2. nap

1 Mózes 3

¹ A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az ÚRisten alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? ² Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, ³ csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok! ⁴ A kígyó erre így felelt az asszonynak: Dehogy haltok meg! ⁵ Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz. ⁶ Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, hogy csábítja a szemet, és kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított hát a gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. ⁷ Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. ⁸ Amikor aztán meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az ÚRisten elől a kert fái között. ⁹ De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? ¹⁰ Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem. ¹¹ Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? ¹² Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem. ¹³ Akkor az ÚRisten ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, ezért ettem. ¹⁴ Akkor ezt mondta az ÚRisten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden vadállat között: hasadon járj, és port egyél egész életedben! ¹⁵ Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. ¹⁶ Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. ¹⁷ Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! ¹⁸ Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! ¹⁹ Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba! ²⁰

Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek.

²¹ Az ÚRisten pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket. ²² Azután ezt mondta az ÚRisten: Íme, az ember olyan lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ki ne nyújthassa kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen, ²³ kiűzte az ÚRisten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. ²⁴ És miután kiűzte az embert, odaállította kelet felől az Éden kertjéhez a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék azt az utat, amely az élet fájához vezet.

Zsoltárok 90

¹ Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. ² Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten! ³ A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! ⁴ Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel. ⁵ Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű: ⁶ reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad. ⁷ Bizony elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt hirtelen semmivé leszünk, ⁸ ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. ⁹ Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. ¹⁰ Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. ¹¹ Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod? ¹² Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! ¹³ Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! ¹⁴ Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! ¹⁵ Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt! ¹⁶ Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! ¹⁷ Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!

Megfigyelés+Személyes: Milyen “módszert” fedezhetünk fel a kígyó viselkedésében? Volt már “hasonló” kísértésben részem? Mi történt?
Személyes: Zsolt. 90.: Mennyire vagyok tudatában Isten örökkévalóságának, ill. saját magam mulandóságának? Befolyásolja-e mindez a hétköznapjaimat?