323. nap

Korinthusiakhoz írt 2. levél 1

¹² Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek. ¹³ Mert nem írunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni, ¹⁴ ahogyan részben meg is értettetek minket: mert ti velünk dicsekedtek, amiképpen mi is veletek a mi Urunk Jézus napján. ¹⁵ Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben. ¹⁶ Azután tőletek akartam átmenni Makedóniába, és Makedóniából ismét hozzátok menni, hogy ti bocsássatok útra Júdeába. ¹⁷

Amikor tehát ezt akarom, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagy hogy énnálam az „igen” egyszersmind „nem” is?

¹⁸ Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt „igen” és „nem”. ¹⁹ Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek hirdettünk, én magam, Szilvánusz és Timóteus, nem lett „igen”-né is meg „nem”-mé is, hanem az „igen” valósult meg őbenne. ²⁰ Mert Istennek minden ígéretére őbenne van az igen, és ezért általa mondunk áment Isten dicsőségére. ²¹ Isten pedig, aki minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, ²² pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe. ²³ Én pedig Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba. ²⁴ Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben.

Korinthusiakhoz írt 2. levél 2

¹ Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal. ² Mert ha megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok? ³ Azért is írtam erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké. ⁴ Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok. ⁵

Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem – hogy ne túlozzak – részben titeket mindnyájatokat is.

⁶

Elég az ilyennek az a büntetés, amelyet a többség mért rá.

⁷

Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságosan nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet.

⁸

Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.

⁹

Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e.

¹⁰

Akinek pedig ti megbocsátotok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán.

¹¹

Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.

¹² Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem, ¹³ nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Makedóniába. ¹⁴ De hála legyen Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. ¹⁵ Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között: ¹⁶ ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre? ¹⁷

Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztusban.

Feltehetően az áll a háttérben, hogy az apostol valamikor azt üzente a korinthusiaknak, hogy ellátogat hozzájuk, aztán ezt mégsem tette meg. Erre azzal vádolták őt, hogy összevissza beszél, állhatatlan, azt ígéri, hogy megy, aztán mégse, az ő igenje olyan, mintha nemet mondott volna. Erre válasza kettős: egyrészt Isten természete nem ilyen, és ő Isten szolgája (19,22 versek), másrészt azért gondolta meg magát, mert úgy ítélte meg, hogy a korinthusiak érdekét jobban szolgálja, ha mégse megy, hanem csak egy levelet küld (1,23-2,4 versek).
A 2Korinthus az egyik legnehezebben érthető levél, mivel szinte minden egyes sora mögött valami olyan háttérinformáció húzódik meg, amit csak találgathatunk, hogy mi lehet. Itt nyilván arról van szó, hogy valakit megbüntettek. Hogy pontosan miért, hogyan és mi volt ebben Pál szerepe, azt csak találgathatjuk.
Ezt azért írja Pál, hogy gunyorosan utaljon azokra, akik Korinthusban ellene hangolják a gyülekezetet, vagy éppen azért, mert ez volt az egyik vád vele szemben?
Következtetés: Mi lehet az oka annak, hogy Pál dicsekedni kezd, ill. dicsekvésről kezd beszélni? (12,14) Miért kell tisztáznia magát azzal, hogy emlékezteti a korinthusiakat arra, hogy miként viselkedtek náluk?
Megfigyelés: Mi a párhuzam az apostol magatartása és üzenetének tartalma között? Miért tartja meg az ígéreteit? (18,20)
Megfigyelés: Milyen volt a kapcsolat a gyülekezet és az apostol között a levél megírása előtt? (2, 1,4) Miért gyakorolja apostoli tekintélyét a gyülekezet fölött? (1, 23,24) Hogyan rendeződött a viszony közöttük? (2, 6) Hogyan változott meg az apostol hozzáállása? (7., 10.) Mi volt a feltétele ennek a rendeződésnek?
Következtetés: Honnan jön az illat jelképe? Mit jelent itt? (15.)