35. nap

1 Mózes 49

¹ Jákób hívatta fiait, és ezt mondta: Gyűljetek össze, hadd mondjam el, mi történik veletek majd egykor! ² Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Jákób fiai! Hallgassatok atyátokra, Izráelre! ³ Rúben, te vagy elsőszülöttem, erősségem, férfierőm első termése: kiváltképpen hatalmas, kiváltképpen erős. ⁴ Kiáradtál, mint a víz, nem maradsz az első, mert atyád ágyába léptél, akkor meggyaláztál, nyoszolyámba léptél. ⁵ Simeon és Lévi testvérek, fegyvereik erőszak eszközei. ⁶ Társaságukba ne menj, lelkem, gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban, kedvtelésükben bikát bénítottak. ⁷ Átkozott haragjuk, mert vad, és dühük, mert hajthatatlan. Szétosztom őket Jákóbban, elszélesztem Izráelben. ⁸ Júda, téged magasztalnak testvéreid. Kezed ellenségeid nyakára teszed, leborulnak előtted atyádnak fiai. ⁹ Fiatal oroszlán vagy, Júda, prédától lettél naggyá, fiam! Lehevert, elnyújtózott, mint a hím vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölzavarni?! ¹⁰

Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Síló, akinek engednek a népek.

¹¹ Szőlőtőhöz köti ki szamarát, nemes tőkéhez szamárcsikóját. Ruháját borban mossa, köntösét a szőlő vérében. ¹² Szemei bornál ragyogóbbak, fogai tejnél fehérebbek. ¹³ Zebulon a tengerpart felé lakik, a hajók kikötője felé, hátával Szidónra támaszkodik. ¹⁴ Issakár nagy csontú szamár, az aklok között heverész. ¹⁵ De látva, mily jó a nyugalom, és milyen szép a föld, teher alá hajtja vállát, és robotoló szolgává lesz. ¹⁶ Dán ítéli a maga népét, mint Izráel bármely törzse. ¹⁷ Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt esik. ¹⁸ Szabadításodra várok, URam! ¹⁹ Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar! ²⁰ Ásér kenyere kövér, királyi csemegéket kínál. ²¹ Naftáli gyors lábú szarvasünő, szép szavakat hallat. ²² Termő fa ága József, termő fa ága forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon. ²³ Ezért keserítik, nyilazzák, kergetik az íjászok. ²⁴ De íja nem remeg, izmos kezei fürgén járnak, hisz Jákób Erőssége tartja a kezét, Izráel pásztora, kősziklája, ²⁵ atyád Istene, aki megsegít téged, a Mindenható, aki megáld téged az ég áldásával felülről, a lent elterülő mélység áldásaival, az emlők és anyaméh áldásaival. ²⁶ Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál, az örök halmok gyönyörűségénél; szálljanak József fejére, a testvérei között megszentelt fejére! ²⁷ Benjámin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt. ²⁸ Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg. ²⁹ Azután parancsot adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek a hettita Efrón mezején levő barlangba! ³⁰ Abba a barlangba, amely Kánaán földjén van Mamréval szemben a makpélai mezőn, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól sírhelynek való birtokul. ³¹ Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is. ³² A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang. ³³ Miután Jákób mindezeket meghagyta fiainak, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.

Példabeszédek 4

¹ Hallgassatok, fiaim, az atyai intésre, és figyeljetek az okos tudományra! ² Mert jó tanulságot adok nektek, ne hagyjátok el tanításomat! ³ Mikor még mint gyermek apámnál voltam, mint kicsi és egyetlen, anyám mellett, ⁴ tanítgatott, és ezt mondta nekem: Támaszkodjék szavaimra szíved, tartsd meg parancsaimat, és élni fogsz! ⁵ Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük! ⁶ Ne hagyd el, és megőriznek téged, szeresd, és megoltalmaznak téged! ⁷ A bölcsességnek ez a kezdete: Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet! ⁸ Becsüld nagyra, és felmagasztal téged. Dicsőséget hoz rád, ha magadhoz öleled. ⁹ Ékes koszorút tesz a fejedre, díszes koronát ajándékoz neked. ¹⁰ Hallgasd meg, fiam, és fogadd el mondásaimat, mert megsokasítják életed éveit. ¹¹ A bölcsesség útjára tanítottalak, helyes ösvényen vezettelek téged. ¹² Jártodban semmi sem gátolja lépteidet, és ha futsz, nem botlasz el. ¹³ Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz rá, mert ez a te életed! ¹⁴ A bűnösök ösvényére ne lépj, ne járj a gonoszok útján! ¹⁵ Ne törődj vele, ne menj arra, kerüld el azt, és menj másfelé! ¹⁶ Mert azok aludni sem tudnak, ha rosszat nem tehetnek, és elrabolja álmukat, ha nem vethetnek gáncsot. ¹⁷ Bűnnel szerzett kenyeret esznek, és erőszakkal szerzett bort isznak. ¹⁸ Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig. ¹⁹ A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg. ²⁰ Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! ²¹ Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, ²² mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek. ²³ Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! ²⁴ Tartsd távol szádtól a csalárdságot, és távolítsd el ajkadról a hamisságot! ²⁵ Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz! ²⁶ Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz. ²⁷ Ne térj le se jobbra, se balra, tartsd távol lábadat a rossztól!

Következtetés: Próbáljuk meg értelmezni a 49. fejezet áldását (segít, ha közben fejben tartjuk a korábbi eseményeket és kézben a törzsek izraeli elhelyezkedését mutató térképet)!
Megfigyelés+Személyes: Péld. 4: Mit jelent az egész rész fényében a 4,23?