114. nap

Zsidókhoz írt levél 4

¹⁴ Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. ¹⁵

Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.

¹⁶ Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.

Zsidókhoz írt levél 5

¹ Minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. ² Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel. ³ Így nemcsak a népért, de önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni. ⁴ Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztséget, csak az, akit Isten hív el, mint Áront is. ⁵ Ugyanúgy Krisztus sem maga dicsőítette meg önmagát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én fiam vagy te, ma nemzettelek téged.” ⁶

Ahogyan másutt is mondja: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.”

⁷ Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. ⁸ Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, ⁹

és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.

¹⁰ Mert Isten őt Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte. ¹¹ Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. ¹² Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. ¹³ Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. ¹⁴ A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek tapasztalatuk folytán gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz megkülönböztetésére.

Zsidókhoz írt levél 6

¹ Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek, ²

a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak.

³ Így is fogunk tenni, ha Isten megengedi. ⁴

Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek,

⁵

akik megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit,

⁶

de elestek, hogy azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt.

⁷

Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer Istentől;

⁸

amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, átok vár rá és végül megégetés.

⁹ Felőletek azonban, szeretteim, jobbat gondolunk, hogy közel vagytok az üdvösséghez, még ha így beszélünk is. ¹⁰ Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok. ¹¹ De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, ¹² hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket. ¹³ Amikor Isten Ábrahámnak ígéretet tett, önmagára esküdött, mivel nem esküdhetett nagyobbra, ¹⁴ és így szólt: „Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak.” ¹⁵ És így, miután Ábrahám türelemmel várt, beteljesült az ígéret. ¹⁶ Mert az ember önmagánál nagyobbra esküszik, és minden ellenvetésnek véget vet, mindent megerősít az eskü. ¹⁷ Ezért Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. ¹⁸

Így ez a két változhatatlan tény, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erősen bátorít minket, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet.

¹⁹ Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, ²⁰ ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.

Zsidókhoz írt levél 7

¹ Mert Melkisédek, Sálém királya, a magasságos Isten papja volt az, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta. ²

Ábrahám pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán Sálém királya, vagyis békesség királya.

³

Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, mivel pedig hasonló az Isten Fiához, pap marad mindörökké.

⁴ De gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek Ábrahám, a mi ősatyánk tizedet is adott a zsákmány legjavából. ⁵ Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől a törvény szerint: ebben az esetben tehát saját testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahámtól származtak. ⁶ De az, aki nem közülük származott, Ábrahámtól vett tizedet, és azt áldotta meg, aki az ígéretet kapta. ⁷ Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet. ⁸ Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről bizonyságunk van, hogy él. ⁹ És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott, ¹⁰ mert már jelen volt ősében, amikor Melkisédekkel találkozott. ¹¹ Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által – mert a nép ez alatt kapta a törvényt –, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap jöjjön el, aki nem Áron rendje szerint való? ¹² Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. ¹³ Ugyanis akiről ez elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. ¹⁴ Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából származott, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes. ¹⁵ És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan eljön egy másik pap, ¹⁶ aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint. ¹⁷ Mert róla szól a bizonyságtétel: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” ¹⁸

A korábbi parancsolatot Isten eltörli ugyan, mivel az erőtlen és haszontalan,

¹⁹ mert a törvény semmit sem tett tökéletessé, de ugyanakkor jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk őhozzá. ²⁰ Ezenkívül: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá – azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká –, ²¹ hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; pap vagy te örökké.” ²² Ezért Jézus jobb szövetségnek lett a kezesévé. ²³ És azok többen voltak papok, mivel a halál nem engedte, hogy megmaradjanak szolgálatukban; ²⁴ az ő papsága viszont örökkévaló, mivel ő megmarad örökké. ²⁵ Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. ²⁶ Mert ilyen főpapra volt szükségünk, aki szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és az egek fölé emeltetett. ²⁷ Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy naponta mutasson be áldozatot, előbb a saját bűneiért, azután a nép bűneiért. Mert ő ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. ²⁸ Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.

Megfigyelés: Hogyan foglalnád össze 2,3 szóban a mai szakasz fő mondanivalóját?
Következtetés: Képzeld el, hogy te egy ókori zsidó vagy, akinek vannak valamiféle homályos elképzelései Jézusról (jó ember, nagy próféta, de azért egy kicsit gyanús, miegymás), aki először olvassa ezt a levelet. Így olvasva hogyan hatnak rád az egymás után következő gondolatok?
Személyes: A mi esetünkben milyen restségről lehet szó, és hogyan tudunk szembeszállni vele (6,12)?