153. nap

Rómaiakhoz írt levél 3

²¹

Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták,

²²

mégpedig Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség,

²³ mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, ²⁴ Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. ²⁵ Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak, akik hisznek. Ebben mutatta meg igazságát. A korábban elkövetett bűnöket ugyanis elengedte ²⁶ türelmében, hogy e mostani időben megmutassa igazságát: mert ő igaz, és igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz. ²⁷ Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit törvénye által. ²⁸ Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül. ²⁹ Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a népeké is? Bizony, a népeké is, ³⁰

mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által.

³¹

Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Semmiképpen! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek.

Rómaiakhoz írt levél 4

¹ Mit mondjunk tehát, mit ért el Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből? ² Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult volna meg, akkor volna mivel dicsekednie, de nem Isten előtt. ³ De mit mond az Írás? „Hitt Ábrahám Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul.” ⁴ Aki fáradozik, annak a bért nem jutalomként számítják, hanem azért, mert tartoznak azzal. ⁵ Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak Isten a hitét számítja igazságul. ⁶ Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot: ⁷ „Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik. ⁸ Boldog az az ember, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.” ⁹ Most tehát ez a boldognak mondás csak a körülmetélteknek szól-e, vagy a körülmetéletleneknek is? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak Isten a hitet számította be igazságul. ¹⁰ De milyen állapotában fogadta el őt igaznak: körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten, hanem körülmetéletlenül. ¹¹ Sőt a körülmetélkedés jelét is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, és az igazság azoknak is beszámíttassék; ¹² és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nemcsak körül vannak metélve, hanem nyomába is lépnek atyánk, Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének. ¹³ Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot. ¹⁴ Hiszen ha a törvény alatt élők az örökösök, akkor üressé lett a hit, és hiábavaló az ígéret, ¹⁵ mivel a törvény csak Isten haragjához vezet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés sem. ¹⁶ Azért hitből, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nemcsak a törvényből valóknak, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. ¹⁷ Ő, ahogyan meg van írva: „sok nép atyjává tettelek téged”, mindnyájunk atyja Isten színe előtt, akiben hitt, aki megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. ¹⁸

Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: „Ilyen sok lesz a te utódod!”

¹⁹ Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt. ²⁰ Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, ²¹ és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. ²² Ezért Isten ezt „be is számította neki igazságul”. ²³ De nem egyedül érte van megírva, hogy „beszámította neki igazságul”, ²⁴ hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, ²⁵ aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.

Rómaiakhoz írt levél 5

¹ Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. ²

Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk Isten dicsőségében.

³ Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, ⁴ az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; ⁵

a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.

⁶ Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért. ⁷ Még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. ⁸ Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. ⁹ Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. ¹⁰ Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltettünk Istennel Fia halála által, akkor, miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. ¹¹ Sőt ezenkívül még dicsekszünk is Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most részesültünk a megbékélésben. ¹²

Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.

¹³ Mert a törvényig is volt bűn a világban, bár a bűn nem róható fel, ha nincs törvény. ¹⁴ Mégis uralkodott a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám bűnéhez hasonlóan vétkeztek. Ő pedig előképe az eljövendőnek. ¹⁵ De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a bűne miatt sokan haltak meg, még inkább igaz, hogy Isten kegyelme és ajándéka kiáradt az egy ember, Jézus Krisztus kegyelme által sokakra. ¹⁶

És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember bűnbeesése. Az ítélet ugyanis egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából visz megigazulásra.

¹⁷ Ha pedig az egynek elbukása miatt uralkodhatott a halál egyetlen ember által, akkor még inkább igaz, hogy azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által. ¹⁸ Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá. ¹⁹

Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lesznek igazakká.

²⁰ Közben pedig eljött a törvény, hogy megnövekedjék a bűn. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; ²¹ hogy amiképpen uralkodott a bűn a halálban, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által.

Megfigyelés: Meglehetősen hosszú gondolatmenetet olvastunk ma végig. Próbáld meg leírni nagyon röviden a fő gondolatokat és azt, hogy ezek hogyan és miért következnek egymás után és kapcsolódnak össze.
Megfigyelés+Következtetés: Pál az 1,7-ben úgy köszönti a rómaiakat, hogy ‘kegyelem néktek és békesség…’. Hol kerülnek elő a mai szakaszban ezek a fogalmak, miket mond róluk Pál és egészen pontosan mit jelentenek a mai szakasz alapján? Mit jelent itt a ‘kegyelmi ajándék’ kifejezés?
Személyes: Miért jó a mai szakasz alapján, hogy nem cselekedetek által kell üdvözülnünk? Hálás vagy ezért?