21. nap

1 Mózes 32

¹ Reggel fölkelt Lábán, megcsókolta unokáit és leányait, és megáldotta őket. Azután elment Lábán, és visszatért lakóhelyére. ² Jákób is útnak indult. Ekkor találkoztak vele Isten angyalai. ³

Amikor Jákób meglátta őket, ezt mondta: Isten tábora ez! És elnevezte azt a helyet Mahanajimnak.

⁴ Azután követeket küldött Jákób maga előtt bátyjához, Ézsauhoz Széír földjére, Edóm mezejére, ⁵ és ezt parancsolta nekik: Mondjátok meg uramnak, Ézsaunak: Ezt mondja a te szolgád, Jákób: Lábánnál voltam jövevény, ott tartózkodtam mostanáig. ⁶ Szereztem marhákat, szamarakat és juhokat, szolgákat és szolgálóleányokat. Azért küldök neked üzenetet, uram, hogy elnyerjem jóindulatodat. ⁷ A követek ezzel tértek vissza Jákóbhoz: Elmentünk bátyádhoz, Ézsauhoz: jön is már eléd, de négyszáz férfi van vele! ⁸ Jákóbot ekkor nagy félelem és szorongás fogta el, ezért két táborra osztotta a vele levő népet meg a juhokat, marhákat és tevéket. ⁹ Mert úgy gondolta: Ha eléri Ézsau az egyik tábort, és levágja azt, legalább a másik tábor megmenekülhet. ¹⁰ Jákób azután ezt mondta: Ó, atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene, URam, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, és jót teszek veled! ¹¹ Méltatlan vagyok mindarra a hűségre és szeretetre, amiben szolgádat részesítetted. Hiszen csak egy vándorbottal keltem át itt a Jordánon, most pedig két táborom is van. ¹² Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak a kezéből, mert félek, hogy ha idejön, megöl engem és az anyákat is gyermekeikkel együtt. ¹³ Hiszen te mondtad: Sok jót teszek veled, és utódaidat olyanná teszem, mint a tenger homokja, amely olyan sok, hogy nem lehet megszámolni. ¹⁴ Miután ott töltötte azt az éjszakát, ajándékokat válogatott ki bátyjának, Ézsaunak mindabból, amire szert tett: ¹⁵ kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot, húsz kost, ¹⁶ harminc szoptatós tevét csikóstul, negyven tehenet és tíz bikát, húsz szamárkancát és tíz szamárcsődört. ¹⁷ Szolgáira bízott minden nyájat külön-külön, és ezt mondta szolgáinak: Keljetek át előttem, de hagyjatok távolságot a nyájak között! ¹⁸ Az elsőnek azt parancsolta: Ha találkozik veled a bátyám, Ézsau, és megkérdezi, hogy kinek a szolgája vagy, hová mégy, kié ez a jószág előtted, ¹⁹ akkor ezt mondd: Szolgádé, Jákóbé, aki ajándékul küldi uramnak, Ézsaunak. Ő maga is itt van mögöttünk. ²⁰ Ezt parancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, mindazoknak, akik a nyájak után mentek: Így beszéljetek Ézsauval, amikor találkoztok vele! ²¹ Ezt is mondjátok: Szolgád, Jákób itt van mögöttünk. Mert ezt gondolta: Megengesztelem őt az ajándékkal, amely előttem megy, és csak azután kerülök a színe elé, talán akkor szívesen fogad. ²² Az ajándék tehát elindult előtte, ő azonban a táborban töltötte azt az éjszakát. ²³

De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóleányát és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jabbók-gázlónál.

²⁴ Fogta és átvitte őket a patakon, majd átvitte mindenét, amije volt. ²⁵ Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki birokra kelt vele, egészen hajnalhasadtáig. ²⁶ De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, úgyhogy kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja, miközben vele birkózott. ²⁷

Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz.

²⁸ Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. ²⁹

Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.

³⁰ Jákób azt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő így válaszolt: Miért kérded a nevemet? És megáldotta őt. ³¹

Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.

