317. nap

1 Királyok 16

¹ Az ÚR igéje így szólt Jéhúhoz, Hanání fiához Baasáról: ² Noha én kiemeltelek téged a porból, és népemnek, Izráelnek a fejedelmévé tettelek, te mégis Jeroboám útján jársz, és vétekbe viszed népemet, Izráelt, akik vétkeikkel bosszantanak engem. ³ Ezért én elsöpröm Baasát és háza népét. Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát. ⁴ Aki Baasá családjából a városban hal meg, azt a kutyák falják fel, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg! ⁵ Baasá egyéb dolgai, amelyeket véghezvitt, és hőstettei meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. ⁶ Azután Baasá pihenni tért őseihez, és eltemették Tircában. Utána a fia, Élá lett a király. ⁷ Nemcsak azért szólt az ÚR igéje Jéhú próféta, Hanání fia által Baasá és háza népe ellen, mert mindazt elkövette, amit rossznak lát az ÚR, és bosszantotta őt cselekedeteivel, és olyan volt, mint Jeroboám háza népe, hanem azért is, mert azt kiirtotta. ⁸ Ászának, Júda királyának a huszonhatodik évében Élá, Baasá fia lett Izráel királya Tircában, két esztendeig. ⁹ De összeesküvést szőtt ellene Zimrí, az egyik embere, a harci kocsik felének parancsnoka. Élá ugyanis Tircában részegre itta magát Arcának, a tircái palota felügyelőjének a házában. ¹⁰ Eljött Zimrí, levágta és megölte őt Ászának, Júda királyának huszonhetedik évében, és ő lett utána a király. ¹¹ Miután pedig király lett, és trónra ült, kiirtotta Baasá egész háza népét, nem hagyott meg egy férfit se belőle, se rokont, se barátot. ¹² Így pusztította ki Zimrí Baasá egész háza népét az ÚR szava szerint, amelyet megmondott Baasáról Jéhú próféta által, ¹³ Baasá minden vétkéért és fiának, Élának a vétkeiért; mert vétkeztek, és vétekbe vitték Izráelt, tehetetlen bálványaikkal bosszantva az URat, Izráel Istenét. ¹⁴ Élának egyéb dolgai és mindaz, amit véghezvitt, meg van írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. ¹⁵ Ászának, Júda királyának a huszonhetedik évében hét napig volt király Zimrí Tircában. A hadinép ekkor a filiszteusokhoz tartozó Gibbetónt ostromolta. ¹⁶ Amikor az ostromló hadinép meghallotta, hogy összeesküvést szőtt Zimrí, és hogy a királyt is megölte, akkor egész Izráel a hadseregparancsnokot, Omrít tette meg Izráel királyává még azon a napon a táborban. ¹⁷ Azután fölvonult Omrí egész Izráellel együtt Gibbetónból, és körülzárták Tircát. ¹⁸ Zimrí pedig látva, hogy a várost elfoglalják, fölment a királyi palota tornyába, magára gyújtotta a királyi palotát, és meghalt. ¹⁹ Vétkei miatt történt ez. Vétkezett, amikor azt tette, amit rossznak lát az ÚR. Jeroboám útján járt, és vétkével, amit elkövetett, Izráelt is vétekbe vitte. ²⁰ Zimrí egyéb dolgai és az általa szőtt összeesküvés meg van írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. ²¹

Izráel népe ekkor két pártra szakadt. A nép egyik fele Tibní, Gínat fia pártjára állt, és őt akarta királlyá tenni, a másik fele pedig Omrí pártjára állt.

²²

De az Omríval tartó nép erősebb volt, mint az a nép, amely Tibní, Gínat fiának a pártjára állt. Meghalt hát Tibní is, és Omrí lett a király.

²³

Ászának, Júda királyának a harmincegyedik évében lett Omrí Izráel királya, tizenkét évig. Hat évig Tircában uralkodott.

²⁴

Akkor megvette Samária hegyét Semertől két talentum ezüstért, majd beépítette a hegyet, és azt a várost, amelyet épített, a hegy gazdájáról, Semerről Samáriának nevezte el.

²⁵

De Omrí azt tette, amit rossznak lát az ÚR, rosszabb volt minden elődjénél.

²⁶

Mindenben Jeroboámnak, Nebát fiának az útján járt, és abban a vétekben, amellyel vétekbe vitte Izráelt, tehetetlen bálványokkal bosszantva az URat, Izráel Istenét.

²⁷

Omrí egyéb dolgai, amelyeket művelt, és hőstettei, amelyeket véghezvitt, meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.

²⁸

Azután Omrí pihenni tért őseihez, és eltemették Samáriában. Utána a fia, Aháb lett a király.

