314. nap

1 Királyok 13

¹ Ám miközben Jeroboám ott állt az oltárnál és tömjénezett, Isten egy embere Júdából Bételbe érkezett az ÚR parancsára, ² és ezt hirdette az ÚR parancsára az oltárnál: Oltár! Oltár! Így szól az ÚR: Egy fiú születik majd Dávid családjából, akinek Jósiás lesz a neve, ő majd föláldozza rajtad az áldozóhalmok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat fognak elégetni rajtad! ³ Még csodát is tett azon a napon. Megmondta ugyanis: Ez a csoda lesz a bizonyíték arra, hogy az ÚR szólott: Íme, ez az oltár majd meghasad, és szétszóródik a hamu, ami rajta van. ⁴ Amikor a király meghallotta Isten emberének a beszédét, amelyet a bételi oltárról hirdetett, kinyújtotta a kezét Jeroboám az oltár mellől, és ezt mondta: Fogjátok el! De megbénult a keze, amelyet kinyújtott felé, és nem tudta visszahúzni. ⁵ Az oltár pedig meghasadt, és szétszóródott a hamu az oltárról. Ez volt az a csoda, amelyet Isten embere tett az ÚR parancsára. ⁶ Ekkor megszólalt a király, és ezt mondta Isten emberének: Engeszteld ki Istenedet, az URat, és imádkozz értem, hogy visszahúzhassam a kezem! Isten embere pedig kiengesztelte az URat, úgyhogy a király vissza tudta húzni a kezét, és az olyan lett, mint azelőtt. ⁷ Azután a király így szólt Isten emberéhez: Gyere haza velem, egyél valamit, én pedig adok neked valamit ajándékba! ⁸ De Isten embere ezt mondta a királynak: Ha a palotád felét nekem adnád, akkor sem megyek el veled; én ezen a helyen nem eszem és nem iszom semmit. ⁹ Mert ezt parancsolta nekem igéje által az ÚR: Ne egyél és ne igyál semmit, és ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél! ¹⁰ Ezért más úton távozott; nem azon az úton tért vissza, amelyen Bételbe érkezett. ¹¹

Lakott azonban Bételben egy öreg próféta, akihez elmentek a fiai, és elmondtak neki mindent, amit Isten embere tett aznap Bételben, és amit a királynak mondott. Elbeszélték ezeket apjuknak,

¹² apjuk pedig megkérdezte tőlük: Melyik úton ment el? A fiai megmutatták neki, hogy melyik úton ment el Isten embere, aki Júdából érkezett. ¹³ Akkor ezt mondta a fiainak: Nyergeljétek föl a szamaramat! Azok fölnyergelték a szamarát, ő pedig elnyargalt rajta. ¹⁴ Elment az Isten embere után, és rátalált, amint egy cserfa alatt ült. Azt kérdezte tőle: Te vagy-e az Isten embere, aki Júdából érkezett? Ő így felelt: Én vagyok. ¹⁵ Akkor ezt mondta neki: Gyere haza velem, és egyél valamit! ¹⁶ De az így felelt: Nem térhetek vissza veled, és nem mehetek be hozzád. Ezen a helyen nem eszem és nem iszom semmit sem. ¹⁷ Mert ezt a parancsot kaptam az ÚR igéje által: Ne egyél és ne igyál ott semmit, és ne azon az úton térj vissza, amelyen odamégy! ¹⁸ De a másik ezt mondta neki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és egy angyal így szólt hozzám az ÚR parancsára: Hozd vissza őt magaddal a házadhoz, hogy egyen és igyon! Így hazudott neki. ¹⁹ Az pedig visszatért vele, majd evett és ivott annak a házában. ²⁰ Még az asztalnál ültek, amikor az ÚR igéje szólt ahhoz a prófétához, aki visszahozta őt, ²¹ és így kiáltott Isten emberének, aki Júdából érkezett: Így szól az ÚR: Mivel ellene szegültél az ÚR szavának, és nem tartottad meg azt a parancsot, amelyet Istened, az ÚR adott neked, ²² hanem visszatértél, és ettél meg ittál azon a helyen, amelyről megparancsolta neked, hogy ott ne egyél és ne igyál, ezért holttested nem kerül őseid sírjába! ²³ Miután evett és ivott, fölnyergelték neki annak a prófétának a szamarát, aki visszahozta őt, ²⁴ és elment. De az úton egy oroszlán talált rá, és megölte. Holtteste ott hevert az úton, mellette állt a szamár, de az oroszlán is a holtteste mellett állt. ²⁵ Akik arra jártak, meglátták az úton heverő holttestet meg az oroszlánt, amint a holttest mellett áll. Bementek a városba, ahol az öreg próféta lakott, és elbeszélték ezt. ²⁶ Amikor meghallotta ezt az öreg próféta, aki visszahozta őt az útról, így szólt: Az Isten embere ez. Ellene szegült az ÚR szavának, ezért az ÚR egy oroszlán prédájává tette; az rátört és megölte. Így teljesedett be az ÚR igéje, amelyet megmondott neki. ²⁷ Azután így szólt fiaihoz: Nyergeljétek föl a szamaramat! Föl is nyergelték, ²⁸ ő pedig elment, és megtalálta az úton heverő holttestet meg a szamarat és az oroszlánt, amint ott álltak a holttest mellett. Az oroszlán nem ette meg a holttestet, és a szamarat sem tépte szét. ²⁹ A próféta fölemelte Isten emberének a holttestét, rátette a szamárra, és visszavitte. Bement a városba az öreg próféta, hogy elsirassa és eltemesse. ³⁰ Holttestét a saját sírjába helyezte, és így siratták el: Jaj, testvérem! ³¹ Miután eltemette, ezt mondta fiainak: Ha meghalok, engem is ebbe a sírba temessetek, ahová az Isten emberét temettük. Az ő csontjai mellé helyezzétek az én csontjaimat is! ³² Mert bizonyosan be fog teljesedni az az ige, amelyet ő hirdetett az ÚR parancsára a bételi oltárról és az áldozóhalmok templomairól Samária városaiban. ³³ De Jeroboám ezek után sem tért meg gonosz útjáról. Továbbra is a nép köréből rendelt papokat az áldozóhalmokra, és beiktatott bárkit, aki pap akart lenni az áldozóhalmokon. ³⁴ Ez volt Jeroboám házának a vétke; emiatt irtották ki a föld színéről, és emiatt semmisítették meg.

Megfigyelés: Hogyan próbálja Isten megváltoztatni Jeroboámot? Mi az eredménye?
Következtetés: Mi a véleményed arról, hogy amit Isten Salamonnak mondott bűne miatt, az pontosan úgy ment végbe a történelemben?
Következtetés: Képzeld el, mit érezhetett az öreg próféta, amikor elmondta Isten kijelentését Isten emberének, illetve amikor megtalálja a holttestet.
Megfigyelés: Hasonlítsd össze Isten emberének tapasztalatát Roboáméval (12. rész)!
Személyes: Téged mi motivál arra, hogy hazudj?
Személyes: Hogyan viszonyulsz mások munkájához és sikereihez?