360. nap

Ámós 3

¹ Halljátok meg azt az igét, amelyet az ÚR mond rólatok, Izráel fiai, az egész nemzetségről, amelyet fölhoztam Egyiptomból: ² Csak veletek léptem közösségre a föld minden nemzetsége közül, ezért kérem számon rajtatok minden bűnötöket. ³ Útra kelnek-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg? ⁴ Ordít-e az oroszlán az erdőben, ha nincsen zsákmánya? Bömböl-e rejtekhelyén a fiatal oroszlán, ha semmit sem fogott? ⁵ Csapdába esik-e a madár a földön, ha nem vetnek tőrt neki? Fölpattan-e a csapda a földről, ha semmit sem fogott? ⁶ Ha megfújják a kürtöt a városban, nem kezd-e remegni a nép? Ha valami baj éri a várost, nem az ÚR hozza-e azt? ⁷ Az én Uram, az ÚR semmit sem tesz addig, míg titkát ki nem jelenti szolgáinak, a prófétáknak. ⁸ Ha oroszlán ordít, ki ne félne? Ha az én Uram, az ÚR szól, ki ne prófétálna? ⁹ Hirdessétek Asdód palotáinak tetejéről és az Egyiptomban levő palotákról, és mondjátok: Gyűljetek össze Samária hegyein, lássátok meg, milyen zűrzavar van ott, és milyen elnyomás van benne! ¹⁰ Nem tudnak helyesen cselekedni – így szól az ÚR –, erőszakkal és zsarolással gyűjtenek kincset palotáikba. ¹¹ Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Ellenség veszi körül az országot, megfosztanak hatalmadtól, kirabolják palotáidat. ¹² Így szól az ÚR: Ahogyan a pásztor az oroszlán szájából két lábszárat vagy egy fülhegyet ment meg, csak úgy menekülnek meg Izráel fiai, akik most Samáriában az ágy szélén és damaszkuszi pamlagon ülnek. ¹³ Halljátok, és tanúskodjatok Jákób háza ellen! – így szól az én Uram, az ÚR, a Seregek Istene. – ¹⁴ Amikor megbüntetem Izráelt bűnei miatt, megbüntetem Bételt is oltárai miatt. Letörnek az oltár szarvai, és a földre hullnak. ¹⁵ Összedöntöm a téli házat a nyári házzal együtt, elpusztulnak az elefántcsont házak, vége lesz a sokféle háznak – így szól az ÚR.

Ámós 4

¹ Halljátok meg ezt az igét, ti, básáni tehenek Samária hegyén, akik sanyargatjátok a nincsteleneket, és bántalmazzátok a szegényeket, akik ezt mondjátok uraitoknak: Hozzatok még, hadd igyunk! ² Megesküdött szentségére az én Uram, az ÚR, hogy eljön rátok az az idő, amikor szigonnyal visznek el benneteket, maradékotokat pedig halászhorgokkal. ³ A leomlott falon át mentek ki egymás után, és a Hermón felé hajtanak benneteket – így szól az ÚR. ⁴ Jöjjetek csak Bételbe, és vétkezzetek, Gilgálban vétkezzetek még többet! Hozzátok reggelenként áldozataitokat, harmadnapra tizedeiteket! ⁵ Égessetek kovásszal készült hálaáldozatot, kiáltsátok, híreszteljétek, hogy önkéntes áldozatot hoztok, mert így szeretitek, Izráel fiai! – így szól az én Uram, az ÚR. ⁶ Én meg azt tettem veletek, hogy nem volt harapnivaló városaitokban, kenyérhiány volt minden helységetekben, mégsem tértetek meg hozzám! – így szól az ÚR. ⁷ Én az esőt is megvontam tőletek három hónappal az aratás előtt: az egyik városra adtam esőt, a másik városra nem adtam esőt. Az egyik föld kapott esőt, a másik föld nem kapott esőt, és kiszáradt. ⁸ Két-három városból támolyogtak egy városba, hogy vizet ihassanak, de nem jutott nekik elég, mégsem tértetek meg hozzám – így szól az ÚR. ⁹ Megvertelek benneteket aszállyal és gabonarozsdával, kertjeiteknek és szőlőiteknek, fügefáitoknak és olajfáitoknak nagy részét leette a sáska, mégsem tértetek meg hozzám – így szól az ÚR. ¹⁰ Dögvészt küldtem rátok, olyat, mint Egyiptomra. Ifjaitokat fegyverrel öltem meg, lovaitok zsákmányul estek. Táborotok bűze orrotokba szállt, mégsem tértetek meg hozzám – így szól az ÚR. ¹¹ Olyan pusztulást hoztam rátok, mint amikor Sodomát és Gomorát elpusztította Isten. Olyanok lettetek, mint a tűzből kiragadott üszkös fadarab, mégsem tértetek meg hozzám – így szól az ÚR. ¹² Ezért bánok így veled, Izráel! És mivel így bánok veled, készülj Istened elé, Izráel! ¹³

Mert aki hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki hajnalt és alkonyatot alkot, és a föld magaslatain lépked, annak neve: az ÚR, a Seregek Istene.

