158. nap

Rómaiakhoz írt levél 12

¹

Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul,

²

és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.

³ A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondoljátok magatokat többnek, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. ⁴ Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, ⁵ úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. ⁶ Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon; ⁷ aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, ⁸ a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel. ⁹ A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, ¹⁰ a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, ¹¹ a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. ¹² A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. ¹³ A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. ¹⁴ Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. ¹⁵ Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. ¹⁶ Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. ¹⁷ Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. ¹⁸ Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. ¹⁹ Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr. ²⁰

Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”.

²¹ Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.

Rómaiakhoz írt levél 13

¹ Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett. ² Aki tehát nem engedelmeskedik a hatalomnak, az Isten rendelkezésével fordul szembe; akik pedig szembefordulnak vele, azok maguknak köszönhetik ítéletüket. ³ Mert nem a jó cselekedet miatt kell félni az elöljáróktól, hanem a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle, ⁴ mert Isten szolgája ő neked a jó elősegítésére. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi. ⁵ Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is. ⁶ Hiszen adót is azért fizettek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak. ⁷ Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig a tisztelettel, annak a tiszteletet. ⁸ Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. ⁹ Mert ez a parancsolat: „ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd a másét”, és bármi más parancsolat ebben az igében foglalható össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” ¹⁰ A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.

‘szellemiségével’ és a szövegkörnyezettel is. Mások szerint úgy kell érteni, hogy akkor az ellenség elszégyelli magát, és a szégyenérzete olyan erős lesz, mint ha tűz mardosná. Ez már jobban hangzik, kár, hogy semmi kézzelfogható bizonyíték nem támogatja, hogy tényleg így kell érteni ezt az igét, bár ettől még lehet, hogy tényleg így kell. A harmadik (talán legmeggyőzőbb) megoldás: felfedezték, hogy az ókori Egyiptomban olykor a bűnbánat egyik jele volt, hogy egy edényben a vezeklő izzó parazsakat hordott a fején. Ezek szerint: ‘ha te szereted az ellenségedet, akkor az rájön, hogy milyen gonosz, bűnbánatot tart és megtér’. Vagyis a jó viselkedésünkkel megfordíthatjuk a másik gondolkodását, életvitelét. Ez az értelmezés (de tulajdonképpen az első és a második is) összhangban van a következő verssel is.
Következtetés: Pál más leveleiben, akárcsak ebben, gyakran előbb főleg teológiával, Isten dicsőítésével foglalkozik és utána tér rá a gyakorlati dolgokra. Milyen következtetéseket tudunk ebből levonni? Te a levelek melyik felét élvezed jobban (úgy is mondhatnánk: hol van hiányosságod)? Milyen különböző problémák származnak abból, ha az ‘elméletben’ ill. a ‘gyakorlatban’ rosszak vagyunk? Helyes egyáltalán elméletnek nevezni az első 11 fejezetet?
Megfigyelés: A mai szakaszban sokféle tanácsot olvashattunk. Melyik szóval (esetleg két szóval) tudnád legjobban összefoglalni a mai szakasz tartalmát? Oszd alfejezetekre a mai szakaszt! Hogyan függnek össze ezek az alfejezetek?
Személyes: Hogyan viszonyul a világ a hatalomhoz? Nekünk hogyan kell viszonyulni hozzá a 13,1-7 alapján? A mai szakaszban említett dolgok közül neked melyikkel van a legtöbb problémád? Tanuld meg kívülről az arra a problémára vonatkozó részeket!