321. nap

1 Királyok 21

¹ Ezek után a következő dolog történt: A jezréeli Nábótnak szőlője volt Jezréelben, Samária királyának, Ahábnak a palotája mellett. ² Egyszer Aháb így szólította meg Nábótot: Add nekem a szőlődet, hadd legyen az veteményeskertem, mert közel van a házamhoz! Adok helyette jobb szőlőt, vagy ha jónak látod, pénzben adom meg az árát. ³

Nábót így felelt Ahábnak: Az ÚR őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet!

⁴ Aháb elkeseredve és haragosan ment haza a válasz miatt, amelyet a jezréeli Nábót adott neki, amikor ezt mondta: Nem adom neked atyai örökségemet. Lefeküdt az ágyára, a falnak fordult, és nem evett semmit. ⁵ A felesége, Jezábel azonban odament hozzá, és így szólt: Min keseredett el úgy a lelked, hogy semmit sem eszel? ⁶ Ő így válaszolt: Beszéltem a jezréeli Nábóttal. Kértem, hogy adja el nekem a szőlőjét, vagy ha úgy tetszik neki, szőlőt is adhatok helyette. De ő azt mondta, hogy nem adja nekem a szőlőjét. ⁷

A felesége, Jezábel ezt mondta neki: Hát nem te uralkodsz most Izráelben? Kelj föl, egyél, ne búslakodj! Majd én megszerzem neked a jezréeli Nábót szőlőjét.

⁸ Ekkor leveleket írt Aháb nevében, lepecsételte annak gyűrűjével, és elküldte a leveleket azoknak a véneknek és nemeseknek, akik Nábóttal egy városban laktak. ⁹ A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére! ¹⁰ Vele szembe pedig ültessetek két hitvány embert, akik így tanúskodjanak ellene: Átkoztad Istent és a királyt! Azután vigyétek ki, és kövezzétek agyon! ¹¹ A város polgárai, a vének és a nemesek, akik abban a városban laktak, úgy is tettek, ahogyan Jezábel megüzente nekik, ahogyan a nekik küldött levelekben írta. ¹² Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették. ¹³ Odajött a két hitvány ember is, leültek vele szemben, és ezek a hitvány emberek így tanúskodtak Nábót ellen a nép előtt: Átkozta Nábót Istent és a királyt! Ezért kivitték őt a városból, és halálra kövezték. ¹⁴ Azután megüzenték Jezábelnek: Halálra kövezték Nábótot. ¹⁵ Amikor Jezábel meghallotta, hogy halálra kövezték Nábótot, így szólt Jezábel Ahábhoz: Kelj föl, vedd birtokba a jezréeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart eladni neked, mert nem él már Nábót, hanem meghalt. ¹⁶ Amikor Aháb meghallotta, hogy Nábót meghalt, fölkelt Aháb, lement a jezréeli Nábót szőlőjébe, és birtokba vette azt. ¹⁷ Ekkor így szólt az ÚR igéje a tisbei Illéshez: ¹⁸ Eredj, menj el Aháb izráeli király elé, aki Samáriában lakik, de most éppen Nábót szőlőjében van, ahová azért ment, hogy birtokba vegye. ¹⁹ Így beszélj hozzá: Ezt mondja az ÚR: Öltél, és még birtokot is szereztél? Azután így beszélj hozzá: Ezt mondja az ÚR: Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is! ²⁰ Aháb így felelt Illésnek: Rám találtál, ellenségem?! Ő ezt mondta: Rád találtam, mivel arra vetemedtél, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az ÚR. ²¹ Ezért én veszedelmet hozok rád, és kisöpörlek téged. Kiirtom Izráelből Aháb férfiutódait, apraját-nagyját! ²² Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát a bosszúságért, amelyet nekem okoztál, és vétekbe vitted Izráelt. ²³ Jezábelről pedig így szól az ÚR: A kutyák eszik meg Jezábelt Jezréel falánál! ²⁴ Aki Aháb családjából a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg. ²⁵ Nem volt senki, aki annyira elvetemült lett volna, mint Aháb, aki folyton csak azt tegye, amit rossznak lát az ÚR, mert félrevezette a felesége, Jezábel. ²⁶ Igen sok utálatosságot követett el azzal is, hogy a bálványokat követte, éppen úgy, ahogyan az emóriak tették, akiket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől. ²⁷ Amikor Aháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, zsákruhát vett magára, böjtölt, zsákruhában is hált, és csöndesen járt-kelt. ²⁸ Ekkor így szólt az ÚR igéje a tisbei Illéshez: ²⁹ Látod, mennyire megalázta magát előttem Aháb? Mivel megalázta magát előttem, az ő idejében nem hozom rá azt a veszedelmet; majd csak a fia idejében hozok veszedelmet a házára.