Ámós 5

¹ Halljátok meg ezt az igét! Siratóéneket mondok rólatok, Izráel háza! ² Elesett, nem kel fel többé Izráel szüze! Ott hever a földjén, nincs, ki fölemelje. ³ Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Ha egy városból ezren vonulnak ki, csak százan maradnak meg; ha százan vonulnak ki, csak tízen maradnak meg Izráel házából. ⁴ Ezt mondja az ÚR Izráel házának: Engem keressetek, akkor életben maradtok! ⁵ Ne keressétek fel Bételt, ne járjatok Gilgálba, Beérsebába se menjetek! Mert Gilgál fogságba jut, Bétel pedig megsemmisül. ⁶ Az URat keressétek, és életben maradtok! Különben rátör József házára, mint a tűz, amely megemészti olthatatlanul Bétel miatt. ⁷ Mert méreggé teszitek a törvényt, és az igazságot földre tiporjátok. ⁸ Aki a Fiastyúkot alkotta meg a Kaszáscsillagot, aki a homályt reggelre változtatja, és sötét éjszakává a nappalt, aki szól a tenger vizének, és kiönti azt a szárazföldre, annak neve: az ÚR. ⁹ Pusztulással sújtja az erőseket, és pusztulást hoz az erődökre. ¹⁰ Gyűlölik azt, aki megfeddi őket a kapuban, és utálják, aki megmondja az igazat. ¹¹ Ti kihasználjátok a nincstelent, és gabonaadót szedtek tőle. Ezért bár faragott kőből építettetek házakat, nem fogtok bennük lakni, bár gyönyörű szőlőket ültettetek, nem isszátok azok borát. ¹² Tudom, hogy milyen sok a bűnötök, és vétkeitek mily nagyok: sanyargatjátok az igazat, elfogadjátok a megvesztegetést, elnyomjátok a szegényeket a kapuban. ¹³ Ezért hallgat most az okos, mert gonosz idő ez! ¹⁴ A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az ÚR, a Seregek Istene – ahogy mondogatjátok. ¹⁵ Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, szerezzetek érvényt a törvénynek a kapuban! Talán megkegyelmez József maradékának az ÚR, a Seregek Istene. ¹⁶ Ezért így szól az ÚR, a Seregek Istene, az én Uram: Minden téren sírni fognak, minden utcán jajgatnak. A mezei munkást gyászolni hívják, és a halottsiratókat jajveszékelni. ¹⁷

Minden szőlőben sírni fognak, ha átvonulok közöttetek – mondja az ÚR.

¹⁸ Jaj azoknak, akik az ÚR napját kívánják! Minek nektek az ÚR napja? Sötét lesz az, nem világos! ¹⁹ Olyan lesz, mint mikor valaki oroszlán elől fut, és medve támad rá, bejut a házba, kezével a falnak támaszkodik, és megmarja egy kígyó. ²⁰ Bizony, sötét lesz az ÚR napja, nem világos, vaksötét lesz, fénysugár nélkül! ²¹ Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom! ²² Ha égőáldozatot mutattok be nekem, vagy ha ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a békeáldozatra, melyet hizlalt állatokból adtok! ²³ Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantotok zengését! ²⁴ Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak! ²⁵ Véresáldozatot és ételáldozatot úgy hoztatok-e nekem a pusztában negyven éven át, Izráel háza, ²⁶ hogy közben királyotokat, Szikkútot hordoztátok, és Kijjúnt, csillagistenetek képmását, amelyeket ti készítettetek?! ²⁷ Ezért fogságba küldelek titeket Damaszkuszon túlra – mondja az ÚR, akinek Seregek Istene a neve.

Ámós 6

¹ Jaj a gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legkiválóbb nép előkelőinek, akikhez folyamodik Izráel háza! ² Járjátok be Kalnét, és nézzetek szét! Onnan menjetek a nagy Hamátba, azután menjetek el a filiszteus Gátba: Különbek vagytok-e ezeknél az országoknál, nagyobb-e a területük a tiétekénél? ³ Ti azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, ezért közel hoztátok az erőszak uralmát! ⁴ Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat! ⁵ Hárfakísérettel dalolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé. ⁶ Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek. ⁷ Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának. ⁸ Önmagára esküdött az én Uram, az ÚR. Így szól az ÚR, a Seregek Istene: Utálom Jákób kevélységét, gyűlölöm palotáit: prédára vetem a várost mindenestül. ⁹ Ha tíz ember marad meg egy házban, azok is meghalnak. ¹⁰ Ha fölemeli valakinek a holttestét a nagybátyja vagy a rokona, hogy kivigye a házból, akkor odaszól annak, aki a ház belsejében van: Van-e még valaki veled? Az így felel: Nincs! – és hozzáteszi: Csitt, ki ne ejtsd az ÚR nevét! ¹¹ Mert íme, az ÚR parancsára darabokra zúzzák a nagy házakat, a kis házakat pedig törmelékké. ¹² Futhatnak-e kősziklán a lovak, fel lehet-e azt szántani ökrökkel? Ti pedig méreggé tettétek a törvényt, és az igazság gyümölcsét ürömmé. ¹³ Örültök Lódebárnak, és azt mondjátok: A magunk erejével foglaltuk el Karnajimot! ¹⁴ Én majd egy népet indítok ellened, Izráel háza – így szól az ÚR, a Seregek Istene –, amely sanyargat benneteket a Hamátba vezető úttól le az Arábá-völgyig.

Ezekben a fejezetekben Ámósz az izráeli társadalom különböző rétegeit, az élet különféle eseményeit látva fogalmazza meg Isten üzenetét. Először is emlékezteti hallgatóit arra, hogy őket, egészen pontosan őseiket az Úr hozta föl Egyiptomból (3,1–2). A föld összes nemzetségei közül egyedül Izráel fiait választotta társul, szövetségébe és hűségébe fogadva őket. Éppen a hajdani kiválasztásnak a ténye magyarázza, hogy most minden bűnüket megfenyíti, mert nem nézi tétlenül, hogy gyermekei a pusztulásba rohanjanak. Eszerint Isten büntetése sokszor azt hirdeti, hogy nem mondott le rólunk, fontosak vagyunk Neki (vö.: Zsid 12,7–8). Másfelől a 3,3–8-ban következő sorozatos hasonlatokban arra oktatja hallgatóit, hogy mind a természeti események, mind az Isten és népe közt történő események között ok és okozati összefüggés van. Ha ordít az oroszlán, oka az, hogy zsákmánya van. A madár sem esik le, ha nem találta el a hajítófa. Nem pattan fel a tőr, ha nem fogott. Hasonlóképpen, ahogy az ítélet indoka a szövetség, Isten kiválasztó szeretete, éppúgy a prófécia sem légből kapott. Ha felhangzik, annak alapos oka van. Ébreszteni akar, mert a megmaradás érdekében akarata szerinti változásra van szükség.
A fentiek összefüggésében érteti meg azt is a próféta a hallgatóival, hogy az általuk várva várt Úr napja nem az lesz és nem olyan lesz, mint amilyennek ők remélik. (5,18–20) A köztudatban úgy élt, hogy e nap Isten személyes közbeavatkozásának napja lesz, amikor majd megsemmisíti Izráel ellenségeit. Valószínűleg a közelmúlt izráeli hadi sikerei (6,13) is csak fokozták ezeket a váradalmakat. Ám a próféta ellenük fordítja reménységüket. Bekövetkezik az Úr napja, de romlásukra. Világosságként várják, de sötétség lesz az. Csupán egyetlen esetben várhatják ezt a napot reménységgel – és itt Ám ismét visszakanyarodik az általa alapvetőnek tartott bűnhöz –, ha jog és igazság folyamatosan és másokat éltetően hömpölyög közöttük (5,24), mint az állandó vizű patak, s nem apad el, nem szárad ki, mint nyáron a vádik. A fejezet végén pedig minden eddiginél keményebben ismétli meg, hogy ennek a bizonyos megtérésnek az elmaradásával az istentiszteletek ünnepi pillanatai is csak Isten gyűlöletével és megvetésével fognak találkozni (5,21), az akkor bemutatott áldozatok illatát pedig elviselhetetlen bűznek fogja minősíteni az Örökkévaló.
Személyes: Vizsgáljuk meg magunkat: nem esünk-e ugyanolyan csapdákba, mint Izrael fiai?