332. nap

Prédikátor 3

¹ Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. ² Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. ³ Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. ⁴ Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. ⁵ Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. ⁶ Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. ⁷ Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. ⁸ Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének. ⁹ Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? ¹⁰ Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. ¹¹ Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől a végéig, amelyeket megalkotott. ¹² Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. ¹³ De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. ¹⁴ Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. ¹⁵ Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt. ¹⁶ Még azt is láttam a nap alatt, hogy a törvény helyén törvénytelenség van, az igazság helyén pedig gonoszság. ¹⁷ De arra gondoltam, hogy az igazat is, a bűnöst is megítéli az Isten, mert minden dolognak eljön az ideje, és ő ügyel minden cselekedetre. ¹⁸ Úgy gondoltam, hogy az embereket ilyen módon próbálja meg Isten. Így tűnik ki, hogy ők magukban véve hasonlók az állatokhoz. ¹⁹ Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk: ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is, és ugyanolyan lélek van mindegyikben, nem különb az ember az állatnál. Bizony minden hiábavalóság! ²⁰ Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik. ²¹ Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá? ²² Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki. Senki sem hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi történik utána.

A 3,1-8 a Bibliának az egyik legtöbbet idézett része, de gyakorlatilag soha sem a szövegkörnyezetbe ágyazottan idézik, és így könnyen lehet, hogy az írója számára egészen mást jelentettek ezek a szavak, más hangulatot keltettek benne, mint bennünk, akik rendszerint a szövegkörnyezet nélkül gondolunk rájuk. Mi általában szeretjük ezeket a verseket, és bíztatást merítünk belőlük, azonban ha a szövegkörnyezetet vizsgáljuk, kiderülhet, hogy az író pont ellenkezőleg értelmezte ezeket a verseket.
Megfigyelés: Hogyan illeszkedik a szűkebb és a tágabb szövegkörnyezetbe ezeknek a verseknek a mondanivalója? Mit tudunk meg az emberről, a méltóságáról, lehetőségeiről és korlátairól a mai szakaszból?
Megfigyelés: A mai szakasz mely gondolatai bukkantak már fel korábban is a könyvben, és hol?
Személyes: Azt írja a prédikátor, hogy ‘azért rendezte Isten így, hogy féljék őt’. Elérte nálad Isten ezt a célját? Ha igen, hogyan? Ha nem, miért nem?