134. nap

4 Mózes 10

¹¹ A második év második hónapjának a huszadik napján fölemelkedett a felhő a bizonyság hajlékáról. ¹² Izráel fiai pedig elindultak a Sínai-pusztából, és mentek táborhelyről táborhelyre, míg meg nem állapodott a felhő a Párán-pusztában. ¹³ Ekkor indultak el először az ÚRnak Mózes által adott parancsa szerint. ¹⁴ Először Júda fiai táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. Seregüket Nahsón, Ammínádáb fia vezette. ¹⁵ Issakár fiai törzsének a seregét Netanél, Cúár fia vezette. ¹⁶ Zebulon fiai törzsének a seregét Elíáb, Hélón fia vezette. ¹⁷ Miután a hajlékot lebontották, elindultak Gérsón és Merárí fiai, a hajlék hordozói. ¹⁸ Azután Rúben táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. Seregüket Elícúr, Sedéúr fia vezette. ¹⁹ Simeon fiai törzsének a seregét Selumíél, Cúrísaddaj fia vezette. ²⁰ Gád fiai törzsének a seregét Eljászáf, Deúél fia vezette. ²¹ Majd elindultak a kehátiak is, a szentély hordozói; a többiek már fölállították a hajlékot, mire ők megérkeztek. ²² Azután Efraim fiai táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. Seregüket Elísámá, Ammíhúd fia vezette. ²³ Manassé fiai törzsének a seregét Gamlíél, Pedácúr fia vezette. ²⁴ Benjámin fiai törzsének a seregét Abídán, Gidóní fia vezette. ²⁵ Majd Dán fiai táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén mint az egész tábor utóvédje. Seregüket Ahíezer, Ammísaddaj fia vezette. ²⁶ Ásér fiai törzsének a seregét Pagíél, Okrán fia vezette. ²⁷ Naftáli fiai törzsének a seregét Ahíra, Énán fia vezette. ²⁸ Ez volt Izráel fiai táborbontásának a rendje seregeik szerint, valahányszor elindultak. ²⁹

Mózes így szólt Hóbábhoz, a midjáni Reúélnak, Mózes apósának a fiához: Mi elindulunk arra a helyre, amelyről azt mondta az ÚR: Nektek adom azt. Gyere velünk, és mi jót teszünk veled, mert az ÚR jót ígért Izráelnek.

³⁰

De ő így felelt neki: Nem megyek, inkább visszamegyek hazámba, a rokonságomhoz.

³¹

Mózes ezt mondta: Ne hagyj el bennünket, hiszen te tudod, hol lehet tábort ütnünk a pusztában. Te légy a vezetőnk!

³²

Ha velünk jössz, akkor részesíteni fogunk mindabban a jóban, amit velünk tesz az ÚR.

³³ Így indultak el az ÚR hegyétől háromnapi útra. A háromnapi úton az ÚR szövetségének ládája vonult előttük, hogy pihenőhelyet keressen nekik. ³⁴ Az ÚR felhője volt felettük nappal, amikor elindultak a táborból. ³⁵ Valahányszor elindult a láda, ezt mondta Mózes: Kelj föl, URam! Szóródjanak szét ellenségeid, gyűlölőid meneküljenek előled! ³⁶ Amikor pedig megállt, ezt mondta: Térj vissza, URam, Izráel ezreinek sokaságához!

4 Mózes 11

¹ A nép pedig folyton csak panaszkodott az ÚRnak, hogy rosszul megy a sora. Az ÚR pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az ÚR tüze, és belekapott a tábor szélébe. ² Ekkor a nép segítségért kiáltott Mózeshez, Mózes pedig imádkozott az ÚRhoz, és elaludt a tűz. ³ Azt a helyet pedig Tabérának nevezték el, mert felgyulladt ellenük az ÚR tüze. ⁴ A közöttük levő gyülevész népség azonban telhetetlen volt, ezért Izráel fiai is újra siránkozni kezdtek: Ki ad nekünk végre húst enni? ⁵ Emlékszünk, hogy Egyiptomban ingyen ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. ⁶ Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül. ⁷ A manna olyan volt, mint a koriandermag, hasonló az illatos gyantacsepphez. ⁸ A nép elszéledt, és úgy szedegette. Kézimalommal megőrölték, vagy mozsárban megtörték, azután fazékban megfőzték, és lepényt készítettek belőle. Olyan íze volt, mint az olajos süteménynek. ⁹ Amikor a harmat leszállt éjjel a táborra, akkor hullott rá a manna is. ¹⁰ Mózes meghallotta, hogy a nép siránkozik, egyik nemzetség éppúgy, mint a másik, mindenki a sátra bejáratánál. Akkor igen fölgerjedt az ÚR haragja, és Mózes is rossznak látta ezt. ¹¹ Ezért Mózes ezt mondta az ÚRnak: Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját? ¹² Vajon bennem fogant ez az egész nép, vagy én szültem-e, hogy ezt mondod nekem: Ahogyan a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre, amelyet te ígértél oda esküvel atyáiknak? ¹³ Honnan vegyek húst, hogy adjak ennek az egész népnek? Hiszen így siránkoznak előttem: Adj nekünk húst, hadd együnk! ¹⁴ Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. ¹⁵ Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat! ¹⁶

Azután ezt mondta Mózesnek az ÚR: Gyűjts össze nekem hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd oda őket a kijelentés sátrához, és ott álljanak melléd.

¹⁷

Akkor leszállok, és beszélek ott veled. Elveszek abból a lélekből, amely rajtad nyugszik, és rájuk is kiárasztom, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne hordozd azt egyedül.

¹⁸

A népnek pedig mondd meg: Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert húst esztek! Hiszen így siránkoztok az ÚRnak: Ki ad nekünk végre húst enni? Milyen jó dolgunk volt Egyiptomban! Ezért majd ad nektek az ÚR húst, és ehettek.

¹⁹

Nemcsak egy napig ehettek, nem is két napig, nem öt napig, nem tíz napig, nem húsz napig,

²⁰

hanem egy álló hónapig, míg csak ki nem hányjátok, és míg meg nem undorodtok tőle, mivel megvetettétek az URat, aki köztetek van, és így siránkoztatok előtte: Miért is jöttünk ki Egyiptomból?

²¹

Akkor ezt mondta Mózes: Hatszázezer gyalogosból áll a nép körülöttem, és te azt mondod: Húst adok nekik enni egy álló hónapig?!

²²

Lehet-e annyi juhot és marhát vágni nekik, hogy elég legyen nekik? Vagy össze lehet-e gyűjteni a tenger minden halát, hogy elég legyen nekik?

²³

De az ÚR ezt mondta Mózesnek: Talán kevés ehhez az ÚR ereje? Most majd meglátod, beteljesedik-e az én szavam, vagy sem.

²⁴

Mózes kiment, és elbeszélte a népnek az ÚR szavait, majd összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket.

²⁵

Az ÚR pedig leszállt felhőben, és beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely Mózesen nyugodott, és kiárasztotta a hetven vénre. Amikor a lélek leszállt rájuk, akkor prófétáltak, de máskor nem.

²⁶

Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiknek Eldád, a másiknak Médád volt a neve. Rájuk is kiáradt a lélek, mert ők is az összeírtak között voltak, bár nem mentek ki a sátorhoz. Ők a táborban kezdtek prófétálni.

²⁷

Egy szolga elfutott, és jelentette Mózesnek, hogy Eldád és Médád prófétálnak a táborban.

²⁸

Akkor megszólalt Józsué, Nún fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, és ezt mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!

²⁹

De Mózes így felelt neki: Engem akarsz féltékenyen védeni? Bárcsak az ÚR egész népe próféta volna, és rájuk is kiárasztaná lelkét az ÚR!

³⁰

Ezután Mózes visszavonult a táborba Izráel véneivel együtt.

³¹

Akkor az ÚR szelet támasztott, amely a tenger felől fürjeket sodort magával, és leszórta őket a táborra, innen is, onnan is egynapi távolságban a tábor körül, kétkönyöknyire a föld színén.

³²

Akkor nekiállt a nép, és egész nap és egész éjjel, sőt az egész következő napon is gyűjtötték a fürjeket. Még aki keveset gyűjtött, az is gyűjtött tíz hómert, és szétterítették azokat a tábor körül.

³³

De a hús még a foguk között volt, még meg sem rágták, amikor az ÚR haragra gerjedt a nép ellen, és súlyos csapást mért a népre az ÚR.

³⁴

Azt a helyet Kibrót-Taavának nevezték el, mert ott temették el a telhetetlen népet.

³⁵

Kibrót-Taavából elindult a nép Hacérót felé, majd Hacérótban tartózkodott.

4 Mózes 12

¹

Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt az etióp asszony miatt, akit elvett. Mert Mózes egy etióp asszonyt vett feleségül.

² Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az ÚR? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az ÚR meghallotta. ³ Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb. ⁴ Az ÚR akkor rögtön ezt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mindhárman a kijelentés sátrához. Ki is mentek mindhárman. ⁵ Akkor az ÚR leszállt felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront és Mirjámot, ők ketten pedig odamentek. ⁶ Az ÚR ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az ÚRnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá. ⁷ De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! ⁸ Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az ÚR alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát szolgám, Mózes ellen beszélni?! ⁹ Az ÚR haragra gerjedt ellenük, és eltávozott. ¹⁰

Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám a poklosságtól olyan fehér lett, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos.

¹¹ Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, amelyet esztelenül elkövettünk! ¹² Ne legyen olyan Mirjám, mint a halva született, akinek a teste félig már oszlásnak indult! ¹³ Ekkor Mózes így kiáltott az ÚRhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt! ¹⁴ Az ÚR azonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna szembe, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza! ¹⁵ Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot. ¹⁶ Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort.

Megfigyelés: Morfondírozzunk el a 11,16-30 és 31,35 történetein. Csak véletlen a fent említett szójáték (ezzel semmit nem akarunk sugallni, a válasz lehet, hogy ‘igen’)? Vannak összefüggések a két történet között? Mik azok (most sugalltunk)?
Következtetés: Vajon Isten miért nem kommentálja Mózes házassági szokásait a 12. fejezetben?
Személyes: Volt már olyan, hogy mi is Isten egyik nagy embere ellen beszéltünk (róla pletykálkodtunk)? Ha igen, boruljunk le a mi Urunk előtt, és bánjuk meg ezt a bűnünket! Volt már olyan, hogy Isten egyik kevésbé nagy embere ellen beszéltünk?…