303. nap

1 Királyok 1

¹ Amikor Dávid élemedett korú öregember lett, hiába takargatták be ruhákkal, nem tudott fölmelegedni. ² Akkor ezt mondták neki udvari emberei: Keresni kell urunknak, a királynak egy fiatal szüzet, hogy a király szolgálatára álljon, és ápolja őt. Ha ez a karjaidban fekszik, akkor majd fölmelegszel, uram, királyom! ³ Keresni kezdtek tehát Izráel egész területén egy szép leányt. Így találtak rá a súnémi Abiságra, és bevitték a királyhoz. ⁴ Ez a leány igen szép volt; ő ápolta a királyt, és ő viselte gondját, de a király nem élt vele. ⁵

Adónijjá, Haggít fia elbizakodottan ezt mondta: Én leszek a király! És szerzett magának harci kocsikat, lovasokat és ötven férfit, akik előtte futottak.

⁶ Apja azonban soha életében nem vetette a szemére, hogy miért tesz ilyet. Absolon után szülte őt anyja, és ő is igen szép ember volt. ⁷ Tárgyalt Jóábbal, Cerújá fiával és Ebjátár pappal, ezek segítették Adónijját, és vele tartottak. ⁸ Viszont Cádók pap, Benájá, Jójádá fia, Nátán próféta, Simí és Réí meg Dávid vitézei nem támogatták Adónijját. ⁹

Egyszer Adónijjá juhokból, marhákból és hizlalt borjúkból áldozati lakomát rendezett a Zóhelet-kőnél, a Rógél-forrás mellett, és meghívta minden testvérét, a király fiait meg a király szolgálatában álló összes júdait.

¹⁰ Nem hívta meg viszont Nátán prófétát, Benáját, a vitézeket meg a testvérét, Salamont sem. ¹¹ Akkor ezt mondta Nátán Betsabénak, Salamon anyjának: Nem hallottad, hogy Adónijjá, Haggít fia lett a király, úgy, hogy urunk, Dávid nem is tud róla?! ¹² Gyere hát, hallgasd meg a tanácsomat, hogyan mentsd meg életedet és fiadnak, Salamonnak az életét. ¹³ Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt neki: Uram, királyom, te megesküdtél szolgálóleányodnak: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő fog a trónomra ülni. Miért lett akkor Adónijjá a király? ¹⁴ Amíg te a királlyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és megerősítem szavaidat. ¹⁵ Betsabé be is ment a királyhoz a belső szobába, ahol a súnémi Abiság viselte gondját a megvénült királynak. ¹⁶ Betsabé meghajolt, és leborult a király előtt, a király pedig ezt kérdezte: Mit kívánsz? ¹⁷ Az így felelt neki: Uram, te megesküdtél szolgálóleányodnak az ÚRra, a te Istenedre: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog a trónomra ülni. ¹⁸ Most mégis Adónijjá lett a király, te pedig, uram, királyom, még csak nem is tudsz róla. ¹⁹ Mert bikákból, hizlalt borjakból és juhokból gazdag áldozati lakomát rendezett, és meghívta rá a király valamennyi fiát, Ebjátár papot és Jóábot, a hadsereg parancsnokát; csak szolgádat, Salamont nem hívta meg. ²⁰ Most azért, uram, királyom, rajtad van egész Izráel szeme, neked kell kihirdetned, hogy ki ül utánad a trónra, uram, királyom! ²¹ Mert ha majd őseidhez térsz pihenni, uram, királyom, akkor engem és fiamat, Salamont lázadóknak fognak tekinteni. ²² Még beszélt a királlyal, amikor megérkezett Nátán próféta. ²³ Jelentették a királynak: Itt van Nátán próféta. Erre ő bement a király elé, és arccal a földre borult a király előtt. ²⁴ Ezt mondta Nátán: Uram, királyom! Te mondtad azt, hogy Adónijjá lesz utánad a király, és ő fog a trónodra ülni? ²⁵ Mert ő ma elment, és bikákból, hizlalt borjakból és juhokból gazdag áldozati lakomát rendezett; meghívta a király valamennyi fiát, a hadsereg parancsnokát meg Ebjátár papot, és ezek most vele esznek-isznak, és ezt kiáltozzák: Éljen Adónijjá király! ²⁶ De engem, a te szolgádat nem hívott meg, sem Cádók papot, sem Benáját, Jójádá fiát, sem szolgádat, Salamont. ²⁷ Ha az én uramtól, a királytól való ez az intézkedés, akkor miért nem tudattad szolgáiddal, hogy ki ül a trónra utánad, uram, királyom? ²⁸ Dávid király erre így válaszolt: Hívjátok ide Betsabét! Ő bement a királyhoz, és megállt a király előtt. ²⁹ Akkor a király megesküdött, és ezt mondta: Az élő ÚRra mondom, aki megváltott engem minden nyomorúságból, ³⁰ hogy amiképp megesküdtem neked az ÚRra, Izráel Istenére, hogy a te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő ül a trónomra, úgy azt meg is cselekszem még a mai napon. ³¹ Erre Betsabé arccal a földig hajolva leborult a király előtt, és ezt mondta: Örökké éljen az én uram, Dávid király! ³² Azután ezt mondta Dávid király: Hívjátok ide Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójádá fiát! Ezek be is mentek a király elé. ³³ A király ezt mondta nekik: Vegyétek magatok mellé uratok embereit! Ültessétek fiamat, Salamont az én öszvéremre, és vezessétek le a Gíhónhoz! ³⁴ Cádók pap és Nátán próféta kenje ott fel Izráel királyává, azután fújjátok meg a kürtöt, és kiáltsátok: Éljen Salamon király! ³⁵ Azután vonuljatok fel mögötte, ő pedig jöjjön ide, üljön a trónomra, és ő legyen helyettem a király! Mert azt parancsoltam, hogy ő legyen Izráel és Júda fejedelme. ³⁶ Akkor Benájá, Jójádá fia válaszolt a királynak: Az ÚR, az én uramnak, királyomnak Istene mondjon áment rá! ³⁷ Ahogyan vele volt az ÚR az én urammal, királyommal, úgy legyen Salamonnal is, és tegye nagyobbá trónját még az én uramnak, Dávid királynak a trónjánál is! ³⁸