²⁹ Aháb, Omrí fia Ászának, Júda királyának a harmincnyolcadik évében lett Izráel királya. Huszonkét évig volt Aháb, Omrí fia Izráel királya Samáriában. ³⁰ Aháb, Omrí fia azt tette, amit rossznak lát az ÚR, még inkább, mint valamennyi elődje. ³¹ Nemcsak folytatta Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit, hanem feleségül vette Jezábelt, a szidóniak királyának, Etbaalnak a leányát, és Baalt kezdte tisztelni és imádni. ³² Oltárt is állított neki a Baal-templomban, amelyet Samáriában épített. ³³ Készíttetett Aháb egy Aséra-szobrot is, és többet bosszantotta tetteivel Aháb az URat, Izráel Istenét, mint őelőtte Izráel bármelyik királya. ³⁴ Az ő idejében építette újjá a bételi Híél Jerikót. Elsőszülött fián, Abírámon vetette meg annak az alapját, és legkisebb fián, Szegúbon állította fel a kapuját, az ÚR szava szerint, amelyet megmondott Józsué, Nún fia által.

1 Királyok 17

¹

A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, amíg én azt nem mondom.

² Ezután így szólt hozzá az ÚR igéje: ³ Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre! ⁴ A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad. ⁵ Elment tehát, és az ÚR igéje szerint járt el. Odaérve letelepedett a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre. ⁶ A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ihatott. ⁷ Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban. ⁸ Ekkor így szólt hozzá az ÚR igéje: ⁹

Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.

¹⁰ Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! ¹¹ Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utánakiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! ¹² De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk. ¹³ Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! ¹⁴ Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki addig, amíg az ÚR esőt nem bocsát a földre. ¹⁵ Az asszony elment, és Illés szavai szerint járt el. És evett ő is meg az asszony és a háza népe is mindennap. ¹⁶ A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki az ÚR ígérete szerint, ahogy igéjében, Illés által, megmondta az ÚR. ¹⁷ Történt ezek után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház úrnőjének a fia, és betegsége olyan súlyossá vált, hogy már nem is lélegzett. ¹⁸ Az asszony így szólt Illéshez: Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess bűnömre, és megöld a fiamat? ¹⁹ Ő ezt mondta neki: Add ide a fiadat! És kivette az öléből, felvitte a felső szobába, ahol lakott, és az ágyra fektette. ²⁰ Majd az ÚRhoz kiáltott, és ezt mondta: Istenem, URam! Még bajt is hozol erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok, és megölöd a fiát?! ²¹ Azután háromszor ráborult a gyermekre, és így kiáltott az ÚRhoz: Istenem, URam! Térjen vissza a lélek ebbe a gyermekbe! ²² Az ÚR meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt. ²³ Illés ekkor fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad! ²⁴ Az asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!

Omri Izráel egyik legjelentősebb uralkodója volt. Ez a bibliai beszámolóból nem derül ki. Valami miatt (feltehetően a bűneiről van szó) a könyv írója nem értékelte túl sokra. Ugyanakkor a korabeli feljegyzésekből úgy tűnik, hogy uralkodása maradandó nyomokat hagyott. A környező államok uralkodói még az Omri-dinasztia kihalása után is úgy utaltak az izraeli királyokra, mint Omri utódaira. Itt tehát világosan eltér egymástól a világ és a Biblia értékítélete. Aki jelentős az egyik szemszögből, nem biztos, hogy jelentős a másikból is.
Illés neve azt jelenti ‘Jahve az én Istenem’. Már pusztán a nevével ellene mondott Ahábnak (v.ö. 16,32-33).
Baal többek között esőisten volt. Az tehát, hogy Isten pont szárazságot ad, nem véletlen.
Nem csak arról van szó, hogy Isten megmutatja, hogy Izráel határán kívül is ő az úr. Szidón Jezábel szülőhazája volt (16,31), az a hely tehát, ahonnan a Baal-kultuszt behozta Izraelbe. Kicsit póriasan megfogalmazva tehát ‘Isten előbb hülyét csinált Baalból Izráelben, majd Baal saját felségterületén is megmutatja, hogy ki az úr a háznál’. Egyedül Jahve képes élelmet és életet adni, nem Baal.

Következtetés: Mi a véleményed arról, hogy Jeroboámnak fontosabb volt a saját tekintélye, mint az igaz istenimádat?
Következtetés: Hasonlítsd össze Jeroboám maga választotta ‘istentiszteletét’ a mai emberek maga választotta ‘istentiszteletével’. Gondolkozz el: ha Jeroboám magatartását Isten akkor úgy ítélte meg, hogy kiirtotta a családját, hogyan ítéli meg a ma embereinek maga választotta ‘istentiszteletét’?