338. nap

Prédikátor 11

¹ Osztogasd bő kézzel kenyeredet, mert idő múltával visszanyered azt! ² Oszd el hét- vagy nyolcfelé is, mert nem tudod, milyen csapás érheti a földet! ³ Ha megtelnek a fellegek, esőt hullatnak a földre. Ha ledől a fa, akár délre, akár északra, ugyanazon a helyen marad, ahová ledőlt. ⁴ Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat. ⁵ Ahogyan nem ismered a szél útját vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten munkáját, aki mindent alkotott. ⁶ Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz. ⁷ Édes a világosság, és jó látni szemünkkel a napot. ⁸ Azért ha sok évig élhet az ember, örüljön mindig, de gondoljon arra, hogy sok sötét napja is lesz, és ami következik, az mind hiábavalóság! ⁹ Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged! ¹⁰ Távolítsd el szívedből a bosszúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat, mert az ifjúkor és a fiatalság mulandó!

Prédikátor 12

¹ Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket! ²

míg el nem sötétedik a nap világa meg a hold és a csillagok, és újra felhők nem érkeznek az eső után.

³

Akkor reszketni fognak a ház őrei, támolyognak az erős férfiak; megállnak az őrlő lányok, mert kevesen vannak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők.

⁴

Bezárulnak az utcára nyíló ajtók, elcsendesül a malom zúgása. Fölkelnek a madárszóra is, és elhalkul minden énekszó.

⁵

Még egy kis emelkedőtől is félnek, és ijedeznek az úton. A mandulafa kivirágzik, a sáska nehezen vonszolja magát, és mit sem ér a fűszer, mert elmegy az ember örök otthonába, és az utcán körös-körül siratók járnak.

⁶

Végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál, és a kerék belezuhan a kútba.

⁷

A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.

⁸ Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, minden hiábavalóság! ⁹ Bölcs volt a Prédikátor, és azonfelül a népet is tanította ismeretre. Gondolkodott, kutatott, és sok példabeszédet szerzett. ¹⁰ Igyekezett a Prédikátor arra, hogy értékes mondásokat találjon, és őszintén leírta az igaz mondásokat. ¹¹ A bölcsek szavai olyanok, mint a tüskék, és azoknak gyűjteménye olyan, mint az egymás mellé levert cövekek, amelyek egy Pásztortól valók. ¹² Ezeken felül, fiam, fogadd meg az intést: A sok könyv írásának nincs vége, és a sok gondolkodás elfárasztja a testet. ¹³ Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! ¹⁴ Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.

Aki szeretne mindent megérteni ebből a könyvből, annak figyelmébe ajánljuk a 12,12 utolsó tagmondatát.
Személyes: Mennyit szoktál elmélkedni az öregségen? Értékeled az ifjúságodat? Hogyan használod ki, hogy fiatal vagy? Van-e valami, amit most meg kellene tenned, mert néhány évtized múlva valószínűleg már nem leszel rá képes? Ha időskorodban visszatekintesz mostani fiatalságodra, lesz-e valami, amit sajnálni fogsz, hogy azt elmulasztottad?