³² Már sütött a nap, amikor átkelt Penúélnál, és sántított csípőjére. ³³ Ezért nem eszik meg Izráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat, mert ütés érte Jákób csípőjének forgócsontján az inat.

1 Mózes 33

¹ Amikor Jákób föltekintett, látta, hogy már jön is Ézsau, és négyszáz férfi van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel és a két szolgálóleány mellé. ² Előreállította a szolgálóleányokat és gyermekeiket, mögéjük Leát és gyermekeit, ezek mögé Ráhelt és Józsefet. ³ Ő maga előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért. ⁴ Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak. ⁵ Amikor Ézsau föltekintett, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, azt kérdezte: Kik ezek? Jákób így felelt: A gyermekek, akiket Isten adott kegyelméből a te szolgádnak. ⁶ Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt, és leborultak. ⁷ Odalépett Lea is gyermekeivel együtt, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is, és ők is leborultak. ⁸ Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát. ⁹ Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied! ¹⁰ De Jákób ezt mondta: Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kedvesen fogadtál. ¹¹ Fogadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vittek neked, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám, és van mindenem. És addig unszolta őt, amíg el nem fogadta. ¹² Akkor Ézsau ezt mondta: Induljunk el, menjünk, majd én előtted megyek! ¹³ De Jákób így felelt neki: Tudja az én uram, hogy a gyermekek gyengék, meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat, elhullik az egész nyáj. ¹⁴ Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe. ¹⁵ Ézsau ezt mondta: Hadd hagyjak nálad néhányat a velem levő emberek közül. De ő azt felelte: Minek az, ha elnyertem uram jóindulatát? ¹⁶ Így kelt útra Ézsau még aznap Széír felé. ¹⁷

Jákób azonban Szukkót felé indult, és ott épített magának házat, jószágának pedig lombokból árnyékvetőt készített. Ezért hívják azt a helyet Szukkótnak.

¹⁸ Így jutott el Jákób, Paddan-Arámból elindulva, épségben Sikem városáig, amely Kánaán földjén van. Tábort ütött a várossal szemben, ¹⁹ és a mezőnek azt a részét, ahol sátrat vert, megvette Hamórnak, Sikem apjának a fiaitól száz keszíta ezüstért. ²⁰ Majd felállított ott egy oltárt, és így nevezte el: Isten, Izráel Istene!

Példabeszédek 2

¹ Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, ² ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, ³ bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ⁴ ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, ⁵ akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret. ⁶ Csak az ÚR ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik. ⁷ A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a feddhetetlenül élőknek. ⁸ Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek útját megőrzi. ⁹ Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út. ¹⁰ Bölcsesség költözik szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked. ¹¹ Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged. ¹² Megment a helytelen úttól és az álnokul beszélő embertől; ¹³ azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket, és sötét utakon járnak. ¹⁴ Örülnek, ha rosszat tehetnek, vigadnak a gonosz fonákságokon. ¹⁵ Ösvényeik görbék, útjaik hamisak. ¹⁶ De a bölcsesség megment a más asszonyától, a hízelgő szavú idegen nőtől, ¹⁷ aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. ¹⁸ Mert halálba süllyed a háza, és útja az árnyak közé. ¹⁹ Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire. ²⁰ Te azért járj a jók útján, és ügyelj az igazak ösvényeire! ²¹ Mert a becsületesek fogják lakni a földet, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta. ²² De a bűnösök kivesznek a földről, és a hűtlenek kipusztulnak onnan.

Megfigyelés: A 32,2 előtt mikor találkozott Jákób angyalokkal?
Következtetés: Milyen összefüggés lehet a két esemény között?
Következtetés: Végeredményben ki győzött a harcban (32,23-31)? Milyen értelemben győzött Jákób?
Személyes: Péld. 2: A mai világban mennyire használható, mennyire aktuális az itt leírt bölcsesség? Vágyunk rá? Vágyunk azokra a javakra, amelyeket a bölcsességen keresztül érhetünk el?