Elment tehát Cádók pap, Nátán próféta és Benájá, Jójádá fia meg a kerétiek és a pelétiek; Salamont Dávid király öszvérére ültették, és levezették a Gíhónhoz.

³⁹ Cádók pap pedig kihozta a sátorból az olajosszarut, és fölkente Salamont. Majd megfújták a kürtöt, és az egész nép ezt kiáltozta: Éljen Salamon király! ⁴⁰ Azután fölvonult mögötte az egész nép, sípokkal sípoltak, és olyan lelkesen ujjongtak, hogy majd meghasadt a föld a kiáltozásuktól. ⁴¹ Meghallotta ezt Adónijjá és a nála levő meghívottak mind, amikor a lakoma végén jártak. Jóáb is meghallotta a kürtszót, és ezt kérdezte: Miért van ilyen nagy zaj a városban? ⁴² Még beszélt, amikor megérkezett Jónátán, Ebjátár pap fia. Adónijjá ezt mondta: Jöjj be, te derék ember vagy, és biztosan jó hírt hozol. ⁴³ Jónátán így válaszolt Adónijjának: Nem, mert a mi urunk, Dávid király Salamont tette királlyá. ⁴⁴ Elküldte vele a király Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójádá fiát meg a kerétieket és a pelétieket, őt pedig felültették a király öszvérére, ⁴⁵ majd Cádók pap Nátán prófétával együtt királlyá kente őt a Gíhónnál. Onnan vonultak föl örvendezve, ezért zajos a város, ennek a hangját hallottátok. ⁴⁶ Salamon már ott is ül a királyi trónon. ⁴⁷ Sőt a király udvari emberei is odamentek, és így áldják urunkat, Dávid királyt: Szerezzen Istened Salamonnak még nagyobb hírnevet, mint a tiéd, és tegye az ő trónját még a te trónodnál is nagyobbá! A király mélyen meghajolt a fekvőhelyén, ⁴⁸ majd még ezt is mondta a király: Áldott az ÚR, Izráel Istene, aki megadta nekem a mai napon, hogy szemem láttára ült utódom a trónra. ⁴⁹ Ekkor megrémülve fölkelt Adónijjá összes meghívottja, és elsiettek mindnyájan, amerre láttak. ⁵⁰

Adónijjá azonban félt Salamontól, ezért elment, és megragadta az oltár szarvait.

⁵¹ Jelentették Salamonnak, hogy Adónijjá fél Salamon királytól, ezért megragadta az oltár szarvait, és ezt mondja: Esküdjék meg nekem most Salamon király, hogy nem öli meg fegyverrel a szolgáját! ⁵² Erre így szólt Salamon: Ha derék embernek bizonyul, haja szála sem fog meggörbülni, de ha valami rosszat tesz, akkor meg kell halnia. ⁵³ Ekkor érte küldött Salamon király, és elhozták az oltártól; ő pedig amint megérkezett, leborult Salamon király előtt. Salamon ezt mondta neki: Eredj haza!

Megfigyelés: Mit árul el Adonijja jelleméről az, hogy kikkel barátkozott? (vö. 2 Sámuel 3,27, 20,8-10, 12,1-15, 20,23, 23,20-23)
Következtetés: Mi motiválja Adonijját?