188. nap

Jakab levele 4

¹³ Most tehát, akik azt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk”, ¹⁴ azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. ¹⁵ Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. ¹⁶ Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz. ¹⁷ Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.

Jakab levele 5

¹ Most tehát, ti, gazdagok, sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságaitok miatt! ² Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, ³ aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is. ⁴ Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, az égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe. ⁵

Dőzsöltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján.

⁶ Elítéltétek, megöltétek az igazat, és ő nem állt ellen nektek. ⁷ Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. ⁸ Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. ⁹ Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. ¹⁰ Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. ¹¹ Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr. ¹² Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Hanem legyen az igenetek igen, és a nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek. ¹³ Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! ¹⁴ Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. ¹⁵ És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. ¹⁶ Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. ¹⁷ Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. ¹⁸ Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését. ¹⁹ Testvéreim, ha valamelyikőtök eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, ²⁰ tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.

Példabeszédek 11

²⁶ Átkozza azt a nép, aki búzáját visszatartja, de áldás száll annak a fejére, aki eladja. ²⁷ Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza. ²⁸ Elbukik, aki gazdagságában bízik, de az igazak virulnak, mint a lomb.

Következtetés: Mikor kell tehát az Ige alapján megvallani egymásnak a bűneinket? Milyen, a levél legelején már felvetődött téma kerül elő ismét itt, a levél legvégén is?
Személyes: Azt írja Jakab, hogy a beteg hívja oda a gyülekezet véneit, tehát övé a kezdeményező szerep. Vagyunk mi olyan kapcsolatban egymással, hogy szívességet kérjünk a másiktól (ez sokszor keményebb mérce, mint az, hogy vagyunk-e olyan jó kapcsolatban, hogy szívességet teszünk a másiknak)?
Következtetés: Ha az igaz ember könyörgése ennyire hatékony, akkor az emberek miért nem özönlenek a gyülekezetekbe megvallani a bűneiket, nehézségeiket, betegségeiket stb?
Személyes: Péld.: A mai versekből milyen tanulságot tudsz levonni a saját életedre nézve?