BEVEZETÉS A PRÉDIKÁTOR KÖNYVÉHEZ

SZERZŐ ÉS DATÁLÁS

A szerző magát “kóhelet”-nek nevezi, ami valami olyasmit jelent, hogy “(gyűlést) összegyűjtő”. Mivel a fordítók feltételezik, hogy a szóban forgó gyűlés az Isten dolgaival foglalkozik (egyfajta gyülekezet), ebből következik, hogy aki összegyűjti, szervezi a gyűlést az egy prédikátor. Ezért a hagyományos fordítása a szónak: “prédikátor”. A hagyományos nézőpont szerint ez a név tulajdonképpen Salamon királyt takarja. Az 1Kir. 8-ban, az “összegyűjteni” szó (amiből ugyebár ezt a nevet is képezték) nagyon gyakran előfordul, mikor Salamon összegyűjti a népet a templomszentelésre. Továbbá az 1,1-2 Dávid fiának, Jeruzsálem királyának nevezi az írót. Ráadásul Salamon híres volt bölcsességéről. Ezek mind azt mutatják tehát, hogy Salamon a szerző. Egy korai hagyomány szerint Salamon nem sokkal halála előtt megtért a bűneiből (lásd a történeti könyveket Salamon élete végén elkövetett bűnökről) és akkor írta ezt a könyvet. Eszerint Salamon életének legvége (visszatérése az Úrhoz) nincs feljegyezve a történeti könyvekben. Ha ez igaz, akkor a könyv valamikor a Kr.e.X. sz-ban íródott. Ez tehát a hagyományos vélemény (nem összekeverendő a konzervatív véleménnyel, amiről majd később lesz szó, hiszen sok konzervatív tudós sem ért egyet a fentiekkel).

A legtöbb kritikai véleményt valló tudós meglehetősen későnre (kb. Kr.e. III.sz.) helyezi a könyvet. A késői datálás mellett szóló fő érv a könyv nyelvezete és stílusa. A könyvben használt héber szókincse és nyelvtana határozottan késői jellemzőkkel bír. Természetesen nem lehet kizárni annak a lehetőségét, hogy a másolók folyamatosan modernizálták az egyébként korai könyv nyelvezetét (ahogy például a mai Károli Bibliák nyelvezete sem egyezik meg az eredetivel), de erre semmi nyom nem utal, tehát ez csak spekuláció. Egy másik érv a késői datálás mellett, hogy a prédikátor gondolatvilágában sok olyan elemet találtak, ami a hellenista gondolkodásra jellemző. Ez talán kevésbé meggyőző mint az előző érv, ugyanis ezekhez a gondolati elemekhez könnyedén lehet korábbi párhuzamokat is találni.

Míg vannak konzervatív tudósok, akik a hagyományos nézőpontot vallják, nagyon sok konzervatív tudós szintén kételkedik a salamoni szerzőségben. Az egyik fő különbség ebben az esetben a liberálisabb felfogást valló tudósok és konzervatív kollégáik között nem abban található tehát, hogy az egyik későbbre, a másik pedig korábbra datálja a könyvet, hanem inkább abban, hogy a konzervatív tudósok komolyan veszik a könyv állításait saját magáról, liberálisabb társaik pedig nem. De hogyan lehet komolyan venni a szerző állításait és elutasítani a salamoni szerzőséget? Nézzük ezeknek a tudósoknak az érvelését: Ha Salamon írta a könyvet, akkor miért nem nevezte magát néven a szövegben? Egy király (!) miért nem él a neve által biztosított tekintéllyel? A korabeli szokásokat ismerve mindenképpen furcsa ez az eljárás. A könyv bizonyos részei tényleg úgy hangoznak, mintha egy király írta volna (1,12-2,26), de sok olyan rész van a könyvben, ami olyan, mintha nem egy király írta volna (pl. 8,2-8). Az 1,16 azt mondja, hogy “…akik elődeim voltak Jeruzsálemben…”. Salamonnak csak egy előde volt: Dávid. Nem valószínű, hogy bárki mást elődjének tekintett volna Jeruzsálemben. Miért írja az 1,12-ben, hogy “Izrael királya voltam”. Salamon életében nem volt olyan pillanat, amikor múlt időben írta volna le ezt a mondatot. Az igeidők precíz vizsgálata (amire itt most nincs hely) még valószínűtlenebbé teszi, hogy Salamon lett volna az író. Mindezek és egyéb érvek alapján úgy tűnik, hogy az író ugyan esetenként felvette Salamon szerepét, de ez csak egy irodalmi fogás volt és ügyelt is arra, hogy a figyelmes olvasó felfedezze, hogy ő valójában nem Salamon. Az világos, hogy két hang szólal meg a könyvben. Az egyik egyes szám harmadik személyben beszél a prédikátorról (az előszó (1,1-11) és az utószó (12,8-14) ), a másik egyes szám első személyben fogalmaz (1,12-12,8). Akik a Salamoni szerzőség mellett érvelnek gyakran azt mondják, hogy mikor a szerző a múltjáról írt, akkor I.sz.1.sz-t használt, mikor a jelenlegi gondolatairól, akkor pedig I.sz.3.sz-t. Ez azonban példa nélküli (és meglehetősen idétlen) irodalmi megoldás lenne. Valószínűbb, hogy két bölcs ember (ezek lehetnek fiktívek, a szerző irodalmi eszközei) jelenik meg a könyvben. Az egyik írta a könyv jelentős részét, a másik pedig az előző bölcs ember szavait értelmezi valaki (mondjuk a fia) számára. Ebbe a képbe jól beleillik pl. a 7,27-ben egy pillanatra megszólaló I.sz.3.sz. is. Ezek szerint a könyv valódi szerzője az elő- és utószót író bölcs ember, aki (mintegy irodalmi fogásként) rekonstruálja Salamonnak egy (képzeletbeli) eszmefuttatását.

FELHASZNÁLT IRODALOM

Adeney, Carol	This Morning with God
Bunch, Cindy	The NIV Quiet Time Bible
Dillard-LongmanIII	An Introduction to the Old Testament
Douglas-Hillyer	New Bible Dictionary
Harrison,, R. K.	Introduction to the Old Testament
Kidner, Derek	The Message of Ecclesiastes
Ryken-Wilhoit-LongmanIII	Dictionary of Biblical Imagery