MÁRK EVANGÉLIUMA
A Márk evangéliuma a legrövidebb a négy evangélium közül. A IV. századtól a XIX. századig a tudósok eléggé elhanyagolták, a Máté evangéliumának rövidített vázlatának gondolták. A XIX. század végére elterjedt az a felfogás, hogy ez az evangélium volt az első – azóta komolyabb tanulmányozás tárgya lett.
A SZERZŐ
Az evangélium szerzőjéről viszonylag keveset tudunk. A könyv nem nevezi meg – az evangélium a „Márk írása szerint” címet (Kata Markon) később kapta. A hagyomány (és a legtöbb írásmagyarázó) úgy tartja, hogy egy János Márk nevezetű zsidó férfi az író, aki egy jeruzsálemi (később kereszténnyé lett) család sarja. Erről a Márkról az Apostolok cselekedetei és az apostoli levelek alapján már többet tudunk; Pál, Barnabás és valószínűleg Péter segítőtársa volt. Anyját Máriának hívták, akinek háza „keresztény főhadiszállás” lehetett. Péter apostol rögtön ide ment a börtönből való szabadulása után (ApCsel 12,12), és lehet, hogy Jézus és a tanítványai itt fogyasztották el az utolsó vacsorát. Az is elképzelhető, hogy Márk volt az a fiatal férfiú, aki Jézus elfogásakor ruhátlanul elmenekült (Mk 14,51-52) – ez megmagyarázná, hogy miért találjuk az evangéliumban ezt a részletet. Az 1Pt 5,13-ban Péter apostol „fiam”-nak nevezi, ezért lehet, hogy Márk az apostol hatására tért meg. Az Eusebiusnál feljegyzett hagyomány azt tartja róla, hogy ő alapította az alexandriai gyülekezetet.
Papias egyházatya fennmaradt írásaiból néhány értékes információt tudhatunk meg Márkról: Péter apostolt kísérte, a „tolmácsa” volt, az apostol igehirdetését jegyezte le az evangéliumban (tehát nem volt szemtanú), s az elbeszélésekben nem törekedett az időrend megtartására. Az író Péterrel való kapcsolatát alátámasztja az elbeszélések életszerűsége és részletessége, az a tény, hogy használja Péter szavait és tetteit; a Mk 16,7-ben olvasható „és Péternek” beszúrás (ami csak a Márk evangéliumában található), valamint az is, hogy az evangélium vázlata hasonlóságot mutat Péter cézáreai beszédével (ApCsel 10,34-43). Több egyházatyáról is maradtak fent olyan hagyományok, amelyek szerint Márk Péter szavait jegyezte le. Ha valóban Péter kísérője volt az író, akkor az evangéliumban nagyrészt Péter visszaemlékezéseit találhatjuk – ha figyelmesen olvassuk, bennünk is megerősödhet az a gondolat, hogy a könyvet különleges kapcsolat fűzi Péterhez.
A KELETKEZÉS IDEJE ÉS HELYE, A CÍMZETTEK
Az evangélium keletkezési ideje szoros kapcsolatban áll a szerző személyével. Ha nem is fogadjuk el az író Péterrel való kapcsolatát, valószínű, hogy az apostoli korban jegyezte le egy fiatal igehirdető úgy, amint hallotta, különösebb magyarázat nélkül. A Mk 15,21-ben található utalás cirénei Simonra mint „Alexander és Rufusz apjára” is a korai keletkezés mellett szól, az említett két fiú ugyanis sehol máshol nem szerepel a könyvben, így valószínű, hogy az író és az olvasók személyes ismerősei voltak. Jézusnak a jeruzsálemi templomról mondott próféciái (Mk 13,1-20) arra engednek következtetni, hogy a könyv megjelenésekor a templom még állt. Ezek alapján a megírás idejét nem tehetjük i.sz. 70 után.
Arról, hogy az evangélium Péter mártírhalála (Kr. u. 64-68) előtt vagy után íródótt, már a korai egyházatyák között is, megoszlanak a vélemények. Van olyan hagyomány, amely szerint Márk, Péter és Pál halála után írt, és van olyan is, amely szerint Péter jóváhagyta az evangélium összeállított formáját (s talán ő is részt vett a mű elkészítésében). Történelmileg valószínű, hogy az 50-es évek vége felé Márk (és talán Péter is) egy ideig Rómában éltek. Ez az idő Néró császár uralkodásának első időszaka. Egyes írásmagyarázók úgy tartják, ekkor íródhatott az evangélium. Az első egyházatyák szinte teljesen egybehangzó tanúskodása is a római keletkezés mellett van. Jó néhány bizonyítékot lehet felsorolni amellett, hogy a mű pogány római keresztények (ill. még nem hívők) számára íródott: kevés zsidó szokást közöl, és azokat is megmagyarázza; az arám kifejezéseket görögre fordítja, sok latin kifejezést használ a görög megfelelőjük helyett; az időpontok megadásánál a római módszert használja; kevésszer utal ószövetségi idézetekre; az evangélium csúcspontján egy római százados kijelenti Jézus istenségét…
AZ EVANGÉLIUM JELLEGZETESSÉGEI
Több tényező is sajátossá teszi Márk evangéliumát a többi evangélium között. Álljon itt ezekről egy felsorolás:
Jézus tetteit jobban hangsúlyozza, mint tanítását. Márk Jézus tizennyolc csodáját, de csak négy példázatát jegyzi fel.
Márk írói stílusa élénk, erőteljes és leíró, mely egy szemtanú élményeit tükrözi. Nyelvezete nem irodalmi görög, hanem az akkori idők hétköznapi beszélt nyelvéhez áll közel.
Az evangélium szinte azonnal a cselekménnyel kezdődik, és lehet, hogy eredetileg cselekménnyel is zárult. Márk nem igyekszik bevezetést és befejezést írni.
Márk szokatlan nyíltsággal foglalkozik a szereplőivel. Kiemeli Jézus érzelmeit, az emberek Jézus szavaira és tetteire adott válaszát.
Az egész evangéliumot áthatja az, hogy Jézus a kereszt és a feltámadás felé halad. A Mk 8,31-től kezdve Jézus és a tanítványok „úton vannak”. Az elbeszélés nagy része a szenvedés hetének eseményeivel foglalkozik (10,1-től).
AZ EVANGÉLIUM VÁZLATA
F
elkészülés Jézus nyilvános szolgálatára 1,2-13
Jézus előfutára 1,2-8
Jézus megkeresztelése 1,9-11
Jézus megkísértése 1,12-13
Jézus nyilvános szolgálata 1,14-8,30
Jézus üzenete 1,14-15
Négy halász elhívása 1,16-20
Jézus hatalma az ördögök és betegségek felett 1,21-45
Viták a vallási vezetőkkel Galileában, elutasítás 2,1-3,6
Gyógyítás a tenger mellett 3,7-12 Kicsoda Jézus?
A tizenkét tanítvány kiválasztása 3,13-19
A Belzebub vád, Jézus igazi családja 3,20-35
Példázatok Isten országáról 4,1-34
Jézus csodái bemutatják szuverén hatalmát 4,35-5,43
Jézust elutasítják Názáretben 6,1-6
A tanítványok kiküldése és Keresztelő János halála 6,7-31
Jézus leleplezi magát szóval és cselekedettel 6,32-8,26
Péter megvallja, hogy Jézus a Krisztus 8,27-30
J
ézus útja Jeruzsálembe 8,31-10,52
Jézus szolgálata Jeruzsálemben és környékén 11,1-13,37
Bevonulás Jeruzsálembe 11,1-11 Miféle messiás Jézus?
Prófétai jelek Isten Izrael feletti ítéletéről 11,12-26 Hogyan kell őt követni?
Vita a zsidó vallási vezetőkkel 11,27-12,44
A tanítványoknak mondott beszéd 13
Jézus szenvedése és halála 14-15
Jézus elárulása, a húsvéti vacsora, elfogása 14,1-52
Jézus pere, keresztre feszítése és eltemetése 14,53-15,47
A feltámadás 16,1-20
A feltámadás leírása 16,1-8
Vitatott utóirat 16,9-20
FELHASZNÁLT IRODALOM
dr Almási Tibor Máté evangéliuma
Blomberg, Craig The Historical Reliability of the Gospels
Takács Béla Mesterségek és foglalkozások a Bibliában
Tenney, Merrill C. Újszövetségi bevezető
Walwoord-Zuck A Biblia ismerete kommentársorozat VI.
