BEVEZETÉS EZSDRÁS ÉS NEHÉMIÁS KÖNYVÉHEZ

Kr. e. 587/86-ban[1] Nabu-kudurri-uszur / Nebuccadneccar / Nabukodonozor babiloni király csapatai elfoglalták Jeruzsálemet, a Templomot lerombolták, kincseit Babilonba vitték és a zsidóság egy jó részét is magukkal hurcolták. Az Újbabiloni birodalom azonban nem sokkal ezután megbukott, és helyét a Méd-perzsa birodalom vette át. A birodalom első uralkodója, Kürosz / Círus (Kr. e. 558-529) akkori szemmel nézve, kimondottan liberális szellemben uralkodott. A világtörténelemben egyedülálló módon, viszonylag békés eszközökkel tudott kiépíteni egy minden addiginál hatalmasabb birodalmat, azaz rendkívül jó politikusként, csak akkor lépett fel katonailag, ha a diplomácia eszközei nem működtek. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy sok térségben adott az ott élőknek „autonómiát”, és hagyta meg a helyi vezetőket pozíciójukban. Szakított azzal a politikával is, hogy a legyőzötteket elhurcolja eredeti lakhelyükről, és máshol telepíti le őket. Sőt, éppen ellenkezőleg. Mindehhez persze szükség volt személyiségére, és meggyőzőképességére. Jogosan illették tehát a békés uralkodói melléknévvel.

Természetesen saját, jól felfogott érdeke miatt is ezt a béketeremtő politikát kellett alkalmaznia, mert egy ennyire sok népből összeálló birodalmat — a korábbi birodalmak hibáiból okulva — csak úgy lehetett hosszú távon fenntartani, ha minden lakót ellenérdekelté tesz egy esetleges lázadással szemben. Ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy — a többi birodalomalapítóval ellentétben — nem is volt egy harcias alkat.

Ebbe a politikába illett bele nagyszerűen az, hogy — többek között — a zsidókat is hazaengedte a fogságból. Sokak szerint az ő esetükben az is nyomott a latban, hogy tudatosan készült Egyiptom elfoglalására (ez Kr. e. 525-ben fiának, Kambüszésznek / Ahasvérosnak sikerült), ahova Júdeán keresztül vezet az út, és békés hátországot akart az utánpótlási vonalak mentén. Mások szerint a zsidók nagy szolgálatot tettek neki egy vallási reform során, melynek keretében a birodalom vallása a zoroasztrizmus lett, ami egyfajta monoteisztikus vallás volt. Megint mások szerint pedig, az évek alatt néhány zsidó, a birodalom vezetésében is fontos posztot töltött be, így létezett egyfajta zsidó „lobby”, akiknek szintén szívügyük volt a visszatérés. Hogy ezekben mennyi igazság rejlik, azt ki-ki döntse el maga, a mi szempontunkból az a fontos, hogy ha az Úr valamit el szeretne érni, akkor meg fogja rá találni a módját.

Ezsdrás és Nehémiás (és néhány kispróféta) könyve erről az időszakról, tehát a zsidóság hazatéréséről szól. Fontos, és ez e könyvekből is kiderül, hogy több hullámban tértek haza, és hogy ez egyáltalán nem volt zökkenőmentes. Hazatérésük után az egyik első akciójuk a Templom újjáépítése volt, melyet Kr. e. 516-ban szenteltek fel újra. Ezzel teljesedett be a prófécia a hetven éves száműzetésről (Kr. e. 586-516 = 70 év). Ezzel vette kezdetét az ún. második Templom kora.

Ezsdrás / Ezra Kr. e. 458-ban érkezett Jeruzsálembe. Róla azt kell tudni, hogy ő elsősorban pap volt, így inkább a zsidóság lelki és vallási életének a helyreállításával foglalkozott. Ő alatta jelent meg a zsidóság vallási életében a mai napig központi elem, a tóraolvasás. Úgyszintén őalatta jelent meg a máig használt héber betűtípus, az ún. quadrátírás.

Nem sokkal később, Kr. e. 445-ben követte őt Nehémiás, aki viszont inkább politikusalkat volt. Amilyen mértékben köszönhető Ezsdrásnak a vallási élet végleges vágányra helyezése, olyan mértékben köszönhető neki, hogy rendezte Júda helyzetét a birodalmon belül és a szomszédaikkal. Ő jött rá a külső védelem és a szociális gondoskodás fontosságára. Ő osztotta Júdát kilenc közigazgatási kerületre, és alatta jött létre a kormányzati rendszer, azaz a népgyűlés és a 150 vén gyűlése. Ez utóbbi naponta ülésezett és gyakorlatilag a későbbi Nagytanács, a Szanheddrin elődje volt.

A két könyv története szorosan összefügg a krónikák könyvének a történetével, mivel a legtöbb kutató szerint Ezsdrás és Nehémiás könyvei tulajdonképpen a Krónikák könyvének a folytatása, tehát ahogy sok kutató szerint az 1Móz-2Kir. Egy történeti mű, úgy az 1Krón-Neh. Az Ószövetség másik nagy történeti műve.

Akár kapcsolódnak íly módon a krónikák könyvéhez, akár nem, az világos, hogy több forrást használt a könyvek írója, vagy írói (pl. Ezsdrás és Nehémiás feljegyzéseit). Nagy valószínűséggel Ezsd.1-6 később született, mint Nehémiás könyve és Ezsdrás könyvének többi része. Ezsd.7-Neh.13 alkotását kb. Kr.e. 400-ra, Ezsd.1-6 megírását pedig kb. Kr.e. 300-ra tehetjük. Mindehhez azonban hozzá kell tegyük, hogy rengeteg elmélet létezik a könyvek keletkezéséről, és ebben az utóbbi két bekezdésben leírt adatok, állítások mellett is csak közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésre.