163. nap

5 Mózes 2

²⁶

Akkor követeket küldtem a Kedémót-pusztából Szíhónhoz, Hesbón királyához ezzel a békés üzenettel:

²⁷ Szeretnék átvonulni országodon. Mindig csak az úton megyek, nem térek le se jobbra, se balra. ²⁸ Ha enni akarok, pénzért adj nekem ennivalót, ha inni akarok, vizet is pénzért adj nekem! Csak hadd vonuljak át gyalogszerrel, ²⁹ ahogyan megengedték ezt nekem Ézsau fiai is, akik Széírben laknak, meg a móábiak is, akik Árban laknak. Így akarok majd átkelni a Jordánon arra a földre, amelyet Istenünk, az ÚR akar nekünk adni. ³⁰ De Szíhón, Hesbón királya nem akarta megengedni, hogy átvonuljunk, mert megkeményítette lelkét Istened, az ÚR, és makaccsá tette a szívét, hogy kezedbe adja országát mind a mai napig. ³¹ Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Lásd, én elhatároztam, hogy kiszolgáltatom neked Szíhónt és országát: kezdd el a honfoglalást, és vedd birtokba az országát! ³² De Szíhón kivonult ellenünk Jahacba egész hadinépével együtt, hogy megütközzék velünk. ³³ Istenünk, az ÚR azonban kiszolgáltatta őt nekünk, úgyhogy megvertük fiaival és egész hadinépével együtt. ³⁴ Elfoglaltuk akkor valamennyi városát, és kiirtottuk minden városában a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket, nem hagytunk megmenekülni senkit sem. ³⁵ Csak az állatokat tartottuk meg zsákmányként és azt, ami az elfoglalt városokban prédára került. ³⁶ Az Arnón-patak partján fekvő Aróértól, ettől a patak menti várostól Gileádig egyetlen város sem tudott ellenállni nekünk. Valamennyit kiszolgáltatta nekünk Istenünk, az ÚR. ³⁷ De Ammón fiainak a földjéhez nem közeledtél, sem a Jabbók-patak egész partjához, sem a hegyvidék városaihoz, mert mindettől eltiltott téged Istenünk, az ÚR.

5 Mózes 3

¹ Azután megfordultunk, és Básán felé vonultunk. Óg, Básán királya kivonult ellenünk Edreíbe egész hadinépével együtt, hogy megütközzék velünk. ² Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt egész hadinépével és országával együtt. Úgy bánj vele, ahogyan elbántál Szíhónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban lakott. ³ Így adta kezünkbe Istenünk, az ÚR Ógot, Básán királyát is egész hadinépével együtt, és úgy megvertük, hogy senki sem tudott megmenekülni. ⁴

Elfoglaltuk akkor valamennyi városát, nem volt olyan város, amelyet el ne vettünk volna tőlük: hatvan várost, Argób egész vidékét, Óg országát Básánban.

⁵ Ezek a városok mind magas kőfallal voltak megerősítve, kapukkal, zárakkal, és rajtuk kívül még volt igen sok meg nem erősített város is. ⁶ Kiirtottuk ezeket úgy, ahogyan elbántunk Szíhónnal, Hesbón királyával: kiirtottuk minden városban a férfiakat, az asszonyokat és a gyermekeket. ⁷ De az összes állatot meg ami a városokban prédára került, zsákmányként megtartottuk magunknak. ⁸ Így vettük el akkor az emóriak két királyától azt a földet, amely a Jordánon túl van, az Arnón-pataktól a Hermón-hegységig – ⁹

a szidóniak a Hermónt Szirjónnak nevezik, az emóriak pedig Szenírnek nevezik –,

¹⁰

minden várost a fennsíkon, egész Gileádot és egész Básánt Szalkáig és Edreíig, Óg királyságának a városait Básánban.

¹¹

Csak Óg, Básán királya maradt meg már akkor a refáiak utódai közül. Nyugvóhelye bazaltkő nyugvóhely: ott van az ammóni Rabbában, kilenc könyök hosszú és négy könyök széles, a közönséges könyök szerint mérve.

¹² Abban az időben vettük birtokba ezt az országot. Az Arnón-pataknál fekvő Aróértól fogva Gileád hegyvidékének a felét városaival együtt a rúbenieknek és a gádiaknak adtam. ¹³ Gileád többi részét és egész Básánt, Óg országát Argób egész vidékével együtt a Manassé törzse felének adtam. Básán egészét a refáiak földjének hívják. ¹⁴ Manassé fia, Jáír kapta Argób egész vidékét a gesúri és maakái határig. Ezért nevezik azt róla, vagyis Básánt, Jáír sátorfalvainak még ma is. ¹⁵ Mákírnak adtam Gileádot, ¹⁶ a rúbenieknek és a gádiaknak adtam Gileádtól az Arnón-patakig terjedő területet, ahol a patak közepe a határ, továbbá a Jabbók-patakig terjedő területet az ammóni határig, ¹⁷ meg az Arábá-völgyet a Jordánig, ami a határ, és a Kinneret-tótól az Arábá-tengerig, azaz a Sós-tengerig, a Piszgá lejtőinek tövében, ezektől kelet felé. ¹⁸ Abban az időben ezt parancsoltam nektek: Istenetek, az ÚR ezt a földet már nektek adta birtokul. De összes harcosotok keljen át fegyverestül testvéreiteknek, Izráel fiainak az élén. ¹⁹ Csak az asszonyok és gyermekek maradjanak városaitokban, amelyeket nektek adtam, meg a jószág, mert tudom, hogy sok jószágotok van. ²⁰ Addig legyen így, amíg az ÚR nyugalmat nem ad testvéreiteknek, ahogyan nektek, és birtokba nem veszik ők is azt a földet, amelyet Istenetek, az ÚR ad nekik a Jordánon túl. Akkor visszatérhet mindenki a maga birtokára, amelyet nektek adtam. ²¹ Józsuénak pedig megparancsoltam abban az időben: Saját szemeddel láttad mindazt, amit Istenetek, az ÚR tett ezzel a két királlyal. Így bánik el az ÚR mindazokkal az országokkal, amelyekbe te bevonulsz. ²² Ne féljetek tőlük, mert Istenetek, az ÚR maga harcol értetek! ²³ Abban az időben így könyörögtem az ÚRhoz: ²⁴ Uram, URam! Te már megmutattál szolgádnak valamit nagyságodból és kezed erejéből. Mert van-e olyan Isten az égben vagy a földön, aki olyan hatalmas tetteket tudna véghezvinni, mint te? ²⁵ Hadd menjek át, és hadd lássam meg azt a jó földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és a Libánont! ²⁶ De az ÚR, aki megharagudott rám miattatok, nem hallgatott meg, hanem azt mondta nekem az ÚR: Elég, ne is hozd szóba többé nekem ezt a dolgot! ²⁷ Menj föl a Piszgá csúcsára, tekints szét nyugatra és északra, délre és keletre, és nézd meg a saját szemeddel, mert te nem kelhetsz át a Jordánon. ²⁸ Józsuénak azonban adj parancsot, erősítsd és bátorítsd őt, mert ő fog átkelni e nép élén, és a földet, amelyet te látsz, ő osztja majd fel nekik örökségül. ²⁹ Ezért ott maradtunk a völgyben, Bét-Peórral szemben.

Megfigyelés: Ki, mikor és miért állt már egyszer a Piszga csúcsán?
Személyes: Mit tanulhatunk az imádságról Mózes imádságából (3,23-29)?