159. nap

Rómaiakhoz írt levél 13

¹¹

Ezenfelül tudjátok, hogy az idő sürget: ideje már az álomból felébrednetek, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.

¹² Az éjszaka múlik, a nappal pedig már közel van. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. ¹³

Mint nappal illik, tisztességben éljünk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben,

¹⁴ hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne kényeztessétek úgy, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.

Rómaiakhoz írt levél 14

¹

A hitben erőtlent pedig fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok.

²

Az egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik.

³

Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen Isten befogadta őt.

⁴

Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll vagy bukik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa.

⁵

Van, aki az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, a másik pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében.

⁶

Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad Istennek.

⁷

Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának;

⁸

mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.

⁹

Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék.

¹⁰

Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé.

¹¹

Mert meg van írva: „Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv megvallja majd, hogy én vagyok az Isten.”

¹²

Így tehát mindegyikünk önmagáról fog számot adni Istennek.

¹³

Ne ítélgessük hát többé egymást, hanem azt ítéljétek meg inkább, miként nem okoztok a testvéreteknek megütközést vagy botránkozást.

¹⁴

Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem csak ha valaki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan az.

¹⁵

Ha pedig testvéred valamilyen étel miatt megszomorodik, máris letértél a szeretet útjáról: ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt.

¹⁶ Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek. ¹⁷ Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és öröm a Szentlélekben, ¹⁸ mert aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és megbízható az emberek előtt. ¹⁹ Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja. ²⁰ Étel miatt ne rombold le az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközéssel eszik. ²¹ Jobb tehát nem enni húst, nem inni bort és semmi olyat, amin testvéred megütközik. ²² Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélnie önmagát abban, amit helyesel. ²³ Akinek viszont kétségei vannak, amikor eszik, máris megítéltetett, mivel nem hitből teszi. Mert mindaz, ami nem hitből van, bűn.

Rómaiakhoz írt levél 15

¹ Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. ² Mindegyikünk a felebarátja kedvét keresse, mégpedig annak javára és épülésére. ³ Hiszen Krisztus sem a maga kedvére élt, hanem amint meg van írva: „A te gyalázóid gyalázásai hullottak énreám.” ⁴ Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. ⁵ A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, ⁶ hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját. ⁷ Ezért fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére. ⁸ Mert azt mondom, hogy Krisztus a zsidóság szolgájává lett Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket, ⁹ a népek pedig irgalmáért dicsőítsék Istent, amint meg van írva: „Ezért magasztallak téged a népek között, és nevednek dicséretet éneklek.” ¹⁰ Azután ezt is mondja: „Örüljetek, népek, az ő népével együtt.” ¹¹ Majd ismét: „Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsék őt mind a nemzetek.” ¹²

Ézsaiás pedig így szól: „Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a népek.”

¹³ A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.

Következtetés+Személyes: Olvasd el és elmélkedj a 15,7-13-on mint pogány (vagy mint zsidó, kinek mit diktál a származása)! Mit mond így neked? Hálás vagy ezért Istennek? Mit jelent a 14,20-21 alapján a ‘megütközni’ szó? Tudsz-e mai példákat mondani, mikor hasonló jellegű probléma vetődik fel a gyülekezetekben? Hogyan mondanád más szóval a szöveg alapján, hogy ‘gyenge’, ill. ‘erős’? A te életedben volt olyan, hogy valamilyen témában ‘gyengéből’ ‘erős’ lettél, vagy fordítva? Mi okozta ezt a változást? Mi az egyik, ill. a másik állapot veszélye? Te melyik lennél szívesebben, ‘erős’ vagy ‘gyenge’?