ZSOLTÁROK KÖNYVE

A Zsoltárok könyve olyan bibliai könyv, amelyben igazán otthon érezhetjük magunkat. Bármilyen hangulatban, állapotban is vagyunk, találhatunk olyan zsoltárt, amely hozzánk közel áll. Ismerős – akár mi is mondhattuk volna- gondolatok, érzések fejeződnek ki benne.

Luther kis Bibliának, az Ószövetség összefoglalásának nevezte ezt a könyvet, hiszen benne Istenről és emberről, ill. a kapcsolatukról egyaránt megtaláljuk a Biblia más helyeivel összecsengő kijelentéseket. Az ember és Isten közötti kapcsolatot a zsoltárok (is) a szövetség keretén belül szemlélik, bármilyen szempontból, helyzetben is született a zsoltár. De mégsem az istenhit alaptételeinek megfogalmazására íródtak ezek a zsoltárok – nem is ezért állnak közel oly sok emberhez-, hanem különféle emberek Isten válaszaira adott reakcióit, Istenhez szóló könyörgéseit, dicséreteit olvashatjuk bennük; tehát nem Istennek népéhez intézett szavát, hanem az Ő kijelentéseire adott válaszokat. Nagyon fontos ebből kiindulni mind a Zsoltárok könyvének egészével, mind az egyes zsoltárok értelmezésével kapcsolatban.

TÖRTÉNELMI HÁTTÉR

Lehetetlenség megkísérelni, hogy fényt derítsünk arra, melyik zsoltár mikor, milyen körülmények között keletkezett. Ennek egyrészt az az oka, hogy a Zsoltárok könyve különálló művekből álló gyűjtemény, másrészt pedig az, hogy a zsoltárok maguk sem jelzik, tárják fel pontosan azt a kort, amikor íródtak. Hiszen általános érvényűek, egy-egy csoport vagy egyén tapasztalatának kifejezésére születtek, azzal a céllal, hogy Izráel Isten dicséretében használja őket.

A Zsoltárok könyvének hátterét tkp. Izráelnek mintegy ezer évet felölelő történelme adja. Egyes zsoltároknál a címből, nevekből, más bibliai helyekhez való kapcsolódásból esetleg lehet következtetni a háttérre, de nem biztos, hogy a zsoltár akkor keletkezett, mint amelyik korszakra, eseményre utal.

Nemcsak maga a gyűjtemény nyerte el évszázadok alatt a végleges formáját, hanem maguk a zsoltárok is változhattak, kiegészülhettek ez alatt az időszak alatt, így a könyv másik jellemzője a dinamizmus.

• KELETKEZÉS

Vannak olyanok, akik a babiloni fogság utánra teszik a zsoltárok születését azzal az indokkal, hogy ekkor kapott nagyobb szerepet a kegyes istenhit, így annak kifejezése is. Korábban is keletkeztek zsoltárok, de a formát a fogság után vitték tökélyre. Ha megnézzük Izráel történetét az Egyiptomból való kivonulás leírásától kezdve, találkozunk énekekkel, győzelmi, hálaadó dalokkal, pl. Debóra éneke, Mózes éneke. Kezdetektől fogva megfigyelhető az a törekvés, hogy összegyűjtsék az énekeket a dicséret céljára (valószínűleg ilyen volt Jásáf könyve /2Sám 1:18/ vagy Az Úr harcainak könyve /4Móz 21:14/). Ez a törekvés jelenik meg a Zsoltárok könyvének összeállításában is. Lehetetlen nyomon követni az egyes zsoltárok útját a Zsoltárok könyvéig, de feltehetően a zsoltárok egy része először egy-egy kisebb gyűjteménybe került be, amelyeket megpróbáltak nagyobb egységekbe összefogni, míg létre nem jött a “gyűjtemények gyűjteménye”, vagyis a Zsoltárok könyve. (Természetesen nehéz lenne megmondani, hogy mely zsoltárok tartoztak kisebb gyűjteményekbe, és melyek kerültek bele a könyvbe a végső összeállításnál.) Emellett szól pl. hogy a Zsolt 72:20 lezárja Dávid imádságait, mégis találkozunk később is Dávid-zsoltárral, és a könyvben több ismétlődést is megfigyelhetünk (pl. Zsolt 14 = Zsolt 53; 40:14 -17 = Zsolt 70), ami arra utalhat, hogy azok különböző gyűjteményekbe tartoztak. Ilyen kisebb gyűjtemények lehettek Dávid zsoltárai, Ászáf zsoltárai, a Zarándokénekek (Zsolt 120-134), az ún. Egyiptomi Dicséret Gyűjtemény (Zsolt 114-118), melyek a Páska-ünnephez kötődnek, vagy a dicséret zsoltárok (Zsolt 146-150)