1 Királyok 22

¹

Három esztendeig békében éltek: nem volt háború Arám és Izráel között.

² A harmadik esztendőben azonban, amikor Jósáfát, Júda királya elment Izráel királyához, ³ Izráel királya így szólt udvari embereihez: Jól tudjátok, hogy Rámót-Gileád a mienk, és mi mégis tétlenkedünk, ahelyett hogy visszavennénk Arám királyától! ⁴ Jósáfáttól pedig ezt kérdezte: Eljössz-e velem harcolni Rámót-Gileádért? Jósáfát így felelt Izráel királyának: Elmegyek én éppúgy, mint te, az én népem éppúgy, mint a te néped, az én lovaim éppúgy, mint a te lovaid. ⁵ De Jósáfát ezt mondta Izráel királyának: Kérdezd meg előbb az ÚR igéjét! ⁶ Izráel királya ezért összegyűjtötte a prófétákat, mintegy négyszáz embert, és megkérdezte tőlük: Elmenjek-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla? Ők így feleltek: Vonulj föl, mert az ÚR a király kezébe adja azt! ⁷ Jósáfát azonban ezt kérdezte: Nincs itt az ÚRnak több prófétája, akit megkérdezhetnénk? ⁸ Izráel királya így felelt Jósáfátnak: Van még valaki, aki által megkérdezhetnénk az URat, de én gyűlölöm őt, mert sohasem prófétál nekem jót, hanem csak rosszat. Míkájehú, Jimlá fia az. Jósáfát erre így szólt: Ne mondjon ilyet a király! ⁹

Ekkor Izráel királya odahívta az egyik udvarnokát, és ezt mondta: Siess Míkájehúért, Jimlá fiáért!

¹⁰

Izráel királya és Jósáfát, Júda királya ott ült díszruhába öltözve egy-egy trónon Samária kapujában, a bejárat előtti téren, a próféták pedig mind ott prófétáltak előttük.

¹¹

Cidkijjá, Kenaaná fia vasszarvakat készített magának, és ezt mondta: Így szól az ÚR: Ezekkel ökleled Arámot, míg csak el nem pusztítod.

¹²

A próféták mindnyájan így prófétáltak: Vonulj föl Rámót-Gileád ellen, és sikerrel jársz! Az ÚR a király kezébe adja azt.

¹³

A követ pedig, aki elment, hogy elhívja Míkájehút, így szólt hozzá: Nézd, a próféták egyhangúlag jót ígérnek a királynak. Mondd azért te is ugyanazt, amit ők, és ígérj jót!

¹⁴

De Míkájehú így felelt: Az élő ÚRra esküszöm, hogy csak azt fogom mondani, amit az ÚR mond nekem.

¹⁵

Amikor odaért a királyhoz, a király megkérdezte tőle: Míkájehú! Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyünk róla? Ő így felelt neki: Vonulj föl, és járj szerencsével! Az ÚR a király kezébe adja azt.

¹⁶

A király azonban ezt mondta neki: Hányszor eskesselek meg, hogy csak igazat mondj nekem az ÚR nevében?!

¹⁷

Erre az így felelt: Láttam egész Izráelt szétszóródva a hegyeken: mint a juhok, melyeknek nincsen pásztora. Az ÚR pedig ezt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk, térjen haza mindenki békével!

¹⁸

Ekkor Izráel királya így szólt Jósáfáthoz: Ugye megmondtam neked, hogy nem prófétál ez nekem jót, csak rosszat!

¹⁹

Míkájehú pedig ezt mondta: Halld meg az ÚR igéjét! Láttam az URat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján.

²⁰

És ezt mondta az ÚR: Ki fogja rászedni Ahábot, hogy felvonuljon és elessék Rámót-Gileádnál? Erre az egyik ezt mondta, a másik azt mondta.

²¹

De előlépett egy lélek, megállt az ÚR előtt, és így szólt: Majd én rászedem őt! Az ÚR ezt kérdezte tőle: Hogyan?

²²

Az így felelt: Elmegyek és hazug lélek leszek minden prófétája szájában. Az ÚR pedig így szólt: Így csakugyan rá tudod szedni. Menj és tégy így!

²³

Íme, így adott az ÚR hazug lelket valamennyi prófétád szájába. Az ÚR kimondta vesztedet.

²⁴

Ekkor odalépett Cidkijjá, Kenaaná fia, arcul ütötte Míkájehút, és ezt mondta: Talán eltávozott tőlem az ÚR lelke, és csak veled beszél?

²⁵

Míkájehú így felelt: Majd meglátod azon a napon, amikor rejtekhelyet keresve szobáról szobára mész.

²⁶

Akkor ezt parancsolta Izráel királya: Fogd Míkájehút, vidd Ámón városparancsnokhoz és Jóáshoz, a király fiához,

²⁷

és mondd: Ezt parancsolja a király: Vessétek börtönbe, és ételből meg italból csökkentett adagot adjatok neki, amíg vissza nem térek sértetlenül!

²⁸

Míkájehú így szólt: Ha csakugyan visszatérsz sértetlenül, akkor nem az ÚR beszélt általam! És hozzátette: Halljátok meg mind, ti népek!

²⁹ Azután fölvonult Izráel királya és Jósáfát, Júda királya Rámót-Gileád ellen. ³⁰ Izráel királya ezt mondta Jósáfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a csatába, de te csak öltözz a magad ruhájába! Izráel királya tehát álruhába öltözött, és úgy ment a csatába. ³¹ Arám királya pedig ezt parancsolta a harci kocsik parancsnokainak, akik harmincketten voltak: Ne támadjatok se kicsit, se nagyot, csak Izráel királyát! ³² Amikor a harci kocsik parancsnokai meglátták Jósáfátot, ezt gondolták: Csak ő lehet Izráel királya. Ellene fordultak tehát, hogy megtámadják. Jósáfát azonban kiáltozni kezdett; ³³ ekkor a harci kocsik parancsnokai látták, hogy nem ő Izráel királya, és elfordultak tőle. ³⁴ Egy ember pedig csak úgy, találomra kilőtt egy nyílvesszőt, és eltalálta Izráel királyát a szíjak és a páncél között. Ekkor megparancsolta a kocsi hajtójának: Fordulj meg, és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem! ³⁵ Mivel azonban az ütközet egyre hevesebbé vált azon a napon, a királynak állva kellett maradnia harci kocsijában az arámokkal szemben. Estére azután meghalt, mert a vére elfolyt sebéből a harci kocsi belsejébe. ³⁶ Napnyugtakor ez a kiáltás futott végig a táboron: Mindenki a városába, mindenki a hazájába, ³⁷ mert meghalt a király! Miután megérkeztek Samáriába, eltemették a királyt Samáriában. ³⁸ A harci kocsit Samária tavában mosták le; vérét kutyák nyalták fel, és parázna nők mosakodtak ott – az ÚR igéje szerint, ahogyan megmondta előre. ³⁹ Ahábnak egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, az elefántcsont palota, amelyet építtetett, és mindazok a városok, amelyeket felépíttetett, le vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. ⁴⁰ Azután Aháb pihenni tért őseihez; utána a fia, Ahazjá lett a király. ⁴¹ Jósáfát, Ászá fia Ahábnak, Izráel királyának a negyedik évében lett Júda királya. ⁴² Harmincöt éves volt Jósáfát, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Azúbá volt, Silhí leánya. ⁴³ Mindenben apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR. ⁴⁴ Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép továbbra is áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. ⁴⁵ Jósáfát békességben élt Izráel királyával. ⁴⁶ Jósáfát egyéb dolgai és hőstettei, amelyeket véghezvitt, és hogy milyen háborúkat viselt, meg vannak írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. ⁴⁷ Kisöpörte az országból a férfiparáznák maradékát, akik még megmaradtak apjának, Ászának az idejéből. ⁴⁸ Edómban akkor nem volt király, csak királyi helytartó. ⁴⁹ Jósáfát csináltatott Tarsís-hajókat, hogy aranyért menjenek Ófírba, de nem tudtak elmenni, mert a hajók összetörtek Ecjón-Geberben. ⁵⁰ Akkor ezt mondta Ahazjá, Aháb fia Jósáfátnak: Hadd menjenek el szolgáim a te szolgáiddal a hajókon! De Jósáfát nem engedte meg. ⁵¹ Azután Jósáfát pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé, ősatyjának, Dávidnak a városában. Utána a fia, Jórám lett a király. ⁵² Ahazjá, Aháb fia Jósáfátnak, Júda királyának a tizenhetedik évében lett Izráel királya Samáriában, és két évig uralkodott Izráelben. ⁵³ Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, mert apjának és anyjának az útján meg Jeroboámnak, Nebát fiának az útján járt, aki vétekbe vitte Izráelt. ⁵⁴ Baalt tisztelte és őt imádta, ezzel bosszantva az URat, Izráel Istenét, egészen úgy, ahogyan apja tette.

Minden bizonnyal nem csupán arról volt szó, hogy Nábót érzelmileg kötődött örökölt földjéhez. A háttérben mély teológiai kérdések húzódtak meg. A föld Isten adománya, ami a szövetségkötéssel szoros összefüggésben adatik. Aki túlad rajta, az a szövetséghez hűtlen (lásd 3Móz.25,23), Szociológiailag nézve az ilyen Nábót-típusú földhöz ragaszkodás elsősorban a törzsi társadalmakra érvényes. Izráelben azonban már királyság van. Úgy is felfoghatjuk hát a helyzetet, hogy itt az új és a régi rend találkozik egymással. A kérdéseket itt nem tudjuk nagy mélységében tárgyalni, de az talán látszik, hogy e mögött a viszonylag ártatlannak tűnő esemény mögött súlyos teológiai és politikai kérdések húzódnak meg.
Több kutató szerint a Jezábel és Aháb hozzáállása közti különbség világosan mutatja a föníciai és az izraeli királyok jogai közötti különbséget. Ha ez igaz, akkor ez azt mutatja, hogy Izraelben a király elméletben legalábbis korlátozottabb hatalommal rendelkezett, mint Föníciában. Nem tehetett csak úgy akármit. Jezábel feltehetően nem értette a földkérdés mögött meghúzódó teológiai problémát sem. Vagy ha igen, akkor tudatosan szembehelyezkedett a Jahvéval kötött szövetséggel, ami szintén elképzelhető róla.
Ezekben az években egy világpolitikai szemszögből sokkal fontosabb esemény is zajlott. A hatalmas Asszír birodalom nyugati irányba terjeszkedett, és így veszélyeztette térségünk apró királyságait. Ezek az uralkodók szövetkeztek egymással a hatalmas birodalom ellen. Feltehetően ezért volt olyan szívélyes a kapcsolat az arámi király és Aháb között. Talán még Jezábelt is ezért vette feleségül Aháb. A házasságok mögött gyakran politikai szövetségkötések húzódnak meg királyok esetében. Kr.e. 8,3-ban Qarqar-nál megütközött egymással a koalíció és az asszír hadsereg. A csatáról asszír források számolnak be, és ugyan ezek úgy állítják be, hogy az asszír seregek győzelmet arattak, a későbbi eseményekből inkább arra következtethetünk, hogy a koalíció erői legalábbis megállították az asszírokat. Az asszír birodalom több mint 10 évig nem próbálkozott komolyan befolyásának növelésével a térségben. Elgondolkoztató, hogy mindezt a Biblia meg sem említi. Feltehetően itt már a qarqari csata után vagyunk, ezért engedheti meg magának Aháb, hogy felrúgja az arámokkal eddig ápolt jó kapcsolatát Rámót-Gileád miatt.
Az Ószövetségben Isten trónterme úgy jelenik meg, mint egy tanács székhelye. Jahvén kívül még további mennyei lények is jelen vannak. Az előttünk álló szöveg az egyik legjobban kidolgozott leírása ennek az Isteni Tanácsnak. De sok más helyen is olvashatunk még erről. Sokszor, amikor többes szám első személyben beszél magáról az Istenség (pl. ‘alkossunk embert a képmásunkra’), erről a tanácsról lehet szó (bár ezeket az igéket a keresztény írásmagyarázat gyakran a szentháromságra való utalásként értelmezi – természetesen lehet, hogy Isten is így értelmezi őket, de a Biblia emberi szerzői a leírás pillanatában feltehetően inkább erre az Isteni Tanácsra gondolhattak).
Személyes: A cél szentesíti az eszközt? Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy mi nem így élünk. Most azonban vizsgáld meg magadat: tényleg nem így élsz?
Megfigyelés: Olvasd el újra a 22,19-23-at! Képzeld el a jelenetet! Mit tudsz meg ebből a részből Istenről és a Körülötte lévő lényekről? Keress más szakaszokat, ahol szintén erről a mennyei udvartartásról van szó! (pl. Jób 1,2., 1 Móz 6,1-5.)