373. nap

Ézsaiás 21

¹

Fenyegető jövendölés Babilon ellen: Ahogyan a szélviharok törnek elő dél felől, úgy közeledik a síkság felől, a félelmetes földről.

²

Szörnyű látomásban ez jutott tudtomra: Csal a csaló, pusztít a pusztító! Vonulj ellene, Élám, ostromold, Média! Minden sóhajtozásnak véget vetek.

³

Ezért görcsös fájdalom fogja el derekamat, olyan kínok gyötörnek, mint a vajúdó nő kínjai; megzavarodom attól, amit hallok, megrémülök attól, amit látok.

⁴

Háborog a szívem, reszketés fogott el. Az eddig áhított alkonyat rettenetes lett nekem.

⁵

Terítik az asztalt, rendezik a szőnyegeket, folyik az eszem-iszom. Rajta, vezérek, kenjétek a pajzsot!

⁶

Mert ezt mondta nekem az ÚR: Menj, állíts őrszemet; amit lát, jelentse!

⁷

És ha harci kocsik menetét látná, elébük két-két ló befogva, szamarak menetét, tevék menetét, erősen figyeljen, nagyon figyelmesen!

⁸

Az őrszem felordított, akár egy oroszlán: Uram, őrhelyemen állok mindennap, őrségen állok minden éjjel!

⁹

Jönnek már! Emberek menete, harci kocsik, elébük két-két ló befogva! Akkor megszólalt, és ezt mondta: Elesett, elesett Babilon! Minden istenszobra a földön hever összetörve!

¹⁰

Ó, agyoncsépelt és megtiport népem! Amit a Seregek URától, Izráel Istenétől hallottam, azt jelentettem nektek.

¹¹

Fenyegető jövendölés Dúmá ellen: Kiáltást hallok Széírből: Őrálló, meddig tart még az éjszaka, őrálló, meddig tart még az éjjel?

¹²

Közeleg a reggel, de még éjjel van – felelt az őrálló. Kérdezhettek, de inkább akkor, ha majd visszajöttök.

¹³

Fenyegető jövendölés Arábia ellen: Arábia bozótjaiban töltsétek az éjszakát, Dedán karavánjai!

¹⁴

Hozzatok vizet a szomjazónak, Témá földjének lakói, és adjatok kenyeret a menekülőknek!

¹⁵

Mert fegyver elől menekültek el, kivont kard elől, kifeszített íj elől és súlyos harcból.

¹⁶

Mert ezt mondta nekem az Úr: Egy esztendő múlva, amely lassan és keservesen telik, akár a napszámosoknak, vége lesz Kédár minden dicsőségének,

¹⁷

és alig marad meg néhány a kédári hősök íjaiból – Izráel Istene, az ÚR ígéri ezt!

Ézsaiás 22

¹

Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen: Mi történt veled, hogy mindenki a háztetőkre ment?

² Csupa lárma, zajongás a város, vigadozik a vár! A halálra sebzetteket nem kard sebezte meg, halottaid nem harcban estek el. ³ Vezetőid mind egy szálig elmenekültek, nyíllövés nélkül kerültek fogságba. Mind fogságra jutottak, akiket csak megtaláltak, bármily messze futottak. ⁴ Azért ezt mondom: Ne nézzetek rám, keservesen sírok! Ne zaklassatok vigasztalásotokkal, hiszen népem pusztulóban van! ⁵ Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja jön az Úrtól, a Seregek URától a látomás völgyére. Aláássák a falat, és kiáltás hangzik a hegy felé. ⁶

Élám fölveszi tegzét, jön harci kocsikkal, emberekkel, lovasokkal, Kír is pajzsot ragad.

⁷ Gyönyörű völgyeid megtelnek harci kocsikkal, a lovasok felsorakoznak a kapu előtt. ⁸

Leleplezték Júda védelmét: megszemlélitek azon a napon az Erdő házának fegyvertárát,

⁹ meglátjátok, mily sok rés van Dávid városán, és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét. ¹⁰ Összeírjátok Jeruzsálem házait, egyes házakat leromboltok, hogy megerősítsétek a várfalat. ¹¹ Medencét csináltok a két várfal között a Régi-tó vizének. De aki ezt cselekszi, azzal nem törődtök, és nem látjátok meg azt, aki régóta készíti! ¹² Az Úr, a Seregek URa azon a napon sírásra és gyászolásra hív, kopaszra nyírásra és zsákba öltözésre. ¹³ De csak vigasság és öröm van! Marhát vágnak, juhot ölnek, falják a húst, isszák a bort: „Együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!” ¹⁴ Kijelentette nekem a Seregek URa, hogy nem engesztelődik meg irántatok emiatt, amíg meg nem haltok! – mondja az Úr, a Seregek URa.

Megfigyelés: Kísérd végig a térképen a mai szakaszt: milyen területek ellen hangzott el jövendölés?
Következtetés: Értelmezd a Jeruzsálemmel kapcsolatban elhangzott próféciában a sírás-nevetés váltakozását a szövegben: mit akar ezzel mondani a próféta?
Személyes: Te a megfelelő időben szoktál sírni, ill. nevetni? Mi tölt el téged szomorúsággal és mi örömmel?