149. nap

4 Mózes 33

⁵⁰ Azután így beszélt Mózeshez az ÚR Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben: ⁵¹ Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha átkeltek a Jordánon Kánaán földjére, ⁵² űzzétek ki magatok elől az ország minden lakosát, pusztítsátok el összes bálványukat, öntött bálványszobraikat is mind pusztítsátok el, és tegyétek tönkre valamennyi áldozóhalmukat! ⁵³ Vegyétek birtokba az országot, és lakjatok abban, mert nektek adtam azt a földet, hogy ti birtokoljátok. ⁵⁴ Sorsvetéssel osszátok fel örökségül az országot nemzetségeitek között. A nagyobbnak nagyobb örökséget adjatok, a kisebbnek pedig kisebb örökséget juttassatok. Mindenki azt kapja, ami a sorsvetéssel jut neki. Az ősi törzsek szerint osszátok szét az örökséget! ⁵⁵ De ha nem űzitek ki magatok elől az ország lakosait, akkor tüskévé lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban azok, akiket meghagytok közülük, és szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen lakni fogtok, ⁵⁶ és majd veletek bánok el úgy, ahogyan ővelük akartam elbánni.

4 Mózes 34

¹

Azután így beszélt Mózeshez az ÚR:

²

Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Ha majd bementek Kánaán földjére, az a föld, Kánaán földje jut nektek örökségül a következő határok szerint:

³

A déli határvidék a Cin-pusztától Edóm mentén legyen. Ez legyen a déli határotok: keleten a Sós-tenger végétől induljon,

⁴

kerülje meg a határ délről az Akrabbím-hágót, és menjen Cin felé, nyúljon le Kádés-Barneától délre, majd haladjon Hacar-Addárig, és menjen tovább Acmón felé.

⁵

Acmóntól forduljon a határ Egyiptom patakja felé, és végződjék a tengernél.

⁶

A nyugati határotok a Nagy-tenger és annak partvidéke legyen. Ez legyen a nyugati határotok.

⁷

Ez legyen az északi határotok: A Nagy-tengertől a Hór-hegyig jelöljétek ki,

⁸

a Hór-hegytől jelöljétek ki a Hamátba vezető útig, majd a határ nyúljon ki Cedád felé,

⁹

azután haladjon a határ Zifrón felé, és a vége Hacar-Énánnál legyen. Ez legyen az északi határotok.

¹⁰

A keleti határt Hacar-Énántól Sefámig jelöljétek ki,

¹¹

Sefámtól menjen le a határ Riblá felé, Ajintól keletre, majd menjen tovább a határ lefelé, amíg el nem éri a Kinneret-tó keleti partján levő magaslatokat.

¹²

Azután menjen le a határ a Jordán felé, és végződjék a Sós-tengernél. Ez legyen országotok határa körös-körül.

¹³ Azután ezt parancsolta Mózes Izráel fiainak: Ezt a földet osszátok fel örökségül sorsvetéssel, ahogyan megparancsolta az ÚR, és adjátok oda a kilenc és fél törzsnek. ¹⁴ Mert Rúben törzsének a nagycsaládjai és Gád törzsének a nagycsaládjai már megkapták örökségüket, és Manassé törzsének a fele is megkapta. ¹⁵ Ez a két és fél törzs a Jordánon innen, keleten, Jerikóval szemben kapta meg örökségét. ¹⁶ Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: ¹⁷ Név szerint ezek legyenek azok a férfiak, akik felosztják közöttetek örökségül az országot: Eleázár pap és Józsué, Nún fia. ¹⁸ Törzsenként egy-egy fejedelmet válasszatok melléjük az ország felosztására. ¹⁹ Név szerint ezek legyenek: Júda törzséből Káléb, Jefunne fia. ²⁰ Simeon fiainak törzséből Semúél, Ammíhúd fia. ²¹ Benjámin törzséből Elídád, Kiszlón fia. ²² Dán fiainak a törzséből Bukkí fejedelem, Joglí fia. ²³ József fiai közül: Manassé fiainak a törzséből Hanníél fejedelem, Éfód fia, ²⁴ Efraim fiainak a törzséből pedig Kemúél fejedelem, Siftán fia. ²⁵ Zebulon fiainak a törzséből Elícáfán fejedelem, Parnak fia. ²⁶ Issakár fiainak a törzséből Paltíél fejedelem, Azzan fia. ²⁷ Ásér fiainak a törzséből Ahíhúd fejedelem, Selómí fia. ²⁸ Naftáli fiainak a törzséből Pedahél fejedelem, Ammíhúd fia. ²⁹ Ezeknek parancsolta meg az ÚR, hogy osszák ki az örökségüket Izráel fiainak Kánaán földjén.

4 Mózes 35

¹ Azután így beszélt Mózeshez az ÚR Móáb síkságán, Jerikóval szemben, a Jordán mellett: ² Parancsold meg Izráel fiainak, hogy a birtokul kapott örökségükből adjanak városokat a lévitáknak lakóhelyül. A városok körül levő legelőket is adjátok a lévitáknak. ³ Lakjanak ezekben a városokban, a hozzájuk tartozó legelőket pedig használják nyájaiknak, jószáguknak és mindenféle állatuknak. ⁴ Azoknak a városoknak a legelői, amelyeket a lévitáknak adtok, a város falától kifelé körös-körül ezerkönyöknyire terjedjenek. ⁵ A városon kívül a keleti oldalát kétezer könyöknek mérjétek, a déli oldalát kétezer könyöknek, a nyugati oldalát kétezer könyöknek és az északi oldalát is kétezer könyöknek, úgy, hogy a város középen legyen. Így mérjétek ki ezeknek a városoknak a legelőit. ⁶ Azok közül a városok közül, amelyeket a lévitáknak adtok, legyen hat menedékváros. Ezeket arra a célra jelöljétek ki, hogy oda menekülhessen a gyilkos. Rajtuk kívül negyvenkét várost adjatok. ⁷ Összesen tehát negyvennyolc várost adjatok a lévitáknak a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. ⁸ Úgy adjátok ki Izráel fiainak birtokából ezeket a városokat, hogy akinek több jutott, attól többet, akinek kevesebb, attól kevesebbet vegyetek el. Mindegyik törzs aszerint adjon városaiból a lévitáknak, hogy milyen nagy a neki kiosztott örökség. ⁹

Azután így beszélt Mózeshez az ÚR:

¹⁰

Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor átkeltek a Jordánon Kánaán földjére,

¹¹

válasszatok ki magatoknak olyan városokat, amelyek a menedékvárosaitok lesznek. Oda meneküljön a gyilkos, ha nem szándékosan öl meg valakit.

¹²

Szolgáljanak nektek ezek a városok menedékül a bosszúálló elől, hogy ne haljon meg a gyilkos, amíg oda nem áll a közösség elé ítéletre.

¹³

Hat várost jelöljetek ki magatoknak menedékvárosul.

¹⁴

Három várost jelöljetek ki a Jordánon innen, és három várost jelöljetek ki Kánaán földjén: ezek legyenek a menedékvárosok.

¹⁵

Legyen ez a hat város menedékül Izráel fiainak és a jövevényeknek meg a köztük lakó betelepülteknek, hogy oda menekülhessen mindenki, aki nem szándékosan ölt meg valakit.

¹⁶

Ha valaki úgy megüti vasszerszámmal a másikat, hogy belehal, gyilkos az: halállal kell lakolnia a gyilkosnak.

¹⁷

Ha valaki a kezébe kerülő kővel, amely halált okozhat, úgy megüti a másikat, hogy az belehal, gyilkos az: halállal kell lakolnia a gyilkosnak.

¹⁸

Vagy ha valaki a kezébe kerülő faeszközzel, amely halált okozhat, úgy üti meg a másikat, hogy az belehal, gyilkos az: halállal kell lakolnia a gyilkosnak.

¹⁹

Maga a bosszúálló rokon ölje meg a gyilkost. Megölheti ott, ahol ráakad.

²⁰

Ha valaki gyűlöletből ellöki a másikat, vagy ha ártó szándékkal dobja meg úgy, hogy belehal,

²¹

vagy ha ellenséges indulatában kézzel üti meg a másikat úgy, hogy az belehal, halállal kell lakolnia annak, aki megütötte, mert gyilkos az. A bosszúálló megölheti a gyilkost ott, ahol ráakad.

²²

De ha csak hirtelen, ellenséges indulat nélkül taszította el, vagy nem ártó szándékkal dobta meg valamivel a másikat,

²³

vagy ráejtett figyelmetlenségből a másikra egy követ, amely halált okozhat, és az belehalt, pedig nem is volt ellensége, és nem kereste a vesztét,

²⁴

akkor a közösség ítéljen a tettes és a bosszúálló ügyében ezen előírások szerint.

²⁵

Mentse meg a közösség a gyilkost a bosszúállótól, és küldje vissza a közösség abba a menedékvárosba, ahova menekült. Lakjék ott, amíg meg nem hal a szent olajjal fölkent főpap.

²⁶

De ha el meri hagyni a gyilkos annak a menedékvárosnak a határát, ahova menekült,

²⁷

és rátalál a bosszúálló annak a menedékvárosnak a határán kívül, akkor megölheti a bosszúálló a gyilkost. Nem terheli vér,

²⁸

mert annak a menedékvárosban kell laknia a főpap haláláig. Csak a főpap halála után térhet vissza a gyilkos a saját földjére.

²⁹

Ez legyen a törvény rendelkezése mindenütt, ahol laktok, nemzedékről nemzedékre!

³⁰

Ha egy ember agyonüt valakit, csak tanúk szavára szabad a gyilkost kivégezni. Egy tanú vallomása azonban nem elég a halálos ítélethez.

³¹

Nem szabad elfogadni váltságdíjat az olyan gyilkos életéért, aki halálra méltó bűnt követett el: az ilyen halállal lakoljon!

³²

De ha valaki menedékvárosba menekült, attól sem szabad váltságdíjat elfogadni azért, hogy még a főpap halála előtt visszatérhessen és a saját földjén lakhasson.

³³

Ne szentségtelenítsétek meg azt a földet, amelyen laktok, mert a vér megszentségteleníti a földet, és a földnek nem lehet engesztelést szerezni a rajta kiontott vérért, csak annak a vérével, aki kiontotta.

³⁴

Ne tegyétek tisztátalanná azt a földet, amelyen laktok, és ahol én is lakozom, mert én, az ÚR Izráel fiai között lakozom.

4 Mózes 36

¹ Előálltak a Gileád fiainak nemzetségéből való családfők – Gileád Manassé fiának, Mákírnak a fia volt, József fiai nemzetségeiből –, beszélni kezdtek Mózes előtt, meg a fejedelmek, azaz Izráel fiainak a családfői előtt, ² és ezt mondták: Uram, azt parancsolta neked az ÚR, hogy sorsvetéssel oszd ki ezt a földet örökségül Izráel fiainak. De uram, azt is megparancsolta neked az ÚR, hogy testvérünk, Celofhád örökségét a leányainak add oda. ³ Ha azonban Izráel fiainak másik törzséből való emberhez mennek feleségül, akkor az ő örökségükkel kisebb lesz atyáink öröksége, hiszen az annak a törzsnek az örökségéhez kerül, ahová ők mennek, a nekünk sorsolt örökség pedig így kisebb lett. ⁴ Sőt még ha elkövetkezik is az örömünnep éve Izráel fiai számára, az ő örökségük akkor is ott marad annak a törzsnek az örökségénél, ahova kerültek. Így a mi atyáink törzsének örökségéből elkerül az ő örökségük. ⁵ Ekkor parancsot adott Mózes Izráel fiainak az ÚR akarata szerint, és ezt mondta: Igaza van József fiai törzsének! ⁶ Ezt parancsolja az ÚR Celofhád leányainak: Menjenek feleségül, akihez jónak látják, de csak olyanhoz mehetnek feleségül, aki atyjuk törzsének a nemzetségéből való. ⁷ Így nem kerül át Izráel fiainak az öröksége egyik törzsből a másikba. Izráel fiai közül mindenki ragaszkodjék atyái törzsének az örökségéhez. ⁸ Minden olyan leány, aki örökséget kap Izráel fiainak a törzseiben, csak olyanhoz menjen feleségül, aki atyai törzsének a nemzetségéből való, hogy Izráel fiai közül mindenki megtartsa ősi örökségét. ⁹ Ne kerüljön át örökség egyik törzsből a másikba. Izráel fiainak törzseiből mindenki ragaszkodjék a maga örökségéhez! ¹⁰ Celofhád leányai úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. ¹¹ Celofhád leányai, Mahlá, Tircá, Hoglá, Milká és Nóá a nagybátyjuk fiaihoz mentek feleségül. ¹² József fiának, Manassénak a nemzetségéből való emberekhez mentek feleségül, és így örökségük megmaradt atyjuk nemzetségének a törzsénél. ¹³ Ezek azok a parancsolatok és előírások, amelyeket Mózes által parancsolt meg az ÚR Izráel fiainak Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.

Következtetés: Vajon miért csak a főpap halála után ‘szabadult fel’ a gyilkos? Hogy érezhette magát Mózes, a gyilkos (2Móz. 2,12), miközben ezeket a törvényeket ismertetnie kellett? Hogyan vált ő alkalmassá erre a feladatra?
Személyes: Nekünk is alkalmassá kell válnunk Isten kezében olyan feladatokra, melyekre most talán alkalmatlanok vagyunk, nem csupán képességeink alapján, hanem erkölcsi szempontból is. Látsz magad előtt most ilyen feladatot? Mit kell tennünk, hogy alkalmassá váljunk ezekre a feladatokra?