Természetesen Izráelnek nem minden imádsága, éneke került bele ebbe a gyűjteménybe, hanem azok, amelyeket az ezzel a feladattal megbízott papok felvettek Izráel dicséretei közé (vö. 1Krón 16).

A Zsoltárok, vagyis énekek elnevezést a Szeptuagintából vették át, ezt az elnevezést használja az ÚSZ is. A héber neve (mizmor) is vokális vagy instrumentális énekeket jelent.

• SZERKEZETE

A Zsoltárok könyve összeállításának logikája nem ismert. A zsoltárokat 5 könyvbe sorolták, a zsidó hagyomány szerint Mózes öt könyvének mintájára, míg egy másik okot maguk a zsoltárok szolgáltattak, hiszen minden egység Isten dicséretével végződik.

Az 5 könyv a következő:

1. 1-41. zsoltár

2. 42-72. zsoltár

3. 73-89. zsoltár

4. 90-106. zsoltár

5. 107-150. zsoltár

A Zsoltárok könyvét bevezető zsoltár sokak szerint mintegy előkészíti a bemenetelt a dicséretbe, a bölcsességirodalomhoz hasonlóan az igaz és a gonosz közti különbséget emeli ki, mintegy megadja a zsoltáréneklés helyes hangját, a dicséretben résztvevő helyes hozzáállását. Az egész könyvet pedig Isten magasztalása, dicsérete zárja, amely már a 150. zsoltárt megelőző énekekre is jellemző.

Megfigyelhető bizonyos kronológiai sorrend az egyes könyvek között, bár vannak olyan zsoltárok, melyek nem eszerint helyezkednek el: Az első két könyv Izráel “aranykorát”, a dávidi királyságot ünnepli, Istent uralmának kiterjesztéséért dicséri. A panasz-zsoltárok is mindig dicsőítéssel végződnek. A harmadik könyv sokkal sötétebb, panaszosabb hangvételű. A zsoltárosok az igaz szenvedése, a szövetség kudarca miatt fordulnak Istenhez. Itt található a 88. Zsoltár, az egyetlen, amelyik nem végződik dicsérettel. A negyedik könyv zsoltárai ahhoz az Istenhez fordulnak, aki a múltban is Izráel segítsége, menedéke volt, akinek uralma megmutatkozik a földön, a nemzetek között is. Az ötödik könyv a fogságból való szabadulást emeli ki.

Vannak, akik a zsoltárok könyvében egyfajta kultikus vonalat próbálnak meghúzni, és különféle ünnepekhez, azok menetéhez kötik a sorrendjét, mint pl. az Újév-ünnep, a Szövetség ünnepe. Azonban az sokkal valószínűbb, hogy a zsoltárokat nem csupán egy-egy ünnep kapcsán , hanem széles körben és formában használták.

• SZERZŐK

Lehetetlen minden egyes zsoltárnál megállapítania szerzőjét vagy szerzőit, hiszen 34-nél nincs semmilyen utalás erre. Azoknál a zsoltároknál, ahol egy név vagy csoport szerepel szerzőként, előfordulhat, hogy nem a valódi szerző nevét olvashatjuk, hanem a megadott nevet valamilyen oknál fogva összekapcsolták a zsoltárral. Főként a Dávidnak tulajdonított zsoltároknál dúl nagy vita a szerzőségről, mivel a héber elöljárónak több jelentése is van (általa, neki, számára stb.). Ezzel együtt sokan elfogadják, hogy Dávid több zsoltár szerzője, hiszen másutt is találhatók utalások arra, hogy nagy szerepet játszott a templomi dicséretben, jártas volt a zenében. A bizonytalanságot az is erősíti, hogy sokan a címeket, így a szerzőt megadókat is, későbbi hozzáadásnak tekintik. A szerzőség kérdésénél azonban sokkal fontosabb az a kérdés, hogy az adott zsoltár milyen kultikus szerepet töltött be, hol volt a helye az istendicséretben.

Dávidon kívül szerzőként szerepel még:

Mózes (Zsolt 90)

Salamon (Zsolt 72, 127)

Kórah fiai (Zsolt 42-49, 84, 85, 87, 88) – A 4Móz 26:10-11 említi ezt a    lévita családot, majd az 1Krón 9:17-34-ben találkozunk velük a templomban és a templom körül többek közt zenei szolgálatot teljesítők között.

Ászáf (Zsolt 50, 73-83) – az 1Krón 16:5 szerint a templomi dicséret vezetője, l. még 2Krón 29:30

Hémán (Zsolt 88) – lévita család leszármazottja, Ászáffal és Jedútúnnal együtt szerepel mint a templomi énekesek és zenészek vezetője, l. 2Krón 5:12

Étán (Zsolt 89) – ugyanabból a családból származott, mint Hémán, feltehetően azonos Jedútúnnal, szintén a templomi dicséretben vett részt, l. 1Krón 15:19, 2Krón 5:12

• CÍMEK

A címekkel kapcsolatban a legfőbb kérdés az, hogy mikor kerültek a zsoltárokhoz, vagyis együtt keletkeztek a zsoltárokkal, vagy utólag rakták a zsoltárokhoz mint “fejlécet”. 116 zsoltár rendelkezik ilyen felirattal vagy címmel. A mai héber Biblia a szöveg szerves részének tekinti őket, és számmal is jelöli, míg más fordítások nem veszik bele őket a számozásba. Ezt a kérdést is lehetetlen eldönteni, de feltételezhető, hogy több cím is később került a zsoltárokhoz, bár még elég közel azok keletkezéséhez. Ugyanakkor a különböző ókori kultúrákban fellelhető, hogy utasításokat adtak az énekre vonatkozóan, azok címei különböző utalásokat tartalmazhattak. Úgy tűnik, a címeket az ÚSZ-i írók is ismerték, l. Mk 12:35-37; Ap.Csel 2:29-35.

A címeket tartalmuk szerint csoportosíthatjuk:

1. személy vagy csoport neve, pl. Zsolt 3

2. történelmi utalás, pl. Zsolt 34 (Megjegyzés: Utalhat a keletkezés körülményére, de nem ad 100 %-os támpontot, hiszen a szerző – a műfajból adódóan- nem akart túl konkrét, specifikus lenni.)

3. zenei utasítás, pl. Zsolt 4

4. liturgiai utasítás, pl. Zsolt 100

5. típus, jelleg, pl. Zsolt 120

• MŰFAJ

A zsoltárok értelmezésénél nagyon fontos szem előtt tartani, hogy költeményekről van szó, amelyeket sajátos költői nyelvezet, forma jellemez. Bennük Isten és népe kapcsolatának költői kifejezését láthatjuk. A zsoltárokban megörökített események, az azokra adott reakciók megélhetők    a jelenben is; az emlékezés, az analógia megtalálása azonosulásra, válaszadásra késztet, egyben arra is hív, hogy a hallgatók bekapcsolódjanak Isten dicséretébe. Az ÓSZ-i költészetre, így a zsoltárokra is jellemző, hogy mondanivalóját gondolatpárhuzamokkal fejezi ki, amikor is az első sorban megfogalmazott gondolatot a másodikban továbbviszi, esetleg kiegészíti. A másik fő jellemző pedig a ritmus, amely eltér az általunk is megszokott időmértékes verseléstől.

• CSOPORTOSÍTÁS

A zsoltárokat több szempont szerint is szokták csoportosítani. A legfőbb csoportokat aszerint határozzák meg, hogy milyen érzéseket fogalmaznak meg:

1. Himnuszok, dicséretek: Istent dicsőítik, azért aki, a hatalmáért és kegyelméért, pl. Zsolt 8, 24

2. Panasz-zsoltárok: Isten előtt tárják fel a szomorúságot, félelmet, haragot, ill. azok okát, pl. Zsolt 39, 102

3. Hálaadó zsoltárok: Isten válaszára adott reakció, Őt magasztalják, mivel meghallgatta kérésüket, panaszukat, pl. Zsolt 66, 118

Többek szerint a három csoport egy folyamatot fejez ki: Az első csoport zsoltárai az Isten és ember közti harmóniát mutatja, a második a harmónia hiányáról, míg a harmadik a harmónia helyreállásáról, az efölötti örömről beszél.

További kisebb csoportok:

1. Bizalom-zsoltárok: Az írók Istenbe mint védelmezőbe (kőszikla, vár stb.) vetik bizalmukat, pl. Zsolt 23.

2. Emlékeztető zsoltárok: Arra irányítják a figyelmet, hogy Isten mit tett a múltban, miként válaszolt az imádságokra, pl. Zsolt 105.

3. Bölcsesség-zsoltárok: A példabeszédekhez hasonlóan az igaz és a gonosz közti különbségtételt emeli ki, pl. Zsolt 49.

4. Király(ság)-zsoltárok: Isten mint az univerzum királya jelenik meg, pl. Zsolt 95:1-5. Isten mellett megjelenik a földi király is, akinek királysága Isten királyságából fakad, és ezért Őt képviseli mint uralkodó, pl. Zsolt 21.

• SZEREPÜK AZ ÚSZ SZEMPONTJÁBÓL

A korai időszaktól (kb. Kr.e. 2. sz.) 3 fő részre osztották a különböző könyveket: a Törvényre, a Prófétákra és az Írásokra.

A Zsoltárok könyvét többnyire az utóbbiba sorolták, és mivel ezt tekintették a legjelentősebb alkotásának, az 1. századra már erről nevezték el ezt a részt. Vö. Lk 24:44

Már az ÚSZ-i írók is felfedezték az egyes zsoltárok és Jézus közti kapcsolatot, sőt maga Jézus is utal erre. Számos helyen hivatkoznak zsoltárokra, hogy alátámasszák, hogy Jézus Isten Fia, a Messiás, pl. Péter beszédében a 118. zsoltárt idézi (Ap.Csel 4:11). Szűk értelemben véve a zsoltárok nem próféciák, de később eredeti jelentésük kibővülhetett, pl. messianisztikus jelentéssel is. Ezt mutatja a 2. zsoltár is, amely eredetileg koronázási zsoltár volt, amelyet a Dávid házából való király trónralépésekor énekeltek. Ez a jelentés gazdagodott a Fiúra, a szövetségben megígért, Dávid házából származó Krisztusra vonatkozó gondolattal.

Egyrészt tehát a zsoltárok előremutathatnak a Messiásra, másrészt Krisztust is illetik mint a Szentháromság egyik tagját, hiszen a zsoltárok Istennek szóltak, Őt is illeti a dicséret, Neki is szól a panasz.

• FELHASZNÁLT IRODALOM

R. Dillard, Longman III: An Introduction To The Old Testament, IVP-Apollos

L. C. Allen: Word Biblical Commentary – Psalms, Word Books

D. Kidner: Psalms, IVP

New Geneva Study Bible

New Bible Commentary, IVP