 38)
Az Ember Fiának szenvedése és halála (22, 23)
Az Ember Fiának diadala (24)
Felhasznált irodalom
BBC-Believer’s Bible Commentary – New Testament |
William Mc Donald 1989 |
The New Bible Commentary Revised |
Guthrie, J. A. Motyer 1970 |
Wuppertaler Studienbibel, Reihe: Neues Testament: Das Evangelium des Lukas |
Erklart von Eritz Rienecker |
According to Luke. A new exposition of the Third Gospel |
David Gooding Jutem Versity Press, Leicenter, 1987